(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az idei év egyik nagy meglepetése a korábban vártnál gyorsabb helyreállás a világgazdaság nagy centrumaiban, a másik pedig az előrejelzéseket jócskán meghaladó infláció – a kettő között erős kapcsolat van. De vajon mit hozhat 2022? Valóban csak átmeneti jelenség az árak meglódulása, vagy tartósan magas marad az infláció? Ezt a kérdést sokan teszik fel maguknak Amerikában és Európában egyaránt, és közülük egyre többen gondolják úgy, hogy a gyors áremelkedés velünk marad. Ha igen, akkor miért történhet így, és ez milyen következményekkel járhat? Van-e reális esélye a stagflációnak, annak, hogy a növekedés leáll, de a magas infláció megmarad?
A tavalyi nagy lezárásokat követően a gazdaságok újraindulásával az árak is meglódultak, és ez a folyamat idén vált igazán látványossá. Az USA-ban hónapról hónapra újabb rekordra ugró inflációs adatokat látunk, immáron 4 százalék fölé kúszó inflációs számokat. Az euróövezetben augusztusban 3 százalékra szökött a fogyasztói árak éves emelkedési üteme. Magyarországon a nyár eleji 5 százalék fölötti után augusztusban 4,9 százalék volt az infláció, de az őszi hónapokban ismét 5 százalék fölé lendülő inflációs számokra kell számítanunk.
A miértekről számos elemzés látott napvilágot: az árak elszabadulásáért alapvetően a gazdaságok gyors helyreállása miatti keresletbővülés, illetve a kínálati oldalon tapasztalható beszállítói problémák, a különböző területeken jelentkező kapacitásszűke (például szállítás, alkatrészek, munkaerő) okozza. Természetesen a háttérben ott munkálkodnak a válságkezelést szolgáló és elképesztő méretű jegybanki és kormányzati csomagok, amelyek egyébként a több mint egy évtizede tartó pénznyomtatási programokat követték. Az idei magasabb inflációs számokat részben a bázishatásnak is köszönhetjük, vagyis annak, hogy a válság kirobbanásakor a kereslet összeroppanása számos esetben hirtelen gyors árzuhanást okozott – gondoljunk csak az olajár összeomlására 2020 tavaszán. Az infláció kapcsán sokan megemlítik a szaporodó természeti katasztrófák és általában a klímaváltozás árfelhajtó hatásait is. A magyarázó tényezők egy részét előre lehetett látni, egy másik része azonban váratlan volt, legalábbis a közgazdászok többsége számára.
Hogy mennyire nem számítottak a gazdaságpolitikai döntéshozók az infláció ilyen jelentős megugrására, azt jól szemléltetik a jegybanki inflációs várakozások döbbenetes és konzisztens eltérése a valóságtól. Tavaly márciusban az Európai Központi Bank (EKB) idénre 1,4 százalékos inflációt jelzett előre, júniusban 1,2-t, szeptemberben már csak 1-et, decemberben pedig 0,9-et. Ehhez képest augusztusban az euróövezeti infláció 3 százalék volt, az év egészében az átlagos inflációs ráta pedig alighanem 2 százalék fölötti lesz majd. Az amerikai Fed tavaly név végén 1,8 százalékos inflációt jelzett előre idénre, a valóságban ez jóval 3 százalék fölött lesz. A Magyar Nemzeti Bank nagyjából 3,5 százalékos inflációs előrejelzése (márciusban 3,4-3,5, júniusban 3,2-3,3, szeptemberben 3,4-3,6, decemberben pedig 3,5-3,6 százalék szerepelt az 2021-es inflációs várakozás rubrikában) helyett közel 5 százalékos lehet az átlagos infláció idén. Jó egy százalékpontos tévedéssel becsülték meg tehát a jegybankok az idei inflációt.
