A Kínai Népköztársaság 1949-es megszületésekor az egész országban mindössze 120 ezer szarvasmarha volt, és a kínaiak szinte semmilyen tejterméket nem fogyasztottak. Legalábbis rendszeresen nem, és nagyobb mennyiségben semmiképpen. Ezzel szemben ma már 13 millió tehenet fejnek naponta, és az egy főre jutó éves tejtermék-fogyasztás eléri a 30 kilogrammot.

A növekedés biztosan nem áll meg, egyrészt azért, mert az állam is mindent megtesz az ösztönzéséért, másrészt mert a tejtermékekhez a gyerekek egészségesebb fejlődését és a fejlett nyugati kultúra átvételét társítják. De milyen globális következményei lesznek annak, ha 1,4 milliárd kínai fogyasztó annyi tejet fog inni, mint egy amerikai vagy európai, és annyi sajtot eszik majd, mint egy ausztrál vagy új-zélandi polgár?

A The Guardian elemzése szerint a kínai tejfogyasztás már most olyan méreteket ölt, hogy fordulóponthoz érkeztünk: az ellátást Kína egyre inkább külföldi földek és vízkészletek felvásárlásával kénytelen megoldani. Az eddigi belső problémák ennek következtében nemzetközivé válnak, és például még a mi életünkre is hatással lesznek.

Egy liter tej előállításához körülbelül 1000 liter vízre van szükség, és Kína jelentős részén a megfelelő mennyiségű víz hiánya a legnagyobb gátja a nagyüzemi tehenészet fejlődésének. A kínai tejipar központja Belső-Mongólia (a Mongólia keleti határa mentén fekvő óriási kínai terület), de a vízhiány miatt az országnak mégis egyre inkább külföldön kell vásárolnia állattartási jogokat, és részben oda kell vinnie a feldogozóüzemeit is.

Az állattartás jelenleg a világ üvegházhatású gáz-kibocsátásának 14,5 százalékát adja, ami például nagyobb arány, mint amennyit a közlekedési ágazat képvisel. Ezen belül a szarvasmarhatelepek kétharmados részt adnak, mert a kérődző állatok nagyon intenzív metángáz-kibocsátók.

Az állatok élelmezéséhez olyan mennyiségben kell takarmánynövényeket termeszteni, hogy sok helyen emiatt irtják az erdőket, növelve a szántóföldek méretét. A szója példája mutatja, hogy mi történik, ha egy élelmiszerben beindul a kínai fogyasztás: a világon megtermelt szójabab mennyiségének ma már 60 százalékából kínai import lesz, és ez a kereslet az egyik legfontosabb hajtóereje az amazóniai térségben az őserdők pusztításának.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA tej lehet a táplálkozási divat következő áldozataUgrásszerűen nő a növényi alapú italok népszerűsége, mert egyre több oldalról támadják a tejivást. A környezetvédelmi adatokban a tej elég rosszul áll.

Becslések szerint ha a kínai tejtermékfogyasztás a mostani előrejelzések szerint nő, akkor 30 év alatt 35 százalékkal fog emelkedni az ezzel kapcsolatba hozható üvegházhatású gáz kibocsátás. Ehhez azonban területre lesz szükség, ami azt jelenti, hogy

csak a kínai többlet import kielégítésére annyi tehenészetet és legelőt kell létrehozni, amelynek összesített mérete Magyarország alapterületének másfélszerese.

Ezek már olyan méretek, mennyiségek és számok, amelyekből látszik, hogy messze nem csak kínai ügyről lesz szó.

Pedig egyáltalán nem egyértelmű, hogy a tejfogyasztásra a kínaiakat mindenképpen rá kellett szoktatni, már csak azért sem, mert a lakosság döntő többsége genetikai alapon laktózérzékeny. Az ember ugyan általában nem születik laktózintoleranciával, de a laktóz emésztéséhez szükséges enzimet, a laktáz-enzimet alapvetően csak azért termeli kisgyerekként, hogy az anyatejjel ne legyenek problémái. A szoptatási időszak után az enzim termelődése (nem minden esetben, de bizonyos rasszoknál fokozottabban) visszaszorul, és laktózérzékenység alakul ki. A kínaiak körében azonban annyira divatos lett a tejfogyasztás az utóbbi 20-30 évben, hogy a gyerekeket tudatosan folyamatosan tehéntejjel (is) táplálják, hogy a szervezetük ne állítsa le az enzimtermelést. Nem véletlen, hogy az idősebbek körében sokkal kisebb a tejivók aránya, biológiai és kulturális okokból.

Az áttörést egyébként szakértők szerint az 1984-es Los Angeles-i olimpia hozhatta meg, mert Kínában akkorra érte el a tévékészülékek elterjedtsége azt a fokot, hogy tömegek láthattak a közvetítésekben külföldi sportolókat. A nyugati atléták látható testi, fizikai fölényét a közvélemény arra vezette vissza, hogy ők gyerekkoruktól kezdve több marhahúst ettek és még tejet is ittak. Ettől kezdve mindent megtettek azért, hogy ezt a mintát kövessék, a kínai állam pedig partner volt a kezdeményezésben. Központilag támogatják ma is a tejfogyasztást azért, hogy az emberek azt érezzék, a gyerekek fejlődésében segítséget és egyetértést kapnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkUgyanaz a tej van minden áruházlánc saját márkás dobozábanAz Aldi egyszerűen megvett egy magyar tejmárkát, hogy tudjon belőle túró rudit is csinálni. Elmentünk a tejüzembe, hogy megnézzük.

A kilencvenes évekre az életszínvonal folyamatos növekedésével már kínaiak tömegei engedhették meg maguknak a hűtőszekrény vásárlást, ami lehetővé tette a tