Még ma eldőlhet, sikerül-e az orosz villámháború

A második világháború idején a világ számos nyelvében meghonosodott a német Blitzkrieg szó, amelynek magyar megfelelője, a villámháború, jól visszaadja a koncepció lényegét: olyan gyors csapásokat kell mérni az ellenségre, hogy érdemben ne tudjon reagálni. Így lényegében egyetlen, folyamatos hadművelettel el lehet érni a győzelmet, és nem fenyeget az első világháború állóháborúja.

Kevésbé ismert, de ez a probléma a szovjet katonai teoretikusokat is erősen foglalkoztatta, és ők már a húszas években elkezdték saját megoldásuk kidolgozását, amely a szovjet katonai terminológiában a mélységi hadművelet nevet kapta. Ennek lényege, hogy a kijelölt helyeken összpontosított nagy támadó erőkkel el kell érni az áttörést, majd az ellenség mögöttes területeire benyomulva szét kell zilálni a szervezeti, parancsnoki, utánpótlási rendszert, el kell vágni az arcvonalat a hátországtól. Ezt a célt az elmélet szerint nemcsak nagy harckocsizó és gépesített erőknek kellett elérniük, hanem az előttük – tehát az ellensége háta mögött – harcba vetett légi deszantosoknak is.

Az utóbbi elemet leszámítva a koncepciót sikerrel alkalmazták a szovjetek a második világháborúban, amikor már képesek voltak nagy támadó hadműveleteket végrehajtani, és a mélységi hadművelet mind a mai napig befolyásolja az orosz katonai gondolkodást. Jól látszik ez az Ukrajna ellen tegnap hajnalban elkezdett katonai műveletek során is: miután rakétacsapásokkal kiiktatták az ukrán légierő és fix telepítésű légvédelem jelentős részét, ezúttal a légideszant-hadművelet sem maradt el. A helikopterekkel – jó eséllyel Fehéroroszországból – odaszállított, csatahelikopterek fedezete alatt harcoló orosz deszantosok elfoglalták a Kijevtől északnyugatra lévő hosztomeli repülőteret.

Az akció kezdetben teljes sikernek tűnt, az ukránok valószínűleg nem számítottak pont ott ilyen erejű akcióra. A nap második felében azonban rosszabbra fordultak a dolgok az orosz deszantosok számára, azóta jöttek olyan hírek, hogy az ukránok visszafoglalták a repteret, és olyanok is, hogy továbbra is zajlanak a harcok a birtoklásáért. Mindenesetre egyelőre nem úgy néz ki, hogy leszállópályaként további orosz csapatokat tudna fogadni az ukrán erők hátában. (Igaz, a legfrissebb orosz jelentés arról szól, hogy ők ellenőrzik ezt a repülőteret. De közben valószínűleg már a frontvonal is áthaladhatott rajta, azaz nincs az ukrán erők hátában a létesítmény.)

A zűrzavaros harctéri jelentések miatt nehéz mérleget vonni, de az első 24 óra után még nem úgy tűnt, hogy minden az oroszok tervei szerint alakulna, és olyan mélységi hadműveletet hajtanának végre, amelyre Sztálin marsalljai is csettintenének. Vagy az ukrán erők tanúsítottak a vártnál nagyobb ellenállást, vagy az oroszok tartogattak meglepetéseket. Az utóbbira utalhat, hogy miközben az Ukrajna körül felvonult orosz csapatok létszáma már a 200 ezret közelítette az offenzíva megindítása előtt, egyes ukrán források 30 és 60 ezer közé tették az Ukrajnába az első nap során behatolt erők létszámát.

NEW: Ukraine’s Armed Forces believe more than 60 Russian battalion tactical groups – the equivalent of between 30,000 to 60,000 troops – have been deployed on Ukrainian territory, according to an update on the invasion as of 8pm
It said the “enemy has an extremely low morale”

— Deborah Haynes (@haynesdeborah) February 24, 2022

Az első egy nap után tehát nem tűnt lehengerlőnek az „orosz gőzhenger” (ahogy az első világháború előtt nevezték), az utóbbi órákban viszont a Kijev körüli események alapján úgy tűnik, hogy mégis sikeres lehet az orosz villámháború – de előbb nézzük a többi frontszakaszt.

