(Török Zoltán a Raiffeisen elemzője. A G7 Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Tavaly három olyan kiemelt, egymással összefüggésben álló jelenséggel kellett szembenéznünk, amelyek meghatározóan negatív hatással voltak a gazdaságra.

1. Az első probléma az volt, hogy a világjárvány velünk maradt és újabb és újabb covid-mutációkkal támadt – ez pedig különböző szigorúságú korlátozásokat eredményezett, ami miatt a szolgáltatások iránti kereslet nem volt képes regenerálódni.
2. A második probléma az, hogy a globális beszállítói kapcsolatok súlyos és tartós széttöredezése miatt a feldolgozóipar számos területén akadozott a termelés.
3. A harmadik probléma az évtizedes csúcsokra ugró infláció, ami nem csak az emberek pénztárcájából vesz ki többet, de a vállalatok profitját is csökkenti.

Ez a cikk igyekszik választ adni arra a kínzó kérdésre, hogy mennyire sújtják a világgazdaságot idén ezek a problémák.

Bizonytalanság és kiszámíthatatlanság – talán ez a két jelző írja le a legtalálóbban azt, amiben az elmúlt két év során részünk volt. Senki nem lehet biztos abban, hogy 2022 minőségileg mást hoz az életünkbe.

Ami ma biztosnak tűnik, az az, hogy velünk marad a bizonytalanság is és a kiszámíthatatlanság is. Ennek az ismeretében nagy bátorság kell, ahhoz, hogy az idei gazdasági kilátásokról beszéljünk vagy írjunk – illetve még nagyobb bátorság, hogy az előrejelzéseket elfogadjuk. Azonban mégis lehetnek olyan kapaszkodók, amelyek segítenek abban, hogy ne teljesen légből kapott módon fogalmazzunk meg gazdasági várakozásokat.

A világjárvánnyal kell kezdeni a helyzetértékelést, hiszen ez az, ami döntő mértékben formálta az elmúlt két évet. Azt sajnos senki nem képes megmondani, hogyan alakul a Covid-járvány. A legutóbbi világjárványok nem feltétlenül adnak megfelelő útmutatót arra, hogy milyen forgatókönyvre – újabb hullámokra és mutációkra – kell készülnünk. Abból a szempontból mégis döntő jelentőségű a korábbi járványok figyelembevétele, hogy a járvány okozta egészségügyi válság minden esetben lecsengett. És ez az, ami a gazdaság számára a kulcsfontosságú.

Amikor már nem úgy tekintünk a Covid-járványra, mint egy olyan válságra, amit különböző korlátozások bevezetésével kell kezelni, hanem

azt mondjuk, hogy együtt kell, mert együtt tudunk vele élni, akkor van vége a világjárvány okozta krízisnek a gazdaság szempontjából.

Nagyon jó eséllyel 2022 elhozza ezt az átállást.

Egyelőre ügy tűnik, hogy a legújabb mutációja a vírusnak (az omikron) bár ragályosabb, de kevésbé veszélyes, mint a korábbiak voltak. Sokan gondolják, hogy a következő variánsok (ha lesznek) még veszélytelenebbek lehetnek majd. Ezt nem tudjuk. Sajnos ennek az ellenkezője is előfordulhat, sőt az is, hogy a ma használt oltások nem tudnak kellő hatékonyságú védelmet biztosítani ellenük.

Azonban, még ha így is lesz, abban joggal bízhatunk, hogy az orvostudomány viszonylag rövid időn belül képes lesz hatékony gyógyszert kidolgozni és eljuttatni azt több milliárd ember számára. Erre ugyanis van bizonyítékunk. Ebből pedig az következik, hogy egyre közelebb van annak az ideje, amikor már nem egészségügyi válsághelyzetként tekintünk a Covid-járványra. Ez pedig 2022-ben megtörténhet.

Ha megtörténik, akkor ezt a gazdaság működésének normalizálódása követheti majd. Ugyan a 2020 tavaszi nagy Covid-leállás után a gazdaság helyreállása már 2020 nyarától elkezdődött, és vannak olyan országok és iparágak, ahol már a válság előtti szintre jutott a gazdasági teljesítmény, de erre nem mindenhol kerülhetett sor. Ilyen terület például a turizmus, a vendéglátás.

