Április elsején tettünk egy elég nagy vállalást: a kórházban ápoltak, a lélegeztetőgépen lévők és az elhunytak számának előrejelzésével megpróbáltuk megmagyarázni miért állította (ismét) Orbán Viktor, hogy még hét-három nehéz hét áll előttünk. Azt prognosztizáltuk, hogy az addig emelkedő egészségügyi adatok néhány napon belül csökkenni kezdenek, a halálozások azonban még jó ideig magas szinten maradnak, ám a miniszterelnök által jósolt két-három hét múlva viszonylag gyorsan elkezdenek majd ereszkedni. A konkrét számokat a második hullám alapján határoztuk meg, tehát azt vizsgáltuk, hogy, ha tényleg elértük a kórházi terhelés tetejét, akkor milyen javulásra számíthatunk.
Az előrejelzésünk három hétre szólt, azaz mára esett az utolsó napja. A fordulat valóban megtörtént: mind a kórházban lévők, mind a lélegeztetőgépre szorulók száma épp korábbi cikkünk megjelenésének napján tetőzött*Hétnapos mozgóátlagban, a napi számokban két nappal korábban volt a csúcs.. Ezt követően egy ideig a prognózisunkhoz képest ellentétesen haladtak a számok: a kórházban ápoltak rendre kevesebben voltak, mint ami a második hullám alapján várható lett volna, a lélegeztetett betegek viszont többen. Néhány napja azonban utóbbiban is változás történt.
A halálozások ugyan szintén nagyjából akkor kezdtek csökkenni, amikor a második hullám adatai alapján várhattuk, de egyelőre sajnos jóval lassabban. Ebben szerepe lehet, hogy az akkori helyzethez képest eleinte a lélegeztettek száma is lassabban ereszkedett. Ha így van, akkor (az ottani javulást látva) reménykedhetünk benne, hogy akár néhány napon belül látványosan kevesebb elhunytról ad majd számot az operatív törzs.
Összességében tehát a járványadatok alapján Orbán Viktor javulásról szóló (nyilván szakértőkre támaszkodó) sokadik jóslata nagyjából már bejött. A halálozási adatok, ha nem is túl gyorsan, de javulnak, a kórházban ápoltak száma ma a második hullám csúcsán mért alá csökkent, és ugyan ez a lélegeztetőgépen lévőkről még nem mondható el, de ott is kedvező a trend.
A fertőzöttségi mutatókban pedig ezeknél is látványosabb a javulás.
A 11 ezer felett tetőző napi esetszám az elmúlt napokban már háromezer alatt volt, és a pozitív tesztek aránya is a csúcson mértnek nagyjából a felére csökkent.
Főleg ez utóbbi adatok miatt ragaszkodhatott az április 19-i iskolanyitáshoz a kormány. Egy-két hete már elég biztosan látni lehet, hogy milyen irányúak a trendek. Márpedig ha a járványadatok alakulását az operatív törzs által közölt rendkívül kevés és gyakran pontatlan számból előre lehet jelezni, akkor a sokkal több adatot ismerő döntéshozók jóval előbb és jóval pontosabban látták, hogy mi várható. Így tisztában voltak vele, hogy a nyitást követő napokban – direkt beavatkozás nélkül is – olyan adatok jelennek majd meg, amelyekkel utólag a politikai kommunikációban visszaigazolható a döntés.
Csakhogy nem mindegy, mihez viszonyítjuk a most kedvezőnek tűnő statisztikákat: az aktuális trendeken túl nem árt megvizsgálni azt sem, hogy mikor volt hasonló a járványhelyzet. Néhány napja már írtunk róla, hogy az óvodák és az alsó tagozatok megnyitásáról szóló végleges döntés pontosan olyan fertőzöttségi adatok mellett született meg, mint hat héttel korábban a zárást elrendelő. Akkori cikkünkben jeleztük, hogy a trendek persze ellentétesek, így a fertőzöttek tényleges száma már eltérhet, és az azóta eltelt napok ezt igazolták is. A nyitási illetve zárási napok között ugyanis már volt különbség, ha nem is érdemi.
Az oktatási intézményekben azonban nem a zárás napján, hanem az azt megelőző szűk két hétben robbant be a járvány. Ahogy tegnapi cikkünkben is bemutattuk, február végén és március elején néhány nap alatt nagyjából hatszáz óvodában és iskolában jelent meg a vírus, és mire a kormány döntött a zárásról, már az általános iskolák közel harmada érintett volt.
Márpedig azokban a napokban elég hasonló fertőzöttségi helyzetet mutattak az adatok, mint most. Sőt inkább kicsit kedvezőbb volt a helyzet a jelenleginél*Ismét azzal a különbséggel, hogy február-március fordulóján felfutóban, most pedig lecsengőben van a járvány.. A sokkal magasabb átoltottság miatt természetesen most biztosan nem tud olyan intenzíven terjedni a járvány, mint akkor, de a gyerekeket nem oltják, és valószínű, hogy a velük napi kontaktusban lévők többsége sem védett.
Összességében tehát a kormány ugyan az elmúlt napok kedvező adatait lengetve igazolhatja a nyitást, ám
a döntés így sem kockázatmentes, hiszen a helyzet valójában nem sokkal kedvezőbb, mint amikor bezártak az óvodák és az általános iskolák.
Hasonló véleményt fogalmazott meg az iskolanyitás napján a Portfolión publikált írásában Röst Gergely is. A járványmatematikus – aki szinte napra pontosan egy évvel korábban az Információs és Technológiai Minisztérium konferenciáján elmagyarázta a kormány tavalyi járványügyi intézkedéseit – úgy fogalmazott:
Most a járvány egy olyan szakaszában vagyunk, amikor még magas az új fertőzések száma, tehát magas a megfertőződés kockázata is, ugyanakkor gyors ütemben nő a védettek száma. Ez pont egy olyan időszak, amikor egy kis türelem nagy járványügyi nyereséget hozhat. Ezt nekünk, magunknak is érdemes figyelembe vennünk a mindennapi életünk során: bármilyen tevékenység, akár egy családi összejövetel is jóval kisebb kockázatú lehet néhány hét múlva, mint most.
A kormányzatnak is dolgozó szakember szavai*Különösen, ha a cikk megjelenésének időzítését is figyelembe vesszük. elég egyértelműen arra utalnak, hogy a járványügyi javaslat nem teljesen az volt, amit a kormányzat lépett. Úgy tűnik, a szakértők szerint érdemes lett volna biztosabbra menni, és inkább várni még egy keveset, mert most – ahogy ez az adatokból is látszik – tényleg napról napra látványosan csökken a kockázat.
Mindez azt jelenti, hogy a kormány elsősorban nem a járványügyi megfontolások alapján dönthetett.
Bár előre tudták, hogy az iskolanyitást követő napok adatai megnyugtatóan hathatnak majd, egészen biztosan tisztában voltak azzal is, hogy ez csak a látszat, amely a valós kockázatokat elrejti.
Persze ez nem jelenti azt, hogy az iskolák és óvodák törvényszerűen újra berobbantják majd a járványt, de az szinte biztos, hogy lassítani fogják a harmadik hullám lecsengését*Erre egy látványos ábrával Röst Gergely is elég egyértelműen utalt a cikkében.. Ennek mértékét azonban még utólag sem lehet majd megmondani, legalábbis azokból az adatokból, amelyeket az operatív törzs közzétesz, egész biztosan nem.
Ha nem járványügyi megfontolások alapján ragaszkodott a kabinet a nyitáshoz, akkor valamilyen más oknak kellett a háttérben lennie. A kormány gyakran emlegeti a gazdasági szempontokat, ám egy ilyen lépésnek*Figyelembe véve, hogy az iskolákban és óvodákban eddig is volt gyermekfelügyelet. valószínűleg nincs komoly gazdasági hatása.
Így kizárásos alapon maradnak a járványkezelésben eddig is a kelleténél sokkal nagyobb szerepet játszó politikai megfontolások.
Az emberek többsége a „hetek nehézségét” szinte biztosan nem a járványadatok, hanem sokkal inkább saját élethelyzete alapján ítéli meg. A kedvező trendek mellett így a sokadik ígéret után muszáj volt valamilyen megfogható intézkedést is felmutatni. Az iskolák és óvodák nyitása pedig adta magát, hiszen széles kört érint, és az otthoni felügyelet kifejezetten nagy terhet ró a családokra, a gyerekek igényeiről nem is beszélve. Politikai szempontból pedig különösen erős nyomást érezhetett a kormány amiatt, hogy az eredetileg beharangozott egy hónapnál így is két héttel hosszabb ideig voltak otthon az óvodások és a kisiskolások.
Minden arra utal, hogy az iskolák nyitásánál valójában politikai döntés születhetett. A kormány kihátrált a saját vállalásaiból, ahol lehetett (például a gimnáziumok és a felső tagozat esetében), mindenhol azonban valószínűleg nem akart.
Közélet
Fontos