Mintha kiszáradna a Balaton és a Duna – van, ahová már megérkezett a durva klímaváltozás

Idehaza is csapadékhiánnyal küzd a mezőgazdaság, de ez semmi ahhoz képest, amilyen körülményekkel a Dél-Amerika középső-déli részén gazdálkodónak – illetve általában az ott élőknek – kell szembenézniük.

A normális esetben a Dunánál jóval nagyobb vízhozamú Paraná folyó vízállása 1944 óta nem volt olyan alacsony, mint most; ahogy nyitóképünkön is látható, egyes ágai lényegében teljesen kiszáradtak. Az aszály miatt a Washington Post cikkében megszólaltatott argentin gazdálkodó például – akinek földjei részben a folyó mellett fekszenek – idén napraforgóból 65 százalékkal kisebb termésmennyiségre számíthat. Szárazabb időszakok persze korábban is előfordultak, de az utóbbi időben ezek gyakoribbá és súlyosabbá váltak, ami már a gazdálkodás fenntarthatóságát is veszélyezteti.

Az Inter-American Dialogue (Amerika-közi párbeszéd, egy Latin-Amerika fejlődését segítő agytröszt) megszólaltatott energia- és klímaszakértője szerint ez már egyértelműen az éghajlatváltozás hatása. Hosszabb távon pedig még rosszabb lehet a helyzet, a Világbank előrejelzése szerint Argentína bizonyos részein a búza és a kukorica terméseredménye 80 százalékkal alacsonyabb lehet a múltban megszokottnál.

De a hatások természetesen nem korlátozódnak a mezőgazdaságra. Argentína nyugati szomszédja, Chile a világ legnagyobb rézkitermelője, de a vízhiány ezt a szektort is erősen hátráltatja, mert az ércfeldolgozásnak nagy a vízigénye. Az országot 13 éve sújtó szárazság a legsúlyosabb az utóbbi ezer évben; ahogy egy helyi éghajlattörténész fogalmazott, Chile középső részébe máris megérkezett a jövő, hiszen a 21. század közepére jósolták azt, hogy 30 százalékkal vissza fog esni a csapadék mennyisége.

Bolíviában az aszály miatt már 2015-ben kiszáradt az ország második legnagyobb tava, a Poopó-tó, a helyén lényegében egy sós sivatag marad. Erről rendszeresen le szokták írni, hogy volt már korábban is példa a kiszáradására, részben azért, mert egy kifejezetten sekély tó (volt). Mielőtt azonban ez alapján elintéznénk egy kézlegyintéssel, érdemes figyelembe venni, hogy noha – ha hinni lehet a Wikipedián szereplő adatoknak – valóban sekélyebb volt például a Balatonnál, sokkal nagyobb területének köszönhetően több mint kétszer annyi vizet tartalmazott, mint a legnagyobb magyar tó.

A vízhiány miatt Bolívia más részein is sokkal nehezebbé vált az élet. A délkeleti Tarija körzetben élők például csak tartálykocsikból odaszállított, valamint rögtönzött kutakból nyert vízre számíthatnak, ez azonban még a mindennapi szükségletek kielégítésére sem igazán elegendő. Egy helyi környezeti aktivista arról számolt be, hogy a családja egy egyórányi autóútra lévő településre jár, ahol kétnaponta van víz. Más családoknak azonban még messzebbre kell utazni, akár hat órát is, hogy mosni vagy fürödni tudjanak. Emiatt sokan egy héten csak egyszer fürdenek.

Brazíliában az az egyik legnagyobb gond, hogy normális esetben az ország áramtermelésének 60 százalékát a vízi energia adja, de ezt a kapacitást mostanra drasztikusan visszavetette a szárazság. Így kénytelenek a fogyasztást korlátozni, illetve nagyobb mértékben támaszkodni az – éghajlatváltozást tovább súlyosbító – fosszilis energiaforrásokra. Az elégtelen esőzés emellett olyan világpiaci szinten is fontos termények termését veti vissza, mint a kávé és a narancs.

Ahogy a Bloomberg írja, Brazíliából származik a világpiacra kerülő narancslé 75 százaléka, a cukor és a szója fele, a kávé harmada és a kukorica ötöde. Ráadásul a nyári szárazságot soha nem látott téli fagyok követték, a dupla pusztítás nyomán pedig az összes említett termény ára jelentősen emelkedett. A hírügynökség által megszólaltatott brazil meteorológus szerint 2010 óta nem volt egy a korábbi mértékek szerint normális esős évszakra hazájában, amiben nagy szerepe van az Amazonas-medencében folyó erdőirtásoknak.

Az éghajlatváltozás következtében Magyarországon is számolni kell az aszályok gyakoribbá válásával az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének előrejelzése szerint. Emellett – ahogy a jelentést feldolgozó cikkében a masfelfok.hu írja – növekszik a szélsőségesen meleg napok száma is, ami nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egészségügy szempontjából is jelentős kockázat.