Idehaza is drágulhat az áram az új német kormány zöldítő tervei miatt

(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az európai energiapiac aggódva nézi, hogy Németországban a héten minden bizonnyal megalakul az úgynevezett jelzőlámpa-koalíció, ami azt jelenti, hogy az energiapolitikában a Zöldek befolyása nőhet. A hírek között megjelent, hogy a hárompárti^*a Zöldeken kívül a szociáldemokratákat és a szabad demokratákat tömörítő koalíció egyik előfeltétele, hogy Németország 2038 helyett már 2030-ban búcsút mond a szénalapú áramtermelésnek. Azt gondolom, hogy ez az erőltetett zöldítés jelentős kockázatokat rejt nemcsak Németország, de egész Európa és Magyarország energiaellátására is. Nekem úgy tűnik, hogy a német politika nem észérvek mentén, hanem érzelmi alapon tesz átgondolatlan lépéseket.

A 2013-ban elindított energiafordulat (Energiewende) jelentős terhet rak az európai áramhálózatra, ráadásul a nagymértékű szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési célok sem teljesültek maradéktalanul. Németország szén-dioxid-kibocsátása a 2010-es 783 millió tonnáról 2020-ra 605 millió tonnára esett, de idén 4 százalékkal nőhet. A mostani tervezett lépéssorozat viszont ennél nagyságrendileg nagyobb károkat, jelentős instabilitás és tartósan magas árakat okozhat.

Németország már korábban döntött arról, hogy a 2022-ben végleg bezárja nukleáris erőműveit. Tavaly még hat ilyen egység működött az országban, összesen 12,6 százalékát adva a teljes német áramtermelésnek. Ez a döntés minden szempontból értelmetlennek tűnik: ezek az erőművek 2030-40-ig vígan elüzemelnének, és alacsony költség mellett termelhetnének. Németországban a 60-as évek óta vannak nukleáris létesítmények, melyek a 80-as években történt három kisebb incidenst leszámítva jelentősebb baleset nélkül biztosítják az áramellátást. A nép azonban hallani sem akar a nukleáris energiáról, pedig eközben a szomszédos Franciaországban, Csehországban és Svájcban tucatnyi ilyen erőmű üzemel. Sok német valószínűleg közelebb él egy francia vagy cseh nukleáris erőműhöz, mint egy némethez, de ez nem akadályozza meg a választópolgárt, hogy a saját nukleáris iparát partvonalon kívül akarja látni.

Elemzői szemmel az érthető, hogy a beruházók új atomerőművet nem akarnak építeni, mert költségben az új nukleáris energia valóban az egyik legdrágább forrás. De egy még 20 évig biztonságosan működő egységet lekapcsolni az az erőforrások tökéletes elpazarlása. Ráadásul a nukleáris energia helyett főleg szenet és földgázt fog Németország égetni, vagy éppen hasonló forrásból származó áramot fog az ország importálni.

A kőszénalapú áramtermelés 2030-ra tervezett leállítása a másik értelmetlen lépés. A cél világos, Németország nem szeretné ezt a magas szén-dioxid-kibocsátással járó energiahordozót égetni. A kérdés, hogy az ország energiaipara megfelelően helyettesíteni tudja-e az ország áramtermelésének 17 százalékát adó szénenergiát (a 13 százaléknyi nukleárissal egyetemben) cirka 9 év alatt? Nekem ebben fenntartásaim vannak.

A helyettesítés ugyanis alapvetően földgázból és importból származhat. Megújulóból sajnos kevésbé, mert az ország energiaellátásának közel 40 százalékát adó szél- és napenergia már most is komoly gondot okoz Európa áramellátásban. A rendszerek ugyanis nem viselik el – mivel nem erre tervezték őket -, hogy ekkora nem szabályozható energiaforrás szabadul a rendszerre. Ekkora megújuló arányt eddig is csak úgy tudott Németország elérni, hogy a felesleg eladta az európai rendszerben, a felhős-szélcsendes időszakban pedig importra szorult. Csakhogy Európában szinte mindenki megújulót fejleszt, így a többi tagállamra támaszkodva már nem tud Németország fejlődni.

Hatékony tárolás nélkül nem lehet továbblépni: többlet nap- és szélenergiát csak akkor lehetne beléptetni, ha lennének nagy sűrűségű, nagy hatékonyságú és nagyméretű áramtárolóink. Csakhogy ilyenek nincsenek, a technológia pedig még közelében sincs annak, hogy ezek megvalósuljanak. Marad tehát a földgáz mint kiegyenlítő forrás. Csakhogy pont az idei év mutatta meg, hogy Európa mennyire sérülékeny ezen a téren.

