A magas infláció komoly probléma, de a mostani egy sokkal kezelhetőbb helyzet ahhoz képest, mintha romló munkaerőpiaci körülmények között szállnának el az árak.
Bizonytalanság és kiszámíthatatlanság – talán ez a két jelző írja le legtalálóbban az elmúlt két évet, és nem lehetünk biztosak benne hogy 2022 mást hoz.
A sorozat első kötetében elpusztították a bölcsek kövét, így a későbbiekben nem fenyegette infláció a szereplőket. A mi világunkban ez kicsit bonyolultabb.
A Magyarországhoz hasonló, pénzügyileg és gazdaságilag sérülékeny országokba hamarabb érkeznek meg az infláció elleni védekezés káros mellékhatásai.
A gazdasági felzárkózás folytatásához új ötletekre lesz szükség, különben Magyarországon eljöhet a stagfláció időszaka, amikor lefullad a növekedés, de az infláció magas marad.
A Magyar Nemzeti Banknak sem sikerült a kör négyszögesítése, a magas infláció miatt további kamatemelések várhatók.
Nem jó ötlet az adópolitika kiemelése a nemzeti hatáskörből, mégsem volna ördögtől való, hogy Magyarország is beálljon a 15 százalékos minimum vállalati adójavaslat mögé.
A makrogazdasági politika fő törekvése a gyors gazdasági növekedés és ezáltal a gyors felzárkózás, a legnagyobb kockázata pedig a viszonylag magas infláció.
Tavaly a 2002-es osztrák életszínvonalon éltünk, de ha a következő évtizedekben sikerülne fenntartani az utóbbi húsz év felzárkózási ütemét, 2048-ra utolérnénk Ausztriát.
Elkerülhetetlennek tűnik, hogy egy évtizednyi rejtőzködés után, a covid-válságot követően visszatérjen a fejlett világba az infláció, ráadásul valószínűleg tartósan.