Bár néhány héttel ezelőtt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter még rémhírnek nevezte a Duna paksi túlmelegedéséről szóló beszámolókat, egy napokban lezárt közbeszerzés alapján az atomerőművet működtető állami cég szerint is kritikus időszakokra kell készülni ebből a szempontból. Éppen ezért az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 2022-ig több mint 180 millió forintot fordít a létesítmény vízellátásának ellenőrzésére, egészen pontosan az erőmű hűtéséhez kiépített csatornák, illetve a Duna és a kapcsolódó vízrendszerek vizsgálatára.

A rémhír emlegetése különösen annak fényében érdekes, hogy az említett tendert még április elején hirdették meg. Tehát hónapokkal azelőtt, hogy a nagy forróság miatt a jogszabályban rögzített maximum közelébe emelkedett volna a folyó hőmérséklete a paksi atomerőmű közelében.

Az idei nyár legmelegebb napjain ugyanis pont ez történt. Ahogy arról akkor elsőként beszámoltunk, ha augusztus elején csak egy kicsit is tovább melegszik a Duna, akkor a törvényi előírások szerint csökkenteni kellett volna az áram termelését Pakson, sőt akár az erőmű leállítása is szóba kerülhetett volna^*A paksi atomerőmű hűtésére használt vizet a Dunából nyerik, majd visszaengedik a folyóba. A visszaengedett víz azonban logikusan melegebb, mint a kinyert, így melegíti a Dunát. Mivel az atomerőmű a folyó vizének elég jelentős részét, nagyjából tizedét használja, ez komoly változást is okozhat, ami nem tesz jót a helyi élővilágnak.. A jelenlegi szabályozás értelmében ugyanis a létesítmény addig működhet gond nélkül, amíg a hűtésére használt víz folyóba engedésének pontjától 500 méterre nem éri el a Duna hőmérséklete a 30 fokot. Efölött – a folyam élővilágának védelme érdekében – vissza kell terhelni (azaz csökkenteni kell a teljesítményét), vagy le kell állítani.

Márpedig a legmelegebb időszakban hat olyan nap is volt, amikor 29,8 fok fölötti hőmérsékletet regisztráltak az atomerőmű munkatársai. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem is a nap, sőt még csak nem is a mérésre megadott három órás időintervallum legmelegebb időszakában mértek. Így fordulhatott elő, hogy a Vízügyi Főigazgatóság a Paks utáni első hőmérője Domborinál 30 fok feletti hőmérsékletet is mutatott ezekben a napokban. 

Bár a korábbi tapasztalatok alapján az atomerőmű működését ismerő szakemberek még a közelmúltban is fantazmagóriának minősítették azt, hogy a Duna hőmérséklete tartósan 30 fok fölé emelkedjen, valójában a cégnél látják a problémát. A most zárt tendernek ugyanis már az indoklásban is igencsak erősen fogalmaznak arról, miért is van szükség egy ilyen közbeszerzésre.

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. szakemberei a beszerzés szükségességét azzal magyarázták, hogy „az általános időjárási trendek szerint a szélsőségek gyakorisága nő, illetve a folyamatos medersüllyedés és az ezzel egyidejű, trend jellegű hőmérsékletemelkedés (globális felmelegedés) hatása a kibocsátási korlátok betartása mellett kihat a blokkok üzemére és üzemeltetésére.”

Magyarul a klímaváltozás miatt egyre nehezebb lesz tartani a 30 fokos jogszabályi korlátot anélkül, hogy ne kelljen belenyúlni az atomerőmű működésébe.

Ráadásul a helyzetet a kiírás szerint tovább rontja, hogy a karbantartási gyakorlat változása miatt most már egész nyáron üzemel mind a négy blokk, ami mellé Paks 2 átadása után még kettő belép majd. A tenderre pedig pont azért volt szükség, hogy a „jövőbeli kritikus időszakokra” minél jobban fel lehessen készülni.

