Minimálbérben már előzi a magyart, de így is az alacsony bérekre építve száguld a román gazdaság

Habár az év első felében még elég borúsan néztek ki az EU közép- és kelet-európai tagállamaira vonatkozó gazdasági előrejelzések, a térségben Románia, Bulgária, Magyarország, Csehország és Lengyelország is meglepte az elemzőket a vártnál kisebb gazdasági visszaeséssel az év első három hónapjában.

A második negyedében aztán az idei évre vonatkozó növekedési előrejelzések egyre optimistábbá váltak: az Európai Bizottság télen 4, tavasszal 4,2, júliusban viszont már 6,3 százalékos gazdasági növekedést becsült az idei évre Magyarországon. Még ennél is látványosabbak viszont az utóbbi években leginkább hasító régiós gazdaságára vonatkozó előrejelzések: a román gazdasági növekedésre vonatkozóan az Európai Bizottság 7,4 százalékra módosította a tavaszi 5,1 százalékos várakozását.

Ahogy az alábbi ábrán látszik, ha ez akár csak megközelítőleg is így alakul, akkor

Romániában lesz a legnagyobb gazdasági növekedés idén az EU-hoz 2004 után csatlakozott 11 kelet- és közép-európai tagállam közül.

Ez az – ugyanebben a mezőnyben – viszonylag mérsékeltnek számító 2020-as visszaeséssel együtt azt vetíti előre, hogy a román gazdaság nem tér le a járvány okozta válság hatására arról a tempós gazdasági növekedési pályáról, amely a koronavírus megjelenése előtt jellemezte. Magyarországról nézve ez azért is érdekes, mert a román gazdasági teljesítmény a 2010-es években nemcsak a szűkebb régión belül számít kiemelkedőnek, hanem a 2004 után csatakozott 11 tagállam körében is. Az árfolyamhatást kiszűrő vásárlóerő-egységen vett egy főre eső GDP felzárkózása az uniós átlaghoz csak Észtországban és Litvániában volt jelentősebb 2010 és 2020 között.

Ahogy arról nemrég részletesebben is írtunk, Romániában a 2010-es években régiós összehasonlításban is nagymértékben emelték a minimálbéreket, amivel ezek a keresetek jelentősen közeledtek az országos átlagfizetéshez. Vásárlóerő-paritáson és nettóban tavaly a román minimálbér már meghaladta a magyar és a szlovák szintet.

A minimálbér-emeléseken túl a szocialista kormányok az állam által foglalkoztatottak béreinek emelésén keresztül is igyekeztek növelni a bérszínvonalat az országban: 2018-ban például 25 százalékkal emelték a fizetéseket a közszférában.

Ahogy az alábbi ábrán is látszik, habár ezek a béremelések vásárlóerő-egységen és nettóban önmagukhoz képest régiós összehasonlításban a legnagyobb bérszint-emelkedést eredményezték, ugyanilyen összehasonlításban a nettó mediánbérek – amelyek a kiugróan magas fizetésekre az átlaggal ellentétben nem érzékenyek, tehát többet árulnak el egy „tipikus” román béréről –

még mindig a legalacsonyabbak voltak a kelet-és közép-európai EU-tagállamok mezőnyében.

Mindezek alapján úgy néz ki, hogy a járványt követően nincs akadálya, hogy folytatódjon Románia tempós gazdasági konvergenciája, amivel kapcsolatban a járvány előtti időszakban akadtak azért kétségek. Habár Románia átlagosan 4,8 százalékos növekedéssel 2015 és 2019 között az EU leggyorsabban növekvő gazdasága volt, a 2017-es 7 százalékos növekedés már állami költekezéssel megtolt túlhevülés következménye volt. Ezt viszont 2018-ban és 2019-ben 4 százalék közeli, jóval egészségesebb szerkezetű növekedés követte.

A szocialista kormány 2018 végén még megszorító intézkedéseket volt kénytelen elfogadni annak érdekében, hogy visszafogja az elszálló költségvetési hiányt. 2019 végétől kezdve aztán a jobbközép kormány a pénzügyi fegyelem útjára akart lépni költségvetési ügyekben, amihez azonban Ludovic Orban első, kisebbségi kormánya nem mindig tudta könnyen tartani magát. Az ellenzéki szociáldemokraták 40 százalékos nyugdíjemelésre vonatkozó törvényjavaslatát például tavaly szeptemberben eredetileg megszavazta a parlament. Ezt az emelést aztán a kormány közbenjárására elhalasztották, de a nyugdíjak végül így is 14 százalékkal emelkedtek.

Hunya Gábor, a Bécsi Nemzetközi Gazdaság-összehasonlító Intézet (wiiw) tudományos főmunkatársa – akinek Románia és Moldova makrogazdasága az egyik szakterülete – kérdésemre azt mondta, hogy bár a jobbközép kormányok elkötelezettebbek az állami kiadások kordában tartása mellett, Orban kormánya a megszorításait éppen azért nem tudta elkezdeni, mert közbejött a járvány.

2020-ban a költségvetési hiány csaknem elérte a GDP 10 százalékát, így fennmaradt a román gazdaságra régóta jellemző ikerdeficit, tehát a magas költségvetési hiánnyal együtt járó magas folyó fizetési mérleg hiány. Ebből azonban a globálisan alacsony kamatkörnyezet miatt nem lett azóta sem finanszírozási probléma

– mondta.

