Az elmúlt időszakban egyre gyakrabbak a négynapos munkahéttel próbálkozó cégekről szóló hírek, hétfőn éppen egy fogyasztási cikkeket gyártó multinacionális vállalat, az Unilever új-zélandi leányvállalata jelentette be, hogy 81 alkalmazotta a jövő héttől kezdve egy évig öt helyett négy napig fog dolgozni – változatlan fizetésért.
A nagyvállalat a 12 hónapos próbaidőszak után fog arról dönteni, hogy változtat-e a nagyjából 155 ezer alkalmazott munkaidejének hosszán. Az Unilever új-zélandi leányvállalatának ügyvezetője szerint a cél az, hogy a négy napban a munkavállalók ugyanolyan munkarendben dolgozzanak, mint eddig, tehát ténylegesen rövidíteni akarják a munkaidőt, és nem átcsoportosítani a napok között. Az Unilever Új-Zélandon nem termel, nincs üzeme, a helyi munkatársak csak marketinggel, értékesítéssel és logisztikával foglalkoznak.
Új-Zélandon egyébként nem ez az első hasonló kísérlet: a Perpetual Guardian nevű biztosító társaság 2018-ban tesztelte a négynapos munkahetet. Azt tapasztalták, hogy számottevően csökkent a munkahelyi stressz, és ezzel párhuzamosan emelkedett a munkavállalók lelkesedése. Idén tavasszal az új-zélandi miniszterelnök már arról beszélt, hogy a munkaadóknak érdemes lenne megfontolniuk a négynapos munkahét bevezetését a járvány után. Korábban mi is több nemzetközi példát mutattunk be a rövidített munkaidőre. Ezek mind szolgáltató cégek voltak, termelőüzem egy sem akadt közöttük.
Emellett magyarországi tapasztalatokról sem tudni sokat, ezért megkerestük Antal Miklóst, aki az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportjával a munkaidő-csökkentés megvalósíthatóságát és hatásait vizsgálja, hazai és európai összefüggésben. Antal emellett a bécsi Universität für Bodenkultur Wien projektjében a német IG Metall szakszervezet tagjai számára 2018-tól opcionális, 35 helyett 28 órás, időarányos fizetéssel járó munka hatásait is vizsgálja (itt a kutatás az interjúfelkéréseknél tart, ami nehezebben megy a vártnál, mert az opciót kevesen, az IG Metall 2,3 milliós tagságából csak 6-7 ezren választották).
Antal általánosságban azt mondta a munkaidő rövidítésének kutatásáról, hogy egyelőre elég kevés az ilyen témában készült tanulmány, ezért a hatásokról is elég korlátozottan áll rendelkezésre információ. Hozzáfűzte, az sem mindegy, hogy pontosan milyen módon valósul meg a munkaidő rövidítése, mert ezen nagyon sok múlik mind a jólléti, mind a gazdasági, mind a környezeti hatásokat nézve.
Legalább három módját említette a munkaidő-csökkentésnek:
Az elsőre a német gép- és autóipari munkások számára elérhető opció mellett Antal a svéd közszférában fizetéscsökkentéssel együtt járó munkaidő-csökkentési lehetőséget említette: ebben az esetben 50 ezer ember csökkentheti akár 50 százalékkal a munkaidejét indoklás nélkül. Ezzel eddig több mint 3000 ember élt, és átlagosan 20 százalékkal csökkentették a munkaidejüket az Antal által idézett, egyelőre még megjelenés előtt álló kutatás szerint.
A második opcióra Antal a svéd Göteborg idősotthonaiban végigvitt kísérletet említette példaként. Ebben az idősotthonok közfoglalkoztatottai két évig hat órában dolgoztak nyolc helyett, a korábbi fizetésük csökkentése nélkül. A kísérletet nem folytatták, mert úgy ítélték meg, hogy az önkormányzatnak túl drága volt a munkaerőköltség növekedése, a munkavállalók viszont arról számoltak be, hogy egészségesebbek, kipihentebbek és produktívabbak voltak.
Ugyanez volt a tapasztalat a Microsoft japán leányvállalatánál, ahol a négynapos munkahét hatására nőtt a termelékenység. Ahogy arra egy brit agytröszt, az Autonomy elemzése is rámutatott, országos szinten biztosan nincs összefüggés a termelékenység és a ledolgozott munkaórák száma között, hiszen a magasabb termelékenységű országokban jellemzően a világátlagnál kevesebbet dolgoznak az emberek.
