(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Ahogy a kormány jövő évi költségvetési tervei nyilvánosságra kerültek, azonnal fel is lángoltak körülötte a viták. Érdekes módon – a szokásos „huhogók” mellett – most a Magyar Nemzeti Bank és a Költségvetési Tanács is kritikus véleményt fogalmazott meg, elsősorban azért, mert a tervek szerint csak kismértékben csökken az államháztartási hiány. Ez a cikk arra keresi a választ, hogy milyen érvek szólnak a kormány tervei mellett, és milyenek ellene. A vizsgálódás igyekszik a közgazdaságtan berkein belül maradni, így a vita politikai és társadalmi vetületei nem kerülnek elő.
Távolról futunk neki a kérdésnek, de ígérem célhoz érünk majd. A gazdasági válságok során koncentráltan vannak jelen a nagy változások mind a gazdaságban, mind pedig a gazdaságpolitikában – így a kettejük kapcsolatának a tanulmányozása igazi csemegének számít a közgazdászok számára. Ezek az időszakok különösen intenzíven támogatják a közgazdasági elméletépítést és -tesztelést, és hozzájárulnak a gazdaság működéséről és az ideális gazdaságpolitikáról alkotott tudományos elképzelések fejlődéséhez.
El kell fogadnunk azonban azt, hogy miként általában a társadalomtudományokban, úgy a közgazdaságtanban sincsenek abszolút igazságok. Előfordulhat, hogy ugyanannak a jelenségnek a megítélése kapcsán eltérő közgazdasági felfogás mentén egymásnak ellentmondó következtetések és gyakorlati gazdaságpolitikai ajánlások születnek.
Mindazonáltal tagadhatatlanul létezik olyan, hogy „mainstream” közgazdasági gondolkodás – ezt nevezzük magyarul fősodornak. Ez azonban idővel és a közgazdaság-tudomány fejlődésével változik, folyamatosan reflektálva a friss gondolatokra. Mindennek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is nagy a jelentősége, hiszen az alkalmazott gazdaságpolitikát befolyásolja az, hogy a közgazdaságtan tudománya milyen receptet ajánl, különösen, amikor ezeket az ajánlásokat átveszik, és a saját repertoárjukba illesztik mások mellett a meghatározó kutató- és tanácsadó intézetek, nemzetközi intézmények.
De mi köze van ennek a magyar költségvetéshez? Az, hogy a fentiek megjelennek a nemzetközi szervezeteknek az optimális gazdaságpolitikáról, valamint a válságkezelés kapcsán alkalmazandó gazdaságpolitikai megoldásokról szóló ajánlásaiban, és végül az egyes országokban alkalmazott gazdaságpolitikában is.
Hosszú ideig az anticiklikus gazdaságpolitikai ajánlások voltak a mérvadók a közgazdasági fősodorban. Nagyon röviden ez abból indul ki, hogy a gazdasági növekedést két komponensre lehet bontani: a trendre (avagy a természetes növekedési rátára, arra, ami a termelési tényezőkből „kijön”) és a ciklusra (amit az üzleti ciklusok hozzátesznek a trendhez vagy éppen elvesznek belőle). Ebben a felfogásban az az ideális, ha egy gazdaság minél közelebb van a természetes növekedési pályájához, vagyis a jó gazdaságpolitika feladata az üzleti ciklusok által okozott kilengések csökkentése. Ha pozitív az üzleti ciklus, tehát a trend feletti a növekedés – túlhevül a gazdaság – akkor visszafogja a keresletet (a jegybank kamatot emel, a kormány csökkenti a költségvetési hányt), ha pedig negatív az üzleti ciklus, és elmarad a növekedés a trendtől, akkor élénkíti a keresletet (kamatot csökkent, növeli a költségvetési hiányt). Tehát a ciklussal szembe megy. Ez a szemlélet volt az uralkodó, és ez határozta meg a legutóbbi időkig az Európai Bizottság gondolkodását és így gazdaságpolitikai ajánlásait is.