A Krímből kiinduló csapatok elfoglaltak egy elég nagy térséget, és a Dnyepernél elérték azt a víztározót, ahonnan az Észak-krími csatorna indul. 2014 ez előtt biztosította a félsziget vízellátásának jelentős részét, ám a Krím orosz megszállása és elcsatolása után az ukránok megszüntették a vízellátást. Ennek helyreállítása győzelem esetén az oroszok fontos célja lesz. A déli csapatok – legalábbis egy részük – ezt követően keletre fordult, és Melitopolig biztosan eljutott az Azovi-tenger partján. Itt a cél az lehet, hogy Mariupol térségében felvegyék a kapcsolatot a Donyec-medencei orosz erőkkel. Ezzel az Azovi-tenger partja teljesen orosz ellenőrzés alá kerülne.

Északkeleten Szumit elfoglalták az oroszok (frissítés: később kiderült, hogy ez az információ téves volt, a város ukrán kézen maradt), Harkiv tartja magát, és a Donyec-medencéből sem érkeztek hírek jelentősebb orosz sikerekről. Igaz, mivel a korábbi hírek szerint az ukrán hadsereg legjobb egységei itt állomásoznak, nem lehet kizárni, hogy a támadások célja csak ezek lekötése, miközben a Harkiv térségéből dél felé, a Dnyeper mentén pedig északra nyomuló csapatok elvágják őket az ország többi részétől. Vagy egyszerűen csak az, hogy innen ne lehessen erőket átcsoportosítani a főváros védelmére.

A fő cél ugyanis az eddigi jelek szerint Kijev lehet, valószínűleg abban a reményben, hogy a város elfoglalása az ukrán ellenállás összeomlását vonná maga után. Tegnap itt volt a legfurcsább, hogy miért nem lendültek nagyobb erőkkel harcba az oroszok, hiszen elméletileg képesek lehettek volna rá, hogy a Fehéroroszországból kiinduló csapataik akár az első napon elérjék a hosztomeli repülőteret, így az ukrán ellentámadásnak nem lett volna túl sok esélye a deszantosok ellen.

Igaz, a csernobili atomerőmű környékén erős volt az ukrán ellenállás, a térség feladása után viszont felgyorsultak az események, és a tudósítások szerint

az orosz csapatok már Kijev elővárosaiban vannak, kijjebb pedig orosz hadoszlopok várakoznak az indulási parancsra.

A jelek arra utalnak, hogy az ukrán vezetés kritikusnak látja a helyzetet: a lakókat Molotov-koktélok készítésére szólították fel az orosz páncélosok ellen, és már a 60 éven felülieket is várják a város védői közé. Pedig reggel egy ukrán illetékes még azzal büszkélkedett, hogy kellő mennyiségű páncéltörő rakéta birtokában várják az orosz tankokat.

Közben az ukrán elnök tanácsadója azt mondta, hogy Ukrajna kész tárgyalni az oroszokkal az ország semlegességéről is, ami hatalmas hátra arc, hiszen a NATO-csatlakozási célt még az ukrán alkotmányba is beleírták. Az orosz külügyminiszter közölte, hogy csak az ukrán fegyverletétel után lehet szó tárgyalásról. Nem sokkal később az ukrán elnök is tárgyalást javasolt.

Úgy tűnik, mintha a főváros védelmét „benézte" volna az ukrán hadsereg,

nem hitte volna el, hogy a Fehéroroszországba – hivatalosan hadgyakorlatra – vezényelt 30 ezer orosz katona elég lesz a Kijev elleni felvonulásra. Miközben a Donyec-medencei frontot tartja az ukrán sereg, a főváros védelme több mint kétséges.

Talán úgy kalkulált az ukrán vezérkar, hogy az oroszok be akarják keríteni Kijevet, és nem számítottak arra, hogy megpróbálják menetből elfoglalni. A helyzet ugyanakkor még nem dőlt el, ha valóban igaz a hír, hogy zsákmányolt ukrán járművekkel, ukrán egyenruhában jutottak be orosz katonák Kijev belvárosába, akkor őket (legalábbis néhányukat) megölték. (Ha nem tévedett az AFP tudósítója, akkor ez látható a cikk nyitóképén.) Ha nem kellő biztosítással hatolnak be orosz csapatok a városba, akkor a felmorzsolás veszélye általánosságban is fenyegeti őket.

Bár Kijev eleste nem jelentené feltétlenül az ukrán ellenállás összeomlását, a morált biztosan erősen gyengítené – nem is szólva a politikai és katonai vezetés sorsáról. Az mindenesetre látszik, hogy az oroszok az offenzíva második napján máris közel kerültek minden bizonnyal egyik legfontosabb céljukhoz. Ha ennek elérését nem tudják megakadályozni az ukrán csapatok, radikálisan csökkennek a sikeres védekezés – korábban sem túlságosan jó – esélyei.