Ha azt gondoltad, hogy a fapados légitársaságok már nagyjából elérték a fizikai határokat, és nem lehet még több széket benyomorítani a fedélzetre, akkor tévedtél. Minden morgolódás ellenére az utasok lényegében elfogadták az eddigi változásokat, így tulajdonképpen az lenne meglepő, ha a vállalatok nem kísérleteznének tovább.
Európában ennek a folyamatnak a Ryanair volt a zászlóvivője, amikor 2014-ben a korábbinál nyolc székkel többet hordozó repülőgépeket rendelt a Boeingtól, de a legújabb ötletek ezúttal Ázsiából érkeznek. Ez több okból sem meglepő: a földrész légi közlekedése őrült ütemben nő, évente százmillió olyan ember ül repülőre, aki korábban sosem repült. Ennek hatására tulajdonképpen minden lényeges dologból hiány van: repülőkből, pilótákból és reptéri kapacitásból.
Erre a légitársaságok úgy reagálnak, hogy egyrészt nagyobb gépeket rendelnek, másrészt igyekeznek a lehető legtöbb embert a fedélzetre zsúfolni. Ezt valamivel könnyebben megtehetik, mint európai vagy amerikai társaik, mert az ázsiaiak általában kevésbé testesek, így kisebb a helyigényük. Ennek köszönhetően kisebb annak a veszélye is, hogy verekedésig fajuló konfliktusok alakuljanak ki a hátradöntött ülések miatt, amelyek már néhány járat kényszerleszállásához vezettek az Egyesült Államokban.
Nem véletlenül fogalmaz úgy a Bloomberg cikke, hogy
a repülés lassan a fizikai állóképességet tesztelő feladattá válik.
A Fülöp-szigetek vezető fapados légitársasága, a Cebu Air úgy döntött, hogy – a mosdók és a konyhai részleg rovására – 20-szal a gyártó Airbus által megadott elméleti maximum fölé, 460-ra növeli az európai cégtől rendelt A-330neo gépek ülőhely-kapacitását.*Igaz, a gyártó még nem igazolta vissza ezt az átalakítást. Ráadásul ez egy széles törzsű modell, amelyet tipikusan hosszú távú járatokon használnak, vagyis nem csak egy-két óráig kell elviselni a fedélzeten a körülményeket. Az ülések ráadásul csak 42 centi szélesek, miközben az Airbus szerint legalább 46 kellene a kényelemhez.
A jelenség azonban nem korlátozódik a fapadosokra. A hongkongi központú Cathay Pacific korábban híres volt az általa biztosított kényelemről, két éve azonban belevágott egy programba, amelynek keretében a – szintén hosszú távú járatokon használt – Boeing 777-300-asain plusz egy üléssort told be a turistaosztályra. Ez nagyjából 2,5 centi helyet vesz el az utasoktól.
Az amerikai légiutas-érdekvédelmi szervezet, a Flyer’s Rights gyűjtése szerint az előző évtized elején átlagosan 86-89 centiméter volt az üléssorok között a gépek turistaosztályán. Mára ez 76-79 centire csökkent, de rövid távú járatokon 71 centi is előfordul. Közben az ülések keskenyebbek is lettek, 47 centiről 43-ra zsugorodva.
Ami Európát illeti, a Seat Guru nevű oldal által figyelt légitársaságok közül egyedül a Budapestre is közlekedő brit Jet2 repül 71 centire lévő ülésekkel. Így aztán – nem csak náluk – a testesebb utasoknak nincs nagyon más választásuk, mint kifizetni a nagyobb lábtérrel rendelkező ülések utáni felárat.
A Wizz Air az – azóta már forgalomba is állított – Airbus A321neo típus érkezésének bejelentésekor azzal büszkélkedett, hogy noha a típus kilenccel több (összesen 239) utast tud a fedélzetére venni, mint az A321ceo, vagyis a korábbi változat, a lábtér mégis nagyobb lesz rajta 25 százalékkal.
Ehhez a G7 kérdésére azt tette hozzá egy éve a magyar alapítású társaság, hogy ergonomikus tervezéssel és kompozit anyagok használatával jelentősen sikerült a széksorok közötti teret növelni, így az átlagos széksortávolság*A Wizz Air meghatározása szerint: két egymás mögött lévő széksor azonos pontjainak a távolsága. az A321ceo kabinjához hasonlóan 71-73 centiméter marad. „Egy kritikus pontra vonatkoztatva – ülő helyzetben, térdmagasságban – a távolság a térd és az előtte lévő szék támlája között 2-2,5 centivel lesz nagyobb az A321neón az A321ceóhoz képest” – írta a Wizz Air.
Élet
Fontos