A fogyasztói árindex számításához használt inflációs kosarát minden évben kisebb-nagyobb mértékben változtatja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), így a januári 7,9 százalékos adat hátterében is már az új, 2022-re vonatkozó termékkör és súlyozás áll. Az úgynevezett reprezentánsokat, vagyis az infláció számításakor figyelembe vett árutípusok körét, illetve súlyát illető változások közül a legfontosabbak az éttermi étkezés és az üzemanyagárak jelentőségének visszaemelése. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy például a kulturális és szabadidős szolgáltatások súlya tovább csökkent 2022-ben, a tartós fogyasztási cikkeké pedig viszonylag magas maradt.
A mostani változások leginkább a járvány, illetve az azzal kapcsolatos óvintézkedések alakulásához köthetők, amelyek következtében 2021-ben még az üdülések, az éttermi étkezés, a kulturális és szabadidős szolgáltatások, illetve az üzemanyagok súlyát csökkentette, a dohánytermékek, az élelmiszerek és a tartós, elektronikai cikkek részesedését pedig növelte a statisztikai hivatal. Mindezt azonban nem a vásárlói igények átalakulása, hanem a fogyasztási lehetőségek átmeneti korlátozása indokolta, a visszarendeződés tehát nem meglepő, már csak azért sem, mert a fogyasztói kosár normális években alig változik, mondta el kérdésemre Quittner Péter, a KSH Fogyasztói árak osztályának vezetője.
Az elmúlt két évtizedben persze megfigyelhető volt néhány jelentősebb tendencia a lakosság fogyasztásában, ami a reprezentánsokat is érintette: ruházati cikkekre például arányaiban egyre kevesebbet költünk, illetve a rezsicsökkentés miatt a közművekkel kapcsolatos kiadások aránya is visszaszorult. A fogyasztási szerkezet azonban viszonylag stabil volt a pandémia kitöréséig, így az inflációs kosár kialakításakor akár egy-két évvel korábbi adatokat is figyelembe vehetett a KSH, a járvány persze ezt a gyakorlatot jócskán felülírta tavaly.
A súlyozásnak mindig az előző év fogyasztási szerkezetét kell a lehető legjobban tükröznie
– szögezte le Quittner, hozzátéve, hogy például 2019 végén, a 2020-as kosár összeállításakor még 2018-as fogyasztási adatokkal dolgozott a KSH, ami a lassú változások miatt egyáltalán nem jelentett problémát, és bár 2020-ban jócskán átalakult a fogyasztás szerkezete, az idézett alapelv miatt a számítások következetesek maradtak. A 2021-re vonatkozó súlyok kiszámításakor viszont a nemzetközi szervezetek javaslatai szerint rendhagyó módon már a 2020. év előzetes, törtéves-adatait is felhasználta a hivatal, ezzel biztosítva, hogy a súlyok tükrözzék a járvány miatt megváltozott fogyasztási szerkezetet.
Az összeírást nehezítette inkább a járvány
Módszertani szempontból nem is a súlyok összeállításakor, hanem az árak felírásakor okozott nagy kihívást a járvány. A KSH munkatársai minden év elejére kiválasztják az árfelírásban érintett üzleteket és termékeket, ezek közül azonban 2020 tavaszán több is hatósági intézkedés, illetve önkéntes döntés miatt bezárt, így nem tudták felkeresni őket a hivatal munkatársai. Quittner felidézte továbbá, hogy járványvédelmi szempontok miatt szüneteltetni is kellett a személyes összeírást, amit telefonos, e-mailes és internetes adatgyűjtéssel pótoltak.
Az árfelírók év közben ugyanis nem válogathatnak a vizsgált üzletek és termékek között, hanem hónapról hónapra ugyanazokat a cikkeket és boltokat figyelik meg. Ezek kiválasztása alapvetően véletlenszerűen zajlik, noha az egyes termékek eseteiben időnként jut némi mozgástér a konkrét márka kiválasztásában a felíróknak, akik ilyenkor a saját piacismeretükre és a felíróhelyen adott tanácsokra hagyatkoznak. Ez például a mosóporoknál egy visszatérő feladat, a meghatározott feltételeknek – ezek minden termék esetében azok a jellemzők, amelyek befolyásolhatják az árat – megfelelő legnépszerűbb árucikket kell választani, majd annak az árát kell követni az év során.
Több ok miatt is eltérhet a mért és az érzékelt infláció
Gyakran éri kritika a KSH inflációs adatait, aminek oka Quittner Péter szerint az, hogy míg a személyes, szubjektív tapasztalatok többnyire néhány tucat, gyakran vásárolt termék árváltozásán alapulnak, a hivatal több száz árat követ, közöttük jelentős részben a tartós, vagyis ritkábban megvásárolt árucikkekét is. Mindeközben sokkal kevésbé feltűnő a vásárlók számára, ha egy termék ára tartósan változatlan – például a közműszolgáltatásoké –, mintha hirtelen nagyon megemelkedik.
A KSH egyes termékcsoportokat jellemző inflációs adatait befolyásolja továbbá a termékek besorolása. Például az évek óta változatlan rezsikiadások egy része, mint a víz- és a csatornadíj a szolgáltatások közé tartoznak, miközben az éttermi étkezés árváltozását az élelmiszerek területére sorolja a hivatal.
Szakmai vita övezi továbbá a lakhatási költségek figyelembevételét is. Quittner Péter ezzel kapcsolatban azt mondta, a KSH – több más ország statisztikai hivatalához hasonlóan – az ingatlanokra vagyonelemként tekint, így az áremelkedésüket hozamként és nem fogyasztói árváltozásként értelmezi, lakásárakra vonatkozó reprezentáns ezért nincs az inflációs kosárban. Az önkormányzati és a piaci albérletekért fizetett lakbérek alakulását ugyanakkor figyelembe veszi a KSH.