Ennek érdekébe egy elég komplex feladatcsomagot állított össze az atomerőművet működtető cég. A jövőben mások mellett vizsgálni fogják

• évi négy alkalommal a hűtővízcsatornákat és a folyam paksi szakaszát,
• szintén minden évben négyszer a Duna Paks és Mohács közötti szakaszát,
• félévente a hidegvízcsatorna medrét és üledékét,
• évente hatszor a kibocsátott hűtővizet különböző üzemállapotok mellett,
• a blokkok visszaterhelésének hatásait,
• a biztonsági hűtővízrendszereket,
• a környező horgász- és halásztavakat és
• a Pakstól közel 20 kilométerre lévő faddi vízátvezetést is.

Emellett a hőmérsékletmérő rendszerek karbantartását, illetve különböző berendezések működésének értékelését is elvárták a nyertestől. Egy ilyen összetett munkára valószínűleg nem túl sok piaci szereplő képes, ennek megfelelően sok aspiráns nem is volt. Sőt, már az előszűrésre is csak egy cég, az Inno-water Zrt. jelentkezett, így ajánlattételre is csak őket hívták fel.

A cégről túl sokat nem tudni azon kívül, hogy ilyen megoldásokkal foglalkozik, és hogy a 180 milliós megrendelés elég jelentősnek számít az életükben. A vállalatot 2010-ben alapították, akkor még kft.-ként, és az első években csak néhány tízmilliós bevételt csinált. Két éve aztán részvénytársasággá alakultak, és tavaly már 285 millió forintos forgalmat hoztak össze, amiből egy minimális nyereség is megmaradt.

A társaság egyébként valószínűleg nem először dolgozik együtt az MVM Paksi Atomerőmű Zrt-vel. Legalábbis erre utal az Inno-water egyik tulajdonosának egy ideig a cég honlapján elérhető, ám megkeresésünk után onnan eltávolított önéletrajza. Ebben az szerepel, hogy a környezetvédelmi szakértőként dolgozó Sándor Dániel Benjámin az Inno-water Kft. megbízásából 2013 óta végzi a paksi atomerőmű vízrendszereinek vízgazdálkodási és vízminőségi vizsgálatait. Sőt, már ez előtt is részt vett a létesítmény biztonsági víz- és iszapmintáinak átfogó értékelésében, eleinte még egy másik cég, egy idő után azonban szintén az Inno-water megbízásából.

A szakembert természetesen megkerestük, ám üzleti titokra hivatkozva nem kívánt reagálni. Azt nem tudta megválaszolni, hogy ha nem beszélhet az ügyletekről, akkor miért tüntette fel nyilvánosan is elérhető önéletrajzában – inkább eltávolították a dokumentumot a cég honlapjáról.

Nem kaptunk választ megkeresésünkre az atomerőműtől sem, így egyebek mellett nem egyértelmű, hogy korábban milyen megbízás alapján és ki végzett hasonló vizsgálatokat, illetve az sem, hogy 2018-ban volt-e bármilyen ilyen jellegű tevékenység.

Mindenesetre az augusztusi eseményekre adott reakció a tender fényében még úgy is elég furcsa, hogy a közbeszerzésről nem szívesen beszélnek az érintettek. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy – amint erre a Magyar Nukleáris Társaság (MNT) egy közelmúltban kiadott infografikájában felhívta a figyelmet – egy néhány napos túlmelegedés még nem feltétlenül okoz katasztrófát.

Az erőmű ugyanis nem az egész Dunát melegíti fel, és nem is tartósan okoz a normálisnál magasabb vízhőmérsékletet. A folyóba visszaeresztett hűtővíz csóva alakban a Duna létesítmény felőli részét hevíti, és bár kilométerekkel lejjebb is van még hatása, ez egyre kisebb. Ettől függetlenül – és ezt az MNT is hangsúlyozza – a 30 fokos limitet nem véletlenül rögzítették jogszabályba. Bár az erőmű működésére a vízhőmérsékletnek semmilyen hatása nincs, a tartósan magas vízhőmérséklet veszélyeztetné a helyi élővilágot, így a határt valahol meg kellett húzni. Márpedig ha ezt 30 foknál tették meg, akkor – akármennyire csak adminisztratív korlát ez – az erőműnek ezt kell betartania a működése során.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Duna inno-water Magyar Nukleáris Társaság Paks Paksi atomerőmű Olvasson tovább a kategóriában