Bármilyen elegáns is a fenti növekedési elmélet, alkalmazása során több gyakorlati problémával is szembesültek a közgazdászok. Egyrészt a trendnövekedés pontos kiszámítása olyan kihívás, ami ahhoz hasonlít, amikor egy fekete macskát próbálunk lokalizálni egy fekete dobozban – gyakorlatilag lehetetlen. A másik ilyen probléma pedig az, hogy a megfigyelések szerint a ciklus befolyásolja a trendet. Másképpen megfogalmazva nagy hatással van a múlt a jelenre, egy adott gazdaság bizonyos jellemzői meglepő állandóságot mutatnak a gazdasági környezet jelentős mértékű megváltozását követően is. Ha például nagyon magas egy gazdaságban a válság (negatív ciklus) idején a munkanélküliségi ráta, akkor a válság elmúltával a fellendülés idején is viszonylag magas marad – de ez lehet fordítva is. Ezt a jelenséget hiszterézisnek nevezzük. Amennyiben viszont ez igaz, akkor az ideális gazdaságpolitikának arra kell törekednie, hogy amennyire és amennyi ideig csak lehet, tartsa magasan a gazdasági növekedést, alacsonyan a munkanélküliségi rátát és így tovább. Ez a „high pressure”, vagyis a magas nyomású gazdaság elméleti háttere.
Noha már a 1970-es évektől kezdődően cikkeztek róla (Okun, Tobin), a hiszterézis és a magas nyomású gazdaság gondolata a 2008-as pénzügyi válságot követően, a válság elemzése, majd a megfelelő válságkezelési recept utáni kutakodás közben kezdett nagyobb figyelmet kapni. Először az Egyesült Államokban kerültek be a gazdaságpolitika gondolkodásába és eszköztárába azok az elemek, amelyeket a magas nyomású gazdaság elméleti modelljéből eredeztethetünk. A hazai gazdaságpolitikát a 2010-es évek második felétől jellemezi ez a törekvés. Úgy tűnik, hogy a koronavírus-válság kezelésének általános receptje is merít ebből a gondolatkörből.
És már el is jutottunk a hazai jövő évi költségvetési tervekhez. Az idénre tervezett 7,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány után jövőre a kormány 5,9 százalékot szeretne. Fényévekre vagyunk a válság előtti, 3 százalék alatti szintektől. Ilyen költségvetési politika mellett 2021-2022 ismét a magas nyomású gazdaság jegyében fog telni. Ezzel együtt pedig vissza fog térni a koronavírus-válság előtti időszakra jellemző gazdasági környezet is:
magas gazdasági növekedés, magas beruházási ráta, gyors banki hitelnövekedés, alacsony munkanélküliségi ráta és viszonylag magas infláció.
Az MNB problémája – érthetően – az utóbbival van. Nem valószínű ugyanis, hogy ebben a környezetben, ilyen jelentős kormányzati keresletélénkítés mellet 2022-ben sikerül az inflációt – a célnak megfelelő – 3 százalékon tartani. A Költségvetési Tanács problémája máskeletű, a szó szerinti indoklás a következő: „A Tanács tudomásul veszi, hogy a 3 százalékot meghaladó államháztartási hiányt az EU-s szabályok előreláthatóan lehetővé teszik (…) A hazai szabályozásban az Európai Unió által alkalmazott általános mentesítő záradékhoz hasonló mozgásteret a Stabilitási törvény csak a GDP csökkenése esetére ad.” Ez jogászi, nem pedig közgazdasági érv.
Összességében a magyar makrogazdasági politika fő törekvése a gyors gazdasági növekedés, és ezáltal a gyors felzárkózási pálya megvalósítása. Az elméleti keretrendszer, amelybe illeszkedik, egyre inkább elfogadottá válik, és fokozatosan a közgazdasági fősodor részévé válik. A legnagyobb kockázata a vele járó viszonylag magas infláció. Ilyetén módon a kormány jövő évi költségvetési tervei az MNB számára jelentenek extra kihívást: hogyan kezelje azt a helyzetet, amikor a hitelességének megőrzését (vagy még inkább javítását) és a magas nyomású gazdasági modell támogatását is szeretné egyszerre megvalósítani? Képletesen fogalmazva, a magas nyomású gazdaság „forró krumpliját” a kormány az MNB kezébe dobta. Ez a krumpli pedig a magas tervezett hiány miatt nagyon forró lesz.
Közélet
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Fontos
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
Ezentúl csak akkor lesz napelem a magyar háztartásokban, ha a hozzá tartozó akkumulátorra nagy támogatás jár
A jelenleg zajló háztartási napelempályázat egy dolgot már a lezárása előtt bizonyított: akkumulátorok nélkül többé nem kerülnek napelemek a háztetőkre.
