Nem tűnhetett fel sok embernek, hogy májusban formai hibával élesedett az új, most már negyedik Orbán-kormány névsora a kormány honlapján. Az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál ugyanis megbotlott az abc-rendbe szedett lista. Lehet, csak annyi történt, hogy Mosóczi Lászlót, a közlekedési ügyekért felelős államtitkárt utólag írták be a névsorba, és ezért valahogyan az energetikáért és klímaügyekért felelős Kaderják Péter elé keveredett.

Augusztus elején aztán felmentették az állam energetikai óriáscég, az MVM teljes vezérkarát, kinevezték vezérigazgatónak az érdekes karrierívet leíró Kóbor Györgyöt. Aztán nem sokkal később a G7 és az Index is megírta az MVM és könyvvizsgálója, a KPMG közötti szerződés felmondásának történetét, ahol a szálak egy Svájc felé tartó milliárdos utalás felé vezetnek. Ez a történet mégis kevés lett volna ahhoz, hogy lefejezzék az MVM-et.

A két új energetikai főember, Kaderják és Kóbor kinevezéséhez ugyanis mélyebb és több ideje tartó folyamatok vezettek. Kiderült ugyanis, hogy az energetika kormányzati lerablása, amit előbb Simicska Lajos, aztán Seszták Miklós emberei az utóbbi nyolc évben elvégeztek, már a rendszer bedőlésével fenyeget, és ennek így nagypolitikai kockázatai lettek.

“Viktor azt kérte tőle, hogy rakja rendbe ezt a szemétdombot”

Kaderják Péter kinevezése még közvetlen kollégáit is meglepte, a szakember ugyanis másfél évtizede – amióta 2004-ben törvénytelenül eltávolították az Energiahivatal éléről – távol tartotta magát a politikától. Ehelyett létrehozta a régió talán legkomolyabb szakmai műhelyét, a Corvinuson 2006 óta működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontot (REKK).

A REKK itthon és Európa-szerte a legkülönbözőbb piaci megrendelőknek és energetikai hatóságoknak dolgozott és dolgozik. Így készült el számtalan gázpiaci és ágazati prognózis mellett a magyarországi erdőkből ellopott famennyiség energetikai becslése, de az a tanulmány is, amiben a nagy energetikai rendszerekben működő kapcsolati hálók törvényszerűségeit mutatták ki. A színvonalat mutatja, hogy a REKK tavaly másodszor került fel a University of Pennsylvania Global Go To Think Tank Indexére – vagyis a világ legfontosabb energiapolitikával foglalkozó kutatóintézetei közé.

Kaderják Péter energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár a Parlamentben 2018. július 17-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Vajon miért döntött úgy Kaderják, hogy az államtitkári pozíció kedvéért kockára teszi gondosan felépített szakmai renoméját, és otthagyja az általa felépített kutatóintézetet? Számos iparági és a szektorra kormányzati oldalról rálátó szereplővel folytatott háttérbeszélgetésből az tűnik a leginkább valószínűnek, hogy Orbán Viktor beláthatta: teljesen kiürült az energetikában a kormánya káder-tartaléka, és valakinek most már rendet kell vágnia. Ezt egy forrás úgy fogalmazta meg: “Viktor azt kérte tőle, hogy rakja rendbe ezt a szemétdombot”.

A kormány eddigi energiapolitikai elintéző- és megmondóemberei mostanra el- vagy kikoptak. Előbb Simicska Lajos emberei (Baji Csaba, Nyerges Attila, Németh Lászlóné, Márton Péter és mások) kerültek ki a hatalmi pozíciókból, majd ugyanez lett a sorsa az e társaságot részben szárnyai alá vevő Lázár Jánosnak is. Később a területet miniszterelnöki hátszéllel elfoglaló Seszták Miklós sem járt jobban: nem tudott értelmes stratégiát alkotni és végrehajtani, ráadásul egyre gyakrabban sejlett fel mögötte a hagyományos energialobbi vagy Hernádi Zsolt és Csányi Sándor sziluettje. Később hiába szeretett volna miniszter maradni, Bártfai-Mager Andrea félreállította az ő embereit is.

Az idén áprilisi választások után Kaderják vélhetően lehetőséget kapott arra, hogy Orbánnak négyszemközt, több részletben is elmagyarázza, milyen strukturális és politikai zavarokkal kell Magyarországnak szembenéznie, ha a kormány továbbra is csupán lerabolni akarja az energetikai szektort. Kaderják kizárólag szakmai alapon érvelhetett amellett, hogy meg kell húzni azokat a határvonalakat, amin túl már nincs helye a politikai alapú pénzszivattyúzásnak. Ha ez így volt, Orbán azzal fogadhatta el az érvelést, hogy a feladatok kidolgozását Kaderjákra bízta. A szakpolitikusnak állt intézetvezető eddigi médianyilatkozataiból – az Inforádió, a Magyar Hírlap és a Világgazdaság is kérdezte – azt lehet kihámozni, hogy új stratégiát írni érkezett.

