Az egészségügy és a nyugdíjrendszer két olyan terület, amelynek problémáit a rendszerváltás óta képtelenek megoldani a kormányok. Közös a két rendszerben, hogy előbb-utóbb még a mostani feltételek mellett is finanszírozhatatlanná válnak (amellett, hogy már most is rengeteg pénzt lehetne beléjük ölni). A májusi parlamenti választás óta azonban több olyan dolog is történt, amely abba az irányba mutat, hogy a kormány megpróbálja ezt a két alrendszert rendbe tenni. Csak nem azon a módon, ahogyan azt várni lehetett volna.

Mára világossá vált a kormány döntéshozói előtt, hogy az egészségügyi ellátást többszintűvé kell tenni, tehát az ingyenes állami rendszer mellett lennie kell egy fizetős magánegészségügyi rendszertnek is. Ez már csak azért is így van, mert ha a kormány nem lép ebben, akkor spontán módon is kétszintes lesz az egészségügy. Csak az a kérdés, hogy az állam beszáll ebbe a játékba vagy kívülről nézi végig, ahogy a szintek elkülönülnek.

A magánegészségügyi szolgáltatások kínálata és piaca gyorsan nő, egyszerűen azért, mert – különösen az alapszintű állami szolgáltatások gyenge színvonala miatt – van rá igény, és újabban már pénz is. A módosabb magyarok jelentős része láthatóan hajlandó valamilyen formában több pénzt fizetni a jobb ellátásért. Sőt, most már nem csak a gazdagok, hanem az alacsonyabb keresetű rétegek is érezhetően megjelentek a magánrendelőkben.

Egyrészt a reáljövedelmek emelkedésének hatása itt is megjelenik, ha több pénz van az emberek zsebében, akkor hajlamosabbak áldozni az állami egészségügy kikerülésére. Másrészt a munkaerőhiány és a munkaerő megtartás miatt a cégek is nagy számban kezdték adni a munkavállalóiknak a magánegészségügyi biztosításokat.

Ez a céges juttatás, vagyis a biztosítás, amely a magánrendelőkbe csatornázta a munkavállalókat, az elmúlt pár évben adómentes volt, és szépen beépült a fizetési csomagokba. Ma már nem ritka, hogy egy állásinterjún a jelentkező munkavállaló teszi fel azt a kérdést, hogy a fizetéséhez jár-e külön egészségügyi biztosítás.

Igaz, a gyakorlatban a hálapénz miatt már évtizedek óta többszintű az egészségügy (ha borítékot csúsztatok, jobb vagy gyorsabb ellátást kapok), a magánbiztosítások elterjedésével azonban ez legális formát öltött. A kormány azonban nemrég bejelentette, hogy ezt a szépen fejlődő piacot gyakorlatilag kinyírja, jövőre ugyanis megszűnik ennek a juttatásnak az adómentessége. Jövőre a munkaadó szempontjából sokkal egyszerűbb lesz nem adni ezt a juttatást, hanem a nettó értéket beépíteni a dolgozó fizetésébe, ő pedig költse arra, amire akarja.

Ezzel párhuzamosan az egészségpénztári befizetések kedvezményét is kiveszik a cafeteria körből. Ennek ugyanolyan hatása lehet: a munkaadónak nem lesz különönsebben érdeke a pénztárba befizetni, hiszen azzal nem tud többet adni a dolgozóinak, mint a fizetésével.

A nyugdíjnál szintén hasonló irány látszik. Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések cafeteria kedvezménye jövőre eltűnik. Ezek után a helyzet egészen egyszerűvé válik: a munkaadó vagy SZÉP kártyára adja a teljes cafeteriát, vagy fizetést ad a dolgozójának, utóbbit természetesen adó- és járulékvonzattal.

A történet azonban azzal kezd igazán érdekes lenni, hogy pár napja – Barcza György ÁKK-vezető nyilatkozata óta – már azt is tudjuk, valamilyen formában egy állami társaság beléphet a nyugdíjpénztári piacra. Az erről szóló terv a kormány asztalán van. Úgy tudjuk, hogy tavasz óta létezik egy terv az egészségügyben is arra, hogy a biztosítások piacára egy állami hátterű pénzintézet belépjen (annak ellenére is, hogy korábbi cikkünkhöz nyilatkozva a szaktárca ezt cáfolta).

Innentől kezdve

nem nehéz elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy létrejön egy állami nyugdíj- és egészségpénztár és/vagy egészségbiztosító,

amely a piaci szereplőkkel versenyzik a tagok befizetéseiért (a nyugdíjpiacra való állami belépés hivatalos indoka éppenséggel a verseny élénkítése).