Németországban alig van gáztároló: a 161 terawattóra (16,5 milliárd köbméter) földalatti földgáztároló-kapacitás alig háromszor több, mint a magyar érték, miközben Németország 600 terawattóra áramot fogyaszt évente, szemben a 41-42 terawattóra magyarországi fogyasztással. Az országnak masszívan fel kellene készülnie a növekvő gázigényre: a mostani éves 90 milliárd köbméteres felhasználás ugyanis 110-115 milliárd köbméterre nőhet 2030-ra. Ez masszív beruházást igényel gázszállítási és cseppfolyós kapacitásokba is, hacsak nem bíznak a németek annyira az oroszokban, hogy minden többletigényt ki lehet keletről elégíteni.

Németország gázigényének várható alakulása milliárd köbméterben, felhasználási módok szerint: sárga – áramtermelés, barna – ipar, rózsaszín – lakosság, sötétzöld – kereskedelmi szektor, bordó – hőtermelés. Forrás: Rystad Energy

Új kapacitásokat építeni – főleg fosszilis forrásokba – egy fejlett, gazdag országban nem egyszerű. Ott van ugyanis az a bizonyos NIMBY elv, vagyis ne a közelemben legyen a szennyező erőmű vagy infrastruktúra. Az ország már egy évtizede tervezi a 700 kilométeres Südlink nevű nagyfeszültségű vezetékrendszert, amely várhatóan csak 2026-ra épül meg a mostani tervek szerint. Ez a 10 milliárd eurós beruházás teszi lehetővé, hogy a szélenergiában gazdag Észak-Németországból az iparosodott Dél-Németországba szállítsanak elektromos energiát. A német ipar jelentős része ugyanis Stuttgarttól délre található. Dél-Németország gyakorlatilag már ma sem tud tovább fejlődni, mivel áram nélkül nem tud bővülni az ipar.

Képes lesz-e az ország ezt a gyors változás levezényelni, elegendő gázszállító, gáztermelő és transzformátorkapacitás kiépíteni kilenc év alatt? Stabilabb lesz-e Németország és Euróra áramellátása, ha a korábbi modell (kőszén, nukleáris, megújuló, földgáz és import) két lábát (kőszén, nukleáris) kihúzzunk, és csak a megújuló, import, földgáz hármas marad? Az előbbi két láb közül a szén nagyrészt hazai forrásból származik, a nukleáris fűtőelemeket meg évekre be lehet tárolni, szemben a folyamatos importellátást kívánó földgázzal.

Abban biztos vagyok, hogy az új modellben a rendszer kockázata jelentősen nő, az áram ára pedig jó eséllyel emelkedik, mivel a földgáz iránti kimeríthetetlen ázsiai igény következtében nem lesz olcsó és stabil forrás. Németország a vágyálmai következtében lényegesen magasabb áramárakkal és nagyobb áramár-kilengésekkel szembesülhet – és

mivel mi, Magyarország ugyanennek az elektromos rendszernek a részei vagyunk, nálunk is hasonló tendenciák lesznek.

Mégis mi lenne a racionális megoldás? Szerintem

egyrészt nem szabadna belefogni ebbe a változásba, ameddig nincs stabil, olcsó és nagy kapacitású áramtárolási technológia.
A nukleáris létesítményeket élettartamuk végéig üzemeltetni kéne, a szénkapacitásokat pedig addig nem szabadna bezárni, amíg a stabil energiatárolási követelmény nem teljesül.
Abba kéne hagyni az olaj- és gázszektor vegzálását, sőt pont arra kéne ösztönözni őket, hogy az energiaváltás mellett fektessenek elsősorban földgázkitermelésbe.
Emellett a külpolitikában is részben ezt kellene szem előtt tartani: például kiegyezni Törökországgal Ciprus kérdéséről, hogy a mediterrán sziget partjainál lévő hatalmas gázlelőhelyet ki lehessen termelni és Európába szállítani. Részt venni Kelet-Afrika hatalmas gázvagyonának kitermelésében, mielőtt az egész Kínában landolna. Megegyezni az amerikai olajiparral nagyobb LNG-beszállításról. És persze követni azt a lassan százéves energiapolitikát, ami a német-orosz viszonyt jellemzi, beleértve az Északi Áramlat teljes körű engedélyezését.

Az országnak törekednie kellene a kisebb szén-dioxid-kibocsátásra, de technikai előfeltételek nélkül ez a fordulat az energiabiztonság és a stabil gazdasági háttér rovására menne. Kizárólag importált földgázra bízni az ország energiaellátását igencsak merész ötlet, főleg valódi külpolitika nélkül. Ehhez nagyobb bátorság és proaktív fellépés kellene, mint ami a merkeli időszakot jellemezte. Mit tenne ugyanis Németország, ha mondjuk az Északi Áramlat vezetékrendszer megsérül vagy Oroszországban politikai káosz tör ki? Tudná biztosítani a megfelelő gázellátást, ha már a többi lábat kihúzza rendszerből? Németország gazdagsága és Európa jóléte az ottani kiváló iparon nyugszik, az viszont stabil és megbízható áramellátás nélkül életképtelen.