Az előzetes várakozásokat is meghaladta a szeptemberi 20,1 százalékos magyarországi infláció, azonban egy friss felmérés szerint európai összehasonlításban nézve is jelentős különbség volt ezen belül a drágulás mértékében attól függően, hogy valaki jól vagy rosszabbul keresőnek számít.
Amikor a Központi Statisztikai Hivatal egy adott hónapban közli az előző hónapra vonatkozó inflációt, egy olyan számot közöl, amit egy ún. fogyasztói kosár alapján mér. Ez a fogyasztói kosár egy átlagos magyar fogyasztását próbálja leképezni, figyelembe véve a valódi fogyasztói trendeket.
Az árindex úgy jön létre, hogy a hivatal munkatársai minden hónapban boltok és szolgáltatásokat nyújtó vállalatok adott körében jegyzik fel a kosárban szereplő termékek (és szolgáltatások) árait. A múltbeli fogyasztás alapján előre megadott súlyok mentén így jön ki az átlagos infláció szintje egy adott hónapra vonatkozóan.
Az árindexszel kapcsolatban gyakori visszajelzés – különösen mostanában, amikor nagy az infláció -, hogy az alulbecsli a drágulás szintjét. Ezt a benyomást erősítheti, hogy az árindex az átlagos drágulást próbálja megmutatni, de különböző jövedelmi szinteken az emberek egészen máshogy fogyasztanak. Ezért ha valaki a jövedelméből arányosan többet költ az éppen aktuálisan jobban dráguló dolgokra, például élelmiszerre, akkor a saját árindexe valójában sokkal magasabb is lehet, mint a hivatalosan publikált. De ugyanez fordítva is igaz: ha például valaki nem jár autóval, amikor az üzemanyag drágul, akkor az ő árindexe kevésbé érzi meg ezt a hatást.
Ezek miatt is különösen érdekes a brüsszeli Bruegel Intézet nemrég közölt adatbázisa. Ebben különféle jövedelmi szintekre jellemző fogyasztói kosarak alapján számították ki a havi infláció szintjét minden uniós tagállamaban 2019 eleje és idén szeptember között. A jövedelmi csoportokat az adatbázis kvintilisenként tartalmazza. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha a lakosságot sorba állítanánk, és öt egyenlő nagyságú csoportra osztanánk fel a jövedelem nagysága alapján, akkor ezeket az ötödöket kapnánk meg. Ebben a cikkben leginkább a legalsó és a legfelső ötödről lesz szó. Viszonyításként, ők azok emberek voltak 2020-ban, amikorra a statisztikai hivatal erre vonatkozó legfrissebb adatai vonatkoznak, akiknek a havi nettó jövedelme kevesebb volt, mint 73 523 forint (alsó ötöd), illetve meghaladta a 212 290 ezer forintot (felső ötöd).
Az alábbi ábrán az látszik, hogy Magyarországon hogyan alakult ezeknek a csoportoknak a fogyasztása szerint a 2021 második felétől gyorsuló drágulás. Az látszik, hogy 2022 elején az alsó ötöd kisebb infláció tapasztalhatott, mint a felső, majd a különbség az év első felében folyamatosan eltűnt. Nyár végétől pedig már az alsó ötöd szenvedte meg jobban az inflációt, ami viszont minden jövedelmi szinten sokkal magasabb lett ekkorra.
Már júliusban nagyobb volt a drágulás mértéke a legalsó jövedelmi ötödben, mint a legjobban keresők 20 százalékának körében, és az olló aztán még tovább nyílt. Ezt a folyamatot mutatja az alábbi ábrán a sötét vonal, ami a legalsó és legfelső jövedelmi ötödben mért infláció különbségét mutatja.
Ha az érték pozitív, akkor a rosszabbul, ha pozitív, akkor a jobban keresők érzik meg jobban a drágulást. A trendforduló megértése szempontjából az ábrán látható oszlopok érdekesebbek. Ezek azt mutatják meg, hogy egy adott fogyasztási kategóriában tapasztalható árváltozás inkább növeli, vagy inkább csökkenti a felső és alsó ötödben tapasztalható infláció közti különbséget.
Az ábra alapján jól látszik, hogy az általános inflációban is jelentős szerepet játszó, szeptemberre 35 százalékosra emelkedő élelmiszerdrágulás egyre jelentősebben sújtotta a rosszabbul keresőket. Itt egy érdekes hatás lehet, hogy habár a február 1-től bevezetett kiskereskedelmi árstopoknak leginkább az alsó ötödben kellett volna megfogniuk az inflációt, hiszen arányaiban itt költik a legtöbb pénzt az emberek élelmiszerre, ebben a kategóriában a drágulás tovább folytatódott, és egészen szeptemberig egyre nagyobb mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az alacsonyan keresők inflációja magasabb volt.
Ezt viszont ellensúlyozta valamelyest a közlekedés kategória, amibe egyrészt beletartozik az üzemanyagok fogyasztása, amire 2021 végétől hatósági ár vonatkozik, másrészt a tömegközlekedés, ahol az a hatás érvényesülhetett, hogy a közösségi közlekedés (vasút, busz) költségei kevésbé drágultak, miközben ez relatíve nagyobb tétel az alsó ötöd fogyasztásában, mint a legjobban keresőknél.
Az ábrán az is nagyon látványos, hogy a rezsicsökkentés csökkentése milyen érzékenyen érintette a legalacsonyabb jövedelmi ötödöt (a rezsicsökkentés változásait a KSH csak szeptembertől számolja el, és talán valamilyen módszertani oka van annak, hogy ez a hatás itt már augusztusban is látszik).
Ennek olyan nagy volt a jelentősége, hogy habár valószínűleg júniusban még az egyik legkisebb lett volna uniós összehasonlításban a legalacsonyabb és legmagasabb keresestű magyarok árindexe közti különbség, szeptemberben már ez volt az egyik legnagyobb: a jobban keresők csaknem 5,5 százalékponttal kisebb inflációt tapasztalhattak meg, mint a rosszabbul keresők. Ebben a hónapban csak Lettországban (5,92 százalékpont) és Litvániában (7,71 százalékpont) volt nagyobb eltérés a jövedelemi alsó és felső 20 százalék inflációja között (hasonlóan nagy volt még Észtországban és Olaszországban). Érdekes módon épp ezekben az országokban volt csak magasabb az alacsony jövedelműek inflációja, mint Magyarországon.
Az ábra alapján egyébként általánosságban igaz, hogy az alacsonyabb keresetűek jobban megérzik az inflációt, mint a magasabb keresetűek. De abban már elég nagy eltérések vannak uniós szinten, hogy a különbség mekkora. Általánosságban az állhat emögött, hogy egész Európában az energia és az élelmiszer drágulása a legjelentősebb hatás az infláción belül, ezekre pedig az alacsonyabb jövedelmű háztartások arányosan általánosságban többet költenek, mint a jobban keresők.
Adat
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Nem látszik a béke a jövő évi magyar költségvetésen
Elvileg visszavette a kormány a honvédelmi kiadásokat a büdzsé első verziójához képest, de így is kifejezetten sokat szán honvédségi beszerzésekre.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
