(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Érdeklődéssel olvastam Kovács Krisztián cikkét az Északi Áramlat 2 helyzetéről, és mivel sokat foglalkoztam a témával, szeretnék néhány más szempontot is megmutatni belőle.

Először is szeretném leszögezni, hogy a Németország és Oroszország között épülő tenger alatti gázvezeték várhatóan meg fog épülni és használni is fogják, ahogy ezt helyesen megállapította Kovács Krisztián. Ennek egyszerűen gazdasági okai vannak, amit valószínűleg csak akkor írnak felül politikai szempontok, ha az utóbbiak súlyosan érintik valamelyik felet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrosz róka a német tyúkólban – az idegméreg nem gázBár Navalnij megmérgezése felkavarta a kedélyeket, nincs az a világpolitikai együttállás vagy német belpolitikai divathullám, ami érdemben megzavarná a német-orosz gázüzletet.

A gázpiaci helyzet azonban nem jelent egyoldalú függést Németország és az Európai Unió számára. Sőt úgy tűnik, hogy a mi, európai pozícióink az erős, nem pedig Oroszországé ebben a játszmában. Nem kell attól tartani, hogy beengedjük az orosz rókát a német tyúkólba, mert nem ez a reális helyzet.

Mint ahogy ebben a viszonylatban nem helytálló az az orosz mondás sem – amit persze inkább átvitt értelemben használnak – hogy ami jó az oroszoknak, az halál a németeknek^*oroszul: что русскому хорошо, немцу смерть.. A nyersanyagok exportjától való jelentős függés egyre inkább Oroszország számára jelent gazdasági és politikai hátrányt, és jelenti hosszútávon a birodalom gazdasági és politika megrekedését.

Az Északi Áramlat 2 vezetékrendszer. Forrás: Gazprom

Az Északi Áramlat 2 mind Oroszország, mind Európa (és persze elsősorban Németország) érdeke. Az új vezeték ugyanis lényegében biztonságosabbá teszi az Oroszország felől érkező gáz szállítását Európa és Németország felé. A mostani hálózat ugyan elegendő kapacitással bír az évi mintegy 160-180 milliárd köbméteres európai export leszállításához (a 3 fő vezetékrendszerből a Testvériség 100, az északi Jamal 33, az Északi Áramlat 1 pedig 55 milliárd köbméter gázt tud szállítani), de ebből az első két csőrendszer politikailag nem megbízható országokon megy keresztül (Ukrajna, Belarusz), miközben jelentős többletberuházás igénye van.

Különösen a Testvériség vezetékrendszer helyzete aggasztó. Ukrajna nem tudott az elmúlt 30 évben politikailag megszilárdulni, ezért a rajta átfutó vezetékrendszernek sosem volt igazi gazdája, legfeljebb olyan tulajdonosa, aki csak gyors hasznot akart húzni a tranzitdíjakból.

Az eredmény az lett, hogy az iparági pletykák szerint a 4 vezetékpárból álló Testvériség csőkígyó 2 legöregebb szála gyakorlatilag használhatatlan, a 3. sem megbízható, talán csak a negyedik, legkésőbb épült szál, amin lehet még gázt szállítani. A vezetékrendszer felújításához szükséges 20-25 milliárd eurót senki nem akarja elkölteni ebben a korrupt országban.

Az EU-nak ehhez nyilván garanciák kellenének, amelyeket senki nem tud biztosítani, a Gazprom pedig csak akkor adna pénzt, ha tulajdonjogot kapna, amit nyilván az ukránok politikai okok miatt nem adnak meg. Egy stabil, külső országoktól független gázvezeték kapcsolat Oroszország és az EU között ezért az EU érdeke is, nemcsak Oroszországé.

Fontos még kiemelni, hogy az EU mintegy 500 milliárd köbméteres gázpiacának 35-40 százalékát Oroszország látja el. Ha akár ennek az importnak a fele kiesik, a mostani mintegy 120 milliárd köbméteres, egyébként alacsony kihasználtságú európai LNG kapacitás sem feltétlenül elég a hirtelen pótlásra. Egyelőre tehát Európának is szüksége van az orosz gázra, bár ez a függő viszonyból való kilépés inkább Oroszországnak problematikus, mint Európának.

Az elsődleges orosz olaj és gázvezetékrendszer Európa felé. Forrás: energytrendsinsider.com

A Gazprom termelésének és földgáztartalékainak jelentős hányada található az oroszországi Jamal félszigeten. A térképre nézve talán nem tűnik egyértelműnek, de egy földgömböt megnézve már jobban látszik, hogy Németország és a Jamal közti legrövidebb út pont az Északi Áramlat 2 vonalára esik.

Szintén meglepő lehet, hogy a technológia fejlődése, a meglévő Északi Áramlat 1 vezeték megléte, és a területi kisajátítások elmaradása miatt a tengeri csőhálózat fektetése nem kerül lényegesen többe, mint egy nagynyomású gázvezetéket szárazföldön építeni. A szóban forgó rendszer 1224 kilométerének 9,5 milliárd eurós beruházási költsége (beleértve a kompresszorállomásokat is) egyáltalán nem kimagasló. A racionális érvek azt mondják, hogy az Északi Áramlat 2-t érdemes megépíteni a fosszilis energia hordozóban bővelkedő forrás és egy nagyfogyasztó között.

