Mi lenne, ha a munkaadód befizethetne egy havonta nem túl nagy összeget, hogy cserébe szükség esetén a jelenleginél magasabb színvonalú egészségügyi ellátást kapj, sőt még egy magánrendelőbe is elmehess? És ha ehhez a havidíjhoz még valamilyen adókedvezmény is kapcsolódna, hogy a munkaadóknak megérje mondjuk fizetésemelés helyett ezt adni?
Ha benne lennél egy ilyen megoldásban, akkor nem vagy egyedül, ugyanis évek óta létezik hasonló, úgy hívják, hogy vállalati egészségbiztosítás, és az utóbbi időben nagyon népszerű lett.
Ennek az az oka, hogy a munkaadónak ez olcsóbb, mintha béremelést kellene adnia, mert utóbbinak magasak a járulékterhei. Másrészt az új munkavállalók toborzásánál is elég csalogató lehet, ha az állást egy ilyen csomaggal együtt hirdetik meg.
De hogy néz ez ki pontosan? Jelenleg egy nagyobb cég már havi 8-10 ezer forintért is vehet ilyen biztosítást a dolgozóinak, ha be tud szervezni elég sok munkavállalót. A munkaadó most már hat egymással versengő biztosító közül választhat (Aegon, Generali, Medicover, Premium, Union és Uniqa) és a dolgozó többnyire a legfontosabb járóbeteg ellátásokat kapja meg szükség esetén. A biztosítók szerződött partnerei között túlnyomórészt magánrendelők és klinikák vannak, ide mennek a biztosítottak, ahova erre szakosodott betegirányítók küldik őket.
Magyarul ha a dolgozónak mondjuk hirtelen bőrgyógyászra van szüksége, akkor felhívja a biztosítóval szerződésben álló betegirányítót, amely gyorsan megszervezi neki az ellátást egy magánrendelőben. A dolgozó jellemzően gyorsabban végez, mintha az állami rendszerbe került volna. Ez nagy előny a munkaadónak is, mert az alkalmazottja egy vizsgálat miatt nem marad ki sokáig a munkából.
Mivel a magánrendelőkben sokszor ugyanazok az orvosok dolgoznak, mint akik az állami egészségügyben, a pácienseknek ez általában nem jelent magasabb ellátási színvonalat, inkább kényelmi szolgáltatásnak számít, a munkaadónak viszont jól megtérülő befektetés lehet. Természetesen a bonyolultabb esetekre mindez nem érvényes, a szívműtéteket továbbra is az állami kórházban végzik.
Az elmúlt hetekben a magánegészségügy több szereplőjével beszélgettünk, és mindenki azt mondta, hogy a szektor fejlődésének legfontosabb lába lett, hogy a vállalatok egymás után kötik a dolgozóiknak az ilyen biztosításokat.
A kormány azonban most úgy döntött, hogy ezt a stabilan felfelé ívelő magánbizniszt hirtelen megszünteti.
A munkáltató által fizetett biztosítási díjak adómentességét a tervek szerint a jövő évtől eltörlik. Bár ez nem a cafeteria része, annak megszüntetéséhez kapcsolódva jelentette be Varga Mihány nemzetgazdasági miniszter. Ha viszont nincs adókedvezmény, akkor a cégek nem fognak lelkesedni érte, mert az ő szempontjukból ugyanolyan juttatás lesz, mintha fizetést kellene emelniük, adókkal és járulékokkal együtt. Az ugyanis nem valószínű, hogy a biztosítók annyival csökkenteni tudnák a havi 8-10 ezer forintos díjaikat, hogy a cégeknél végső soron ne legyen érdemi költségnövekedés.
A kormány egyébként 2011 végén a szakma számára is teljesen váratlanul emelte be az egészségbiztosítást az adómentes juttatások közé. Erre akkor senki sem számított, az év végi ünnepek között egyszer csak megjelent a jogszabály módosítója, amely a magánegészségügyi biztosítást hagyományosan ellenző Fidesz kormánytól óriási meglepetés volt.