Alapvetően az utazással és a személyes kapcsolatokkal van a baj a Covid-krízis időszakában. Ha úgy gondoljuk, hogy nincs már válság, akkor az utazást és a személyes kapcsolatokat sem tartjuk potenciális veszélyforrásnak. Ez a mentális átállás (vagy még inkább visszaállás) azonban lassú folyamat. De a turizmus idén jobban teljesíthet, mint tavaly, valamint jövőre is jobban, mint idén.

A feldolgozóiparban a gondot a globális termelői láncok szétzilálódása okozza. Az elmúlt két évben a különböző gazdasági centrumokban (Kelet-Ázsia, Európa, Észak-Amerika) az egyes járványhullámok nem egy időben zajlottak. A járványhelyzet kezelését szolgáló korlátozásokban időbeni elcsúszásokat tapasztalhattunk, és a korlátozások szigorúságában is eltérések voltak.

A globálisan komplex beszállítói láncokat a fenti jelenség széttöredezte. Láthattuk, hogy mennyire sérülékenyek a globális szállítási láncok, amikor tavaly márciusban az Ever Given óriás konténerszállító hajó elakadt a Szuezi-csatornán. A 6 nap és 7 órán át tartó fennakadás hónapokra elhúzódó problémákat okozott a Kína és Európa közötti kereskedelemben, amit különösen az európai feldolgozóipari cégek sínylettek meg.

Ehhez képest nagyságrendekkel komolyabb károkat okozott és jelenleg is okoz az, amikor fontos kínai ipari régiókat zárnak le hosszú hetekre, így az alkatrészhiány miatt ázsiai, európai, vagy amerikai gyártósorok állnak le; vagy amikor az Egyesült Államok nyugati partjainál feltorlódnak azok a konténerek, amelyeknek már régen áruval megrakodva kellene a világ egészen más pontján közlekedniük, de ennek hiányában még további üzemeket állítanak le.

A globális beszállítási problémák már a Covid-válság legelején megjelentek. A szomorú és egyben váratlan az, hogy a kezdeti problémák egyre súlyosabbak és kiterjedtebbek lettek. Erre is az hozhatja el az igazi gyógyírt amikor a járványra a főbb gazdasági centrumokban már nem válságként tekintenek (és így korlátozásokat sem alkalmaznak), hanem együtt élnek vele. Abban bízunk, hogy 2022 ezt hozhatja el – ezzel együtt pedig a globális beszállítói láncokban keletkezett sérülések gyógyulási szakaszba léphetnek. Mint a fenti esetben, itt szintén egy lassú folyamatról van szó, de nagyon jó eséllyel 2022 végén a globális beszállítói láncok jobban működnek, mint 2021 végén.

És itt el is jutunk a harmadik problémához, az inflációhoz. Amikor inflációról beszélünk, általában az éves árindex változásáról beszélünk. Vagyis arról, hogy az egy évvel ezelőttihez képest mennyit változott valaminek az ára. Az árak azonban nem nőnek az égig, sőt még az is előfordul, hogy valaminek csökken az ára.

A legfontosabb ok az infláció mögött a kereslet és a kínálat egyensúlyának súlyos megbomlása. Ha túl sokan akarnak megvenni valamit, amiből kevés van, akkor a piacgazdaság logikája szerint annak az ára elkezd emelkedni. Minél nagyobb a kereslet és minél kisebb a kínálat annál magasabb árat lehet kérni a termékért. Nem érdemes túlmagyarázni, mindenki szembesült ezzel az összefüggéssel korábban is.

2021 során a termelés akadozása miatt globális probléma lett az infláció emelkedése. Ahogy azonban a beszállítói láncokban javulás jöhet, úgy mérséklődhet az áremelkedés üteme is. Tehát jó eséllyel 2022 során az infláció is mérséklődhet a világban, majd ez folytatódhat 2023-ban is.

Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Olvasson tovább a kategóriában