Fontos kiemelni, hogy egy vezeték megépítése nem jelent elkötelezettséget arra, hogy ebből a forrásból kell vásárolni a jövőben. Az Északi Áramlat 2 megépítéséhez sem csatlakozik olyan, a gáziparban ismert klauzula, amely szerint bizonyos mennyiséget köteles a másik fél átvenni a vezeték megépítéséért. Az Európai Unió és Németország továbbra is használhat más, alternatív földgázforrásokat.

Szerencsére a globális gázpiac az elmúlt évtizedekben az LNG forradalomnak köszönhetően sokkal inkább keresleti lett, mint kínálati, vagyis a vevők alkupozíciója dominál. Európának ráadásul nagy szerencséje, hogy a Földközi tenger és a Fekete tenger is hatalmas gázvagyont rejt, amely magasabb árak és kedvező politikai fordulat esetén (béke és területi megállapodás Ciprus két fele között) az oroszhoz hasonló méretű vezetékes forrást biztosíthat. Egyébként az öreg kontinensnek pont az lenne az érdeke, hogy minél diverzifikáltabb módon jusson gázforráshoz, mert ez csökkenti az árakat és javítja az ellátás biztonságát.

Az orosz gazdaság továbbra is mélyen függ a nyersanyagok, elsősorban az energiahordozók exportjától. Ez adja még mindig az orosz költségvetési bevételek felét, a mostani nyomott árak mellett is. A földgáz esetében gyakorlatilag az EU piacoktól függ leginkább az ország.

Megépült persze nem kis költségen a 61 milliárd köbméteres kapacitású Szibéria Ereje nevű vezeték Kína felé (ebből 38 milliárd köbméter a maximum lehetséges kínai export), a Novatek pedig 16,5 millió tonna LNG kapacitást épített ki a Jamal félszigeten, illetve a Kék Áramlat 16 milliárd köbméteres vezetéket biztosít Törökország felé. Az Európai Unió felé történő évi 160-180 milliárd köbméteres export azonban messze ver mindent.

A kontinens nyugati része gyakorlatilag jól kiépített földgáz infrastruktúrával van összekötve Oroszországgal, árazása pedig világpiaci alapú. Az orosz gázlelőhelyek a fizetőképes és nagyméretű nyugat és közép európai fogyasztótól fizikailag fele olyan messze vannak, mint Kína keleti partvidékétől.
Az energiaátalakulás hosszú távon a gázfogyasztás ellen hat.

Különösen az fájhat Oroszországnak hosszú távon, hogy a globális felmelegedés egyre súlyosabb problémája miatt a világ kezdi magát elkötelezni a gyors energiaátalakulás iránt és keresztes hadjáratot hirdet a fosszilis energiahordozókkal szemben. Az EU 2050-ra hirdette meg a nettó karbonsemlegességet. Ez hosszú távon a földgáz helyzetét is megpecsételheti, főleg ha az ígéreteknek megfelelően a mostaninál nagyságrenddel nagyobb zöld hidrogén gazdaságot épít ki az Unió.

A hidrogén ugyanis szinte minden téren helyettesítheti a földgázt, ami Oroszország számára a legnagyobb piac hosszú távú teljes elvesztését jelentheti. A másik nagy külső vezetékes földgázvásárló Kína is a közelmúltban hirdette meg hasonló politikáját 2060-ra.

Az Északi Áramlat 2 megjelenése jelentős érdeksérelmet okoz a Jamal és Testvériség vezetékrendszeren található közép-kelet európai országok körének, elsősorban Lengyelországnak. A lengyelek sérelmezik, hogy nemcsak elveszítik a Jamal vezeték lengyelországi szakaszán keresztüli befolyásukat és tranzit jövedelmüket, de az országot lényegében körül fogja ölelni az orosz földgáz a második Északi Áramlat vonal megépülésével. Márpedig az országnak nő a gázigénye, legalábbis a következő egy-két évtizedben, mivel erős a nyomás, hogy csökkentse a szennyező kőszén felhasználását.

Nekem ezzel együtt, és ismerve a történelmi hátteret, kicsit hisztérikus a lengyel magatartás, a gázpolitikában pedig nem látok racionalitást. Az biztos, hogy Németországnak kezelnie kellene ezeket a feszültségeket. Ez jelentheti a lengyel cégek hozzáférését az Északi Áramlat 2 gázmolekuláihoz, a megfelelő tranzitárazást, hogy emiatt ne érje versenyhátrány a keleti szomszéd gazdaságát.

Ám egyelőre a lengyelek inkább azt az utat választották, hogy 2022-től semmilyen formában nem akarnak orosz földgáz vásárolni. A kiépítendő balti vezeték, az észak-lengyel LNG állomás és a szomszédoktól való import nem feltétlenül elégítheti ki a jövőbeli igényeket, ráadásul szinte biztosan egy drágább importmix alakul ki orosz földgáz nélkül. Sajnos a korábbi tapasztalatok inkább azt mutatták, hogy előnyös helyzetben az EU országok saját érdeküket helyezik az uniós elé , és ez tényleg lehet egy jogos kritika az Északi Áramlat 2-vel szemben.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ északi áramlat Európa földgáz gáz hidrogén Oroszország Olvasson tovább a kategóriában