Valójában ugyanakkor céges szinten a munkaidő-csökkentés hatására létrejövő produktivitás növekedésről Antal szerint elég keveset lehet tudni, ugyanis nem készült a témában elég kutatás*Néhány tanulmány a témában:
https://www.researchgate.net/publication/315670177_Working_Hours_and_Productivity
http://ftp.iza.org/dp8129.pdf
https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2149325. Antal szerint biztosnak látszik, hogy nagyon magas óraszámoknál csökken a produktivitás, de egyelőre nem világos, hogy alacsony és normál munkaidőnél mi a hatás. A pozitív példák mellett egyedi példát az ellenkező hatásra is lehet mondani: olyan cég is volt, ahol a rövidítés után sokan felmondtak, mert nem voltak elég motiváltak.
Arra a felvetésre, hogy a rövidítés inkább a szolgáltatószektorban vezethet a hatékonyság növekedéséhez, Antal azt mondta, bár a felvetés logikusnak tűnik, valójában erről sem tudunk egyelőre sokat. Szerinte munkatípustól függ a hatás, ennek a vizsgálatához viszont először azt kell megnézni, hogy a gazdaság mekkora részében mérik időben vagy teljesítményben a munkát. Ezt magyar HR-esek, szakértők bevonásával már el is kezdték felmérni.
Antal a harmadik opcióra kizárólag termelő cégek közül hozott példákat. Az egyiket szintén az IG Metall harcolta ki sztrájkokkal 2018-ban. Ennek az a lényege, hogy választani lehet hat napnyi munkának megfelelő fizetésemelés, vagy nyolc plusz szabadnap között. Antal szerint Ausztriában is van ilyen lehetőség, bár ott egy az egyben van átváltás a béremelés és a szabadnapok között. Ez a lehetőség mindkét országban elég népszerű, Németországban több százezren éltek már vele.
Antalék kutatócsoportja jelenleg a munkaidő-csökkentés környezeti és jóléti hatásait vizsgáló nagyobb szabású kutatási projekten dolgozik, amelynek részeként hétfőn már meg is jelent egy összefoglaló a környezeti hatásokról szóló eddig készült kutatásokból. Antal szerint az eddigi eredmények alapján nem egyértelmű, hogy a munkaidő-csökkentésnek milyen környezeti hatásai vannak.
Bár erről tanulmány nem készült, Antal mesélt egy esetről, ahol egy belga önkormányzat változatlan fizetéssel együtt járó munkaidő-csökkentési kísérletében például a rövidítés miatt felvett új munkavállalók és a régiek együttesen valószínűleg többet fogyasztottak, mint amekkora az összfogyasztás a rövidítés előtt volt. Tehát a dolog gyakorlatilag úgy működött, mint egy állami gazdaságélénkítési program. Azok a programok ugyanakkor, amelyek az összfogyasztás csökkentésével járnak – pl. a nehezen pótolható, környezettudatos munkavállalók fizetéscsökkentéssel együtt járó 4 napos munkahete – valószínűleg csökkentik a környezeti hatásokat.
Az összefoglalóból egyébként az derült ki, hogy az időfelhasználás változásáról és a makrogazdasági hatásokról készített kutatásoknak egyelőre nincsenek meggyőző eredményei. Antal szerint ennek az az oka, hogy nincsenek olyan kutatások, amelyek a munkaidő-csökkentésben érintett háztartások időfelhasználását és a fogyasztási adatokat vizsgálják hosszabb távon. Ráadásul ugyanezeket a folyamatokat számos országos hatás is befolyásolja, amellett, hogy a háztartások fogyasztási döntéseiből is sok tényezőt ki kell szűrni (például ha nagyobb kiadásra, autóra vagy például lakásra spórolnak).
Antalék ezért most egy olyan adatfelvételt készítenek elő, ahol ugyanazoknak a háztartásoknak az adatait veszik fel hosszabb távon. Jelenleg az a tervük, hogy a svéd közalkalmazottak fogyasztási és szabadidős döntéseit vizsgálják majd először, de Antal később szeretne egy több országra kiterjedő projektbe is belekezdeni. Várakozásai szerint a hatás erősen függ majd a munkavállalók motivációjától: ha például egy családos ember többet akar a családjával lenni, akkor többletfogyasztás nélkül is nőhet az élettel való elégedettsége, de ha mindez három hetente repülős kiruccanásokkal jár együtt, akkor összességében negatív lesz a munkaidő rövidítésének hatása.
Élet
Fontos