Lássuk csak, mit is mondanak most: 2022-re az EKB 1,5 százalékos euróövezeti, a Fed 2,1 százalékos amerikai, az MNB pedig 3,1 százalékos hazai inflációt jósol. Önmagában a jegybankok idei inflációs előrejelzési tévedéseiből persze semmi nem következik arra vonatkozóan, hogy mennyire lesznek pontosak a mostani jegybanki várakozások. De az biztos, hogy nagyon sokan vannak, akik különösebb teketória nélkül arra a következtetésre jutnak, hogy érdemes 1-2 százalékpontot hozzáadni a hivatalos várakozásokhoz.
Az inflációs várakozások megemelkedése pedig önbeteljesítő jóslatként képes működni. A jövő évre vonatkozó árazási döntések esetében egyre vastagabban fog a gazdasági szereplők ceruzája, ez pedig már önmagában előrevetít egy emelkedett inflációs környezetet. Ráadásul az idei meglepetésinflációt előidéző tényezők közül a bázishatáson kívüli többiek aligha fognak teljesen eltűnni a képből. Az eszközvásárlási programok, bár kisebb tűzerővel, mint idén, de folytatódnak az Atlanti-óceán mindkét partján. A gazdasági helyreállás miatt a keresleti nyomás fennmaradhat, miközben – iparági szakértők véleménye szerint – a kínálati oldali problémák egy része (például a chiphiány) is velünk maradhat. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a klímaváltozás és a nyomában fellépő természeti katasztrófák negatív gazdasági hatásai – és árfelhajtó hatásuk – az időben előrehaladva mérséklődne. Vagyis elég sok érvet lehet felhozni arra, hogy miért maradhat velünk a viszonylag magas infláció.
De milyen következményekkel kell ebben az esetben számolnunk? Erősödhet a vezető jegybankokra nehezedő nyomás, hogy mihamarabb elkezdjék a monetáris politika normalizációját (vagyis az eszközvásárlási programok kivezetését és a kamatemelést). A tőkepiacok a jövőben emelkedő kamatkörnyezetet már a jelenben elkezdik beárazni, ami a kötvénypiaci hozamok általános emelkedésével a kockázatok átértékelését is magával hozza. A magas eladósodottság mind a vállalatok, mind az egyes országok számára komoly teherré válhat.
A piros lámpajelzés pedig idővel megálljt parancsolhat a gyors gazdasági növekedésnek is.
A fentieket összefoglalva jövőre még gyors gazdasági növekedés és magas inflációs környezet várhat ránk, de utána komoly esélye van a növekedés drámai lefékeződésének, amivel párhuzamosan valamennyire az infláció is mérséklődhet – mondjuk nagyjából a jegybanki inflációs célok környékére. Ez a forgatókönyv, ha nem is pontosan emlékeztet arra a stagflációra, amin a nyugat-európai országok az 1970-es években keresztülmentek, de fő irányait tekintve bizony van hasonlóság.
Mire számítsunk, ha belehelyezzük ebbe a gazdasági környezetbe Magyarországot? Egyrészt arra, hogy az előreláthatóan magas importált infláció és a meglévő erős hazai inflációs nyomás miatt nagy esélye van annak, hogy tartósan a 3 százalékos cél fölött maradjon a fogyasztói árak emelkedésének üteme. Másrészt arra, hogy a magas infláció és a pénzügyi sérülékenységünk továbbra is viszonylag magas szintje miatt a forintárfolyam további leértékelődésének elkerülése érdekében a jelenleginél is jóval magasabb forintkamatra lehet szükség. Harmadrészt pedig arra, hogy az elmúlt időkben mutatott hazai növekedés lefulladhat, így a gazdasági felzárkózás folytatásához új ötletekre lesz majd szükség. Máskülönben Magyarországon tényleg eljöhet a stagfláció időszaka.
Pénz
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
Mire számíthatnak a szárnyalás után a befektetők a második félévben?
Meglepően jó eredményeket hozott az első félév a tőkepiacokon, most érdemes megnézni, hogy mi várható az év második félévében.
Fontos
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