A biztosítók akkor annyira felkészületlenek voltak, és annyira nem hittek a szemüknek, hogy inkább kivártak. Ezért hiába kínálhatták volna ezeket a termékeket már 2012-től kezdve, pár évnek el kellett telnie, mire a szakma elhitte, hogy ez tényleg nem jogalkotói tévedés, hanem valódi szándék van mögötte. Az elmúlt öt és fél év első része emiatt a kivárással telt el, a felfutás csak az utóbbi 2-3 évben indulhatott meg.
Most ugyanilyen váratlanul szűnik meg az adómentesség, és az érintettek azt mondták nekünk, hogy 2011 végéhez hasonlóan megint fogalmuk sincs, mi miért történik.
Egy szempont mégis érthetőbb kontextusba helyezheti a történteket. Beszélgetőpartnereink szerint ugyanis a szakminisztériumban komolyan elkezdtek dolgozni annak tervezésén, hogy egy állami szereplő lépjen be erre a piacra. Mivel nem sokat tudni erről, megkérdeztük a tárcát is az ügyben, és amint válaszaikat megküldik, cikkünket kiegészítjük.
(Frissítés: az EMMI azt mondja, hogy nem folyik előkészítő munka ebben az ügyben.)
Ám addig is érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ebben az új, hirtelen módosított környezetben mit hozna egy ilyen állami tulajdonú biztosító megjelenése. A gyakorlatban ugyanis ez azt jelentené, hogy a pénztárszerűen működő NEAK (egykor OEP) mellé létrejönne egy biztosítóként működő második pillér. Ez pedig, cafeteria ide vagy oda, akár meg is kaphatná az adómentességet a szolgáltatására, vagyis szépen le lehetne másolni az állami oldalon azt a rendszert, ami a nyílt piacon az elmúlt pár évben már bebizonyította, hogy nagyon is működőképes, mert van rá kereslet.
Ha tényleg így lesz, és a jelenlegi biztosítók termékei után nem lesz adómentesség, az új, állami szereplőnek viszont megadják ezt a lehetőséget, akkor nem nehéz kitalálni, hogy a jelenlegi szerződések lejártával a vállalatok döntő többsége átvándorolna az állami szolgáltatóhoz. Vagyis egyszerűen a szabályok átalakításával mesterségesen átcsatornáznák a kialakult piacot egy állami szereplőhöz.
Ez pedig azért lenne fontos lépés, mert egy csapásra létrejönne az egészségügyben az, amire sokan várnak: az állami kiegészítő szolgáltatás. Alapszinten minden maradna a régiben, vagyis a járulékokért cserébe rendelkezésre állna a jelenlegi formájában az állami ellátórendszer, de ha a munkáltató hajlandó lenne az adómentes juttatásra, akkor a dolgozóit bevihetné egy számukra kényelmesebb rendszerbe, amelyben már benne lehetnének a magánrendelők is.
A magánegészségügyi beszélgetőpartnereink szerint nekik nem okozna nagy gondot, ha rövid idő alatt nagyszámú új páciens rohanná meg őket, mert a kereslet nagyon gyorsan meg tudná mozgatni a szolgáltatók mögött álló tőkét, azaz a magánszektor kész lenne a gyors kapacitásbővítésre.
Ez a megoldás politikailag is kiválóan kommunikálható lenne: a kormány ezzel “rendbe tenné az egészségügyet”.
Legalábbis az állampolgárok egy részének. És persze a választóknak azt is el kell felejteniük, hogy a Fidesz finoman szólva sosem pártolta a magánbiztosítók megjelenését. Igaz, ebben a megoldásban a biztosító állami maradna, csak a szolgáltatás lenne részben magánpiaci.
Amint arról korábban írtunk, egy márciusi európai uniós felmérés szerint a magyarok kiugróan nagy mértékben tartják az ország előtt álló legnagyobb problémának az egészségügy helyzetét. Nekik lehetne azt mondani, hogy a kiegészítő szolgáltatással felzárkóztunk Európához.