Mint láttuk, a munkáltatók oldalán a pénztári és biztosítói befizetések összes kedvezményét módszeresen megszüntetik, de az elmúlt pár év tapasztalatai alapján talán nem földtől elrugaszkodott gondolatkísérlet, ha feltesszük, hogy lehet olyan szabályozást írni, amely az állami szereplő(k)höz mégiscsak csatol valamilyen kedvezményt. Ez persze szimpla piactorzítás lenne, de láttunk már ilyet, gondoljunk csak éppen a cafeteria szolgáltatók korábbi versenypiacának “államosítására”. Azt is láttuk, hogy egy ilyen lépést meg lehet támadni a nemzetközi jogi fórumokon, de mire a per véget ér, a piac már szinte visszafordíthatatlanul átalakul.

A munkáltatói oldal mellett a munkavállalók adózott jövedelméből teljesített pénztári befizetésekkel is lehetne manőverezni. Ezek után jelenleg 20 százalékos, a személyijövedelem-adóból visszaigényelhető kedvezmény jár, de amint azt a lakástakarékpénztárak esete is jól mutatta, ezt két nap alatt el lehet törölni vagy át lehet szabni.

Ezek után átlépünk az összeesküvés-elmélet kategóriába, de mégis érdemes továbbgondolni, hogy mi történhetne. A munkáltatók az alkalmazottaikat nyilván az állami pénztár(ak)ba vinnék át, mert ez lenne az elemi pénzügyi érdekük, az új belépőket pedig eleve ide csatornáznák be. Az adózott jövedelmükből tagdíjat fizetők is áttérhetnének, ha ott kapnának nagyobb kedvezményt, vagy valamilyen más előnyt.

Ennek következtében a jelenlegi ügyfélkör jelentős részét a befizetéseikkel együtt az állami pénztár(ak)ba lehetne átvinni.

Ezzel pedig a gyakorlatban el is érkeznénk oda, hogy ezek a rendszerek szépen lassan kétszintűvé válnának. Aki pénztártag, annak járhat adott esetben akár a magánrendelő is, aki nem tag, az pedig marad az alapellátásban. Aki nyugdíjpénztári tag, az idős korában kap kiegészítést, aki nem lép be, az marad az alapnyugdíjon. Mindez persze most is így van, de alapvető változás lenne, hogy az emelt szolgáltatási szint is közvetve az államtól jönne, a megtakarításokat pedig a kifizetésig egy állami szereplő kezelhetné.

Az egész konstrukcióban az állami oldal szempontjából az a legkényelmesebb, hogy lényegében nem kell plusz forrást biztosítani hozzá. Látható, hogy a lakosságnak az a része, amely most is pénztártag vagy magánbiztosított, nem fog egy forinttal sem többet fizetni annál, mint most, és a cégek sem fizetnek többet a jelenlegi terheknél. Csak mindenki máshova fizeti ugyanazt az összeget.

A szaktárca egyébként az utóbbi időben kínosan ügyel arra, hogy minden olyan hírre azonnal reagáljon, amely az egészségügy piacosítását veti fel. Ez egyébként azért különösen feltűnő, mert más ügyekre nem ugrik az állami gépezet. Kommunikációs szempontból a félelmek érthetőek, mert a közvélekedés szerint ha valaki megbetegszik, akkor a gyógyítás jár neki a befizetett járulékért cserébe. Ez persze nem teljesen igaz, mert sok esetben további önrészt kell fizetni (például gyógyszerek), és vannak olyan ellátások, amelyeket egyáltalán nem fizet az állam, a lakosság döntő többségénél azonban ennek ellenére is tartja magát ez a mítosz.

Ám abban a pillanatban, amikor ketté kell választani a szolgáltatást, tűélesen elválik, hogy mi jár “alapból”, de sokkal fontosabb, hogy az is látszani fog, hogy mi nem jár. Ezt pedig szinte lehetetlen kivédeni, mert túl sokan fogják a lépést úgy értékelni, hogy elvettek tőlük egy alapjogot.

Az állami pénztárak megjelenése és a többi pénztár illetve biztosító kiszorítása ezzel szemben sokkal könnyebben eladható sztori, hiszen egyszerűen kommunikálható piaci versenynek. Hivatalosan sosem kellene azt mondani, hogy ezek az alrendszerek többszintűvé váltak, hitelesen lehetne érvelni azzal, hogy “a verseny élénkítésének érdekében” belépett a két piacra az állam, és a versenyt mindkettőn megnyerte, vagy vezeti.

A jelenlegi pénztárak eközben visszaszorulnának, tagságuk megfogyatkozna, kivonulhatnának a piacról vagy profilt válthatnának, a biztosítók pedig egyszerűen felhagynának ezzel a termékkel. Ilyet is láttunk már, például a magánnyugdíjpénztárak beszántása után.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magánbiztosítói piac lenyúlására készülhet a kormány, hogy egyeseknek rendbe tegye az egészségügyetAz utóbbi években élénk magánegészségügyi piac alakult ki a biztosítók adómentessége miatt. Ennek most vége, de az állam befurakodhat, és az állampolgárok egy része továbbra is mehet a magánrendelőkbe.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet állam biztosí egészségügy magánegészségügy nyugdíj pénztár Olvasson tovább a kategóriában