A feladat

Át kell tehát dolgoznia a Nemzeti Energia Stratégiát (NES). Ez érthető kívánság, hiszen az atom-szén-zöldenergia kombinációt felvázoló NES már 2011-es elfogadása idején megkérdőjelezhető utat jelölt ki Magyarország számára, azóta viszont teljesen elavult.^*A stratégia elfogadásakor még arról volt szó, hogy kétévente felülvizsgálják majd, ám ez nem történt meg. Ezt Kaderjáknál jobban nem tudhatja senki, mivel a NES közgazdasági háttérmodellezését annak idején a REKK készítette el. A régi stratégia gyenge pontja a máris csúszásban lévő Paks II, de vannak ennél sürgetőbb kérdések is.

Például az orosz gáz ügye, mivel az eredetileg 2015-ig szóló hosszú távú orosz-magyar gázszerződés 2020-ra végleg kifogy a tartalmából. Az új szerződés tárgyalásakor számításba kell venni, hogy az orosz szándéknak megfelelően Ukrajnán keresztül nagy valószínűség szerint néhány év múlva már nem jön gáz Magyarországra. A nyugat-európai piacot a közvetlenül Németországba vezető Északi Áramlatból látják majd el, ami okafogyottá teheti majd a “mi vezetékünket”. Ez az északi gáz viszont, már csak a hosszabb megtett út miatt is, valószínűleg feláras lesz. Kell valamit találni tehát helyette.

Ezért az új energiastratégiának foglalkoznia kell a horvátországi LNG-terminállal^*A tengeren folyékony állapotban szállított földgázt ismét gáz halmazállapotúvá alakító terminál., a romániai tengeri gázmezővel és Szerbia különös gázpiaci ajánlatával. A horvát cseppfolyósított gázterminál építése már globális politikai kérdés, a horvát belpolitikai feszültséget a jelek szerint a projekt bukásában érdekelt oroszok is szítják, miközben magyar oldalról a Mol-INA ügyek is bonyolítják a kérdést. Romániában eközben már eljutott a termelés megkezdésééig az OMV és az Exxon által közösen kitermelt mező projektje, és ugyan sok a vita, logikus lenne elsősorban Magyarország felé exportálni az új gázforrást. Eközben Szerbia orosz eredetű gázforrásra alapozva ugyancsak előállt egy alternatívával, de ezt az ajánlatot a piacon trójai falónak tartják.

Egyre forróbb terep lehet a napelemes rendszerek kérdése is. A 2011-es stratégiában 2030-ra még csak 80 megawatt napelemes kapacitást jósoltak, miközben most a szakmai fórumokon azon vitatkoznak, hogy 2020-ban inkább 2000 vagy 3000 megawatt rendszerbe lépése lesz a valószínűbb. (Ehhez természetesen kellett az is, hogy Lázár János szabadjára engedje, sőt, a kormány számára kedves üzleti körök számára pénzbeli ösztönzőkkel még jobban megtámogassa a napelem farmokat.) Ehhez nem elég egyszerűen átírni a számokat, mivel ez a kapacitás már komplex hálózati, rendszerirányítási és energiatárolási feladatokat jelent, amiket nem lehet a régi stratégiában elképzelt atom-szén-zöld rendszerben kezelni.

Az Európai Unióban eközben a klímapolitikai célok miatt a szénerőművek jövője is megkérdőjeleződött, így aztán valószínűleg még Mészáros Lőrinc sem ábrándozik új kazánról az olcsón megszerzett, gyenge minőségű barnaszenet tüzelő Mátrai Erőműben, ezt ugyanis legkésőbb 2025-ig le kell állítani. És akkor még nem is beszéltünk arról a globális trendről, hogy újra emelkedőben vannak az energiaárak (emiatt április óta sok tízmilliárdos veszteséget termel a lakossági áram- és gázszolgáltatás). Vagy hogy Brüsszelben komoly eljárás került bírósági szakaszba, és ez alapjában érintheti a magyar energetikát.

A csapat

Meg van tehát pakolva Kaderják asztala súlyos, a napi politikán túlmutató témákkal. Ezért saját, hatékony szervezetre is szüksége lehet. Az már az energiahivatali időkben kiderült, hogy jó érzékkel gyűjti maga köré az elérhető legjobb szakembereket: a mára kontinentális karriert befutó Varró Lászlót, és ő hívta meg az energiahivatalhoz Grábner Pétert is, aki mára a szervezet elnökhelyettese lett.

Most csak a minisztériumban szokatlan, hogy nem tisztogatással és a saját embereinek pozícióba emelésével nyitott, hanem két bevált minisztériumi hivatalnokot, Kádár Andreát és Botos Barbarát emelte helyettesévé. Ők „tökéletesen tisztában vannak azzal a kupaccal, amire ültették őket” – fogta meg a lényeget egy minisztériumi forrás, amivel arra utalt, hogy alattuk a rendszer, bármi is volt a kitűzött cél, komolyabb zökkenők nélkül működőképes maradt.