A válságkezelő költségvetés az államadósságot 40-ről nagyjából 50 százalékra lökte GDP-arányosan, és mivel Magyarországhoz vagy akár Lengyelországhoz képest gyengébb az ország adósbesorolása, Románia magasabb kamatokat fizet az államadóssága után. De az államadósság szintje még így sem olyan magas, hogy abból komolyabb makrogazdasági problémák származzanak. (A magyar államadósságszint jelenleg ismét 80 százalék körüli.)

A járványt megelőző, dominánsan fogyasztásvezérelt növekedés az idei első negyedév magasabb beruházási szintje alapján kismértékben eltolódhat a beruházások irányába is. Mivel a jegybank szerint a maginfláció alapján nincs komoly inflációs kockázat, és a gazdasági teljesítmény jól alakul, az ebből befolyó nagyobb állami bevételeket a költségvetés nyári újratervezése alapján el is költhetik. Összességében tehát egy makrogazdasági szempontból kiegyensúlyozottabb gazdasági helyzet alakulhat ki Romániában a járvány előtti állapotokhoz képest.

Ebben viszont még mindig bőven lesz tér a bérek emelkedésére. Ahogy az alábbi ábrán látszik, a román munkaerő termelékenysége egységnyi ledolgozott munkaórára jutóan tavaly csaknem beérte a magyarét az EU-átlaghoz viszonyítva (ahogy arról írtunk is, egy főre esően meg is előzte); 2020-ra aztán kicsit távolodott lefelé a magyar szinttől. Sokkal lényegesebb viszont, hogy a 2010-es években a román munkatermelékenység zárkózott fel a legjelentősebb mértékben az EU-átlaghoz, miközben a magyar még távolodott is.

A jelentős béremelkedés tehát együtt járt a hatékonyság növekedésével. Azonban ahogy arra a Friedrich Ebert Stiftung román termelékenységet és bérszintet elemző tanulmánya is felhívja a figyelmet, a béremelések termelékenység növekedését meghaladó szintje ellenére a bérek még mindig messze elmaradnak attól a szinttől, amit a termelékenység indokolna. A tanulmány szerint a bérekhez igazított termelékenység – tehát a termelékenység és a bérek hányadosa – a 2010-es 205 százalékról 2015-re 226 százalékra nőtt, utána viszont 2018-ra 197 százalékra csökkent, és 2019-ben nem változott jelentősen. Ezzel együtt ugyanakkor a tanulmány szerint

a román gazdaság alapvetően még mindig az alacsony béreivel versenyez.

Hunya Gábor szerint az elmúlt évtizedben a román gazdaság uniós átlaghoz való látványos termelékenységbeli felzárkózása alapvetően annak a külföldi közvetlen tőkeberuházásokra alapozó gazdasági modellnek a következménye, amely számos régiós országot, többek között Magyarországot is jellemzi a mai napig is. Hunya ehhez hozzátette, hogy Romániában a kormányzatnak nem volt célja a foglalkoztatás olyan szintű bővítése, mint ami Magyarországon jellemző volt.

A két ország összehasonlításánál ezért figyelembe kell venni, hogy Romániában nem lépett be alacsonyabb termelékenységű munkaerő a munkaerőpiacra jelentősebb mértékben. Ahogy a Friedrich Ebert Stiftung tanulmányának alábbi ábráján is látszik, a román GDP-növekedéshez jelentős részben a munka hatékonyságának növekedése (sötét rózsaszín) és csak kisebb részben az egy főre eső munkaórák növekedése (világos rózsaszín) járult hozzá, ami Magyarországon 2017 és 2018 között éppen fordítva alakult^*A cikk eredeti verziójában azt írtuk, hogy “a román munkatermelékenység növekedése így jelentős részt a munka hatékonyságának növekedéséből és csak kisebb részt az egy főre eső munkaórák növekedéséből származott”. Ezt a hibát utólag módosítottuk: a GDP-növekedéshez járult hozzá nagyobb mértékben a munka hatékonyságának növekedése, mint a munkaórák növekedése..

Forrás: Stefan Guga – The question of productivity : controversies and clarification / Friedrich-Ebert-Stiftung

A román gazdaságban volt egy nagyon gyors, külföldi beruházások hajtotta modernizáció, a modern, exportra termelő üzemek egymás után jöttek létre az iparban, miközben ugyanebben az időszakban a kiskereskedelem és az építőipar is rengeteget fejlődött

– mondta Hunya, aki szerint még érdemes kiemelni az IT-szolgáltatások exportjának növekedését a termelékenységet hajtó tényezők közül. Ebben a szektorban szerinte az olyan intézkedések mellett, mint az alkalmazotti bérek adómentessé tétele, a vállalkozásbarát szabályozási környezet is hozzájárult ahhoz, hogy sok helyi vállalkozás lépett az elmúlt években tőzsdére is.

A külföldi működőtőkére épülő gazdasági modell leváltása Hunya szerint kevésbé van előtérben a gazdaságpolitikai vitákban. Hiszen a jelentősebb gazdasági növekedés részben azért is lehetséges, mert az ország alacsonyabb bázisról indult, és gyakran még az alapinfrastruktúra kiépítése, például az autópálya-hálózat fejlesztése jelent kihívásokat.