Orbán Viktor tehát a szakpolitikák megalkotását Kaderjákra bízta. Ezt a munkát szabályozási oldalról az energiahivatal támogatja majd, amit a miniszterelnök hűséges embere, a szakmailag is kikezdhetetlennek tartott Dorkota Lajos vezet (igaz, a szakmai kérdéseket a már említett helyettesére, Grábnerre hagyja). Az állam energiapiaci pozíciójáért pedig az új nemzeti vagyonért felelős miniszter, Bártfai-Mager Andrea felel majd, illetve az általa kinevezett, apolitikusnak tartott Kóbor György.

Kóbor György és az MVM most távozó vezetője, Csiba Péter 2017-ben. MTI Fotó: Máthé Zoltán

Az MVM új vezérigazgatója különös karrierívet futott be (az E.On-ból az MVM-be, onnan a MET-be, onnan megint az MVM-ben, ahonnan az ENKSZ/NKM-be került, mielőtt még egyszer visszatért volna az MVM-be, most már a szervezet élére), ám ahogy egy volt kollégája fogalmazott: „Leginkább nem kurázsija van, hanem jó érzéke ahhoz, hogy mindig a jó szélbe fogja be a vitorláját, és ahhoz legyen lojális, aki számára jobb csomagot biztosít”. Ez alkalmassá teheti arra, hogy a reflektorfényen kívül, láthatatlanul és szakmai alapokon végezze a munkáját.

A piac főként úgy olvasta Kóbor kinevezését, hogy az állami rezsiholding (az ENKSZ-ből lett NKM) erősödött meg az MVM-ben, miután bezsebelte első sikereit a digitalizációban. Kóbor leglátványosabb sikere az volt, hogy modernizálta és fogyasztóbarátabbá tette a rezsicég informatikai rendszerét. (Arról gondoskodott, hogy ne legyen baja a hátrahagyott közműcéggel: benne maradt az igazgatóságban, az NKM új vezetője pedig az általa kiemelt korábbi helyettese, Hiezl Gábor lett.)

Valójában azonban Kóbor azért térhetett vissza az MVM-be, amiért 2016 őszén távoznia kellett: az akkor még kormánybiztos Bártfai-Mager Andrea irányítása alatt kidolgozták az új munkamegosztást az MVM és az NKM (akkori ENKSZ) számára. A termelő, ipari kereskedő és hálózatüzemeltető villamosműveket és modern lakossági kiszolgálóként működő közműcéget felvázoló elképzelés azonban két éve még elbukott az MVM vezetés miatt. Most Kóbor küldetése az, hogy a korábban kidolgozott MVM-NKM munkamegosztásnak megfelelően alakítsa át az MVM működését.

Addig is komoly problémákat kell majd megoldania az MVM-ben. Például kezelnie kell az energiakereskedő cégek párhuzamosságait, döntenie kell az orosz gázról, a 450 Mhz-en mobilhálózatot kiépítő MVM Net piaci helyéről, vagy arról, hogy kell-e az állami cégnek erőltetnie az elektromobilitást a területre nagy erőkkel ráinduló Mol ellenében.

Az energetika jövője nem az erőművekre vagy a termelésre épül, hanem a digitális nagy rendszerek, hálózatok működtetésére. Ezért valójában az MVM legfontosabb feladata is az, hogy megerősítse az energetikai szolgáltatásokat: okoshálózatot kellene fejleszteni, sokszínűbb szolgáltatásokat nyújtani, minél teljesebb körű digitalizációt végrehajtani. Ehhez elsősorban informatikai fejlesztésekre lesz szükség, és elkerülhetetlennek tűnik a cégcsoporthoz tartozó rendszerirányító, a MAVIR átalakítása.

A MAVIR ugyanis évek óta képtelennek tűnik betölteni azt a szerepet, amire a szükség lenne. A cégen belüli állapotokról beszélő maviros szakember azt mondta, hogy „szinte minden projekt késik vagy áll, de mindenki gyanús, aki komolyabb szakmai háttérrel rendelkezik. Ami így biztosan nem jó”. Szerinte ahhoz hasonló a helyzet, mint amikor a ’90-es évek közepén a távközlési cégekre rárúgták az ajtót a mobiltelefonok. Voltak, akik azzal érveltek, hogy nem kellenek a mobilok, mert van még elég vezetékes telefonnak is hely a piacon. A világ a mobilokra szavazott, és Kóbornak ezt a váltást – a hosszabb időn át posztján maradás érdekében is – valahogy el kell érnie.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat Bártfai-Mager Andrea energetika kaderják péter kóbor györgy Orbán Viktor Olvasson tovább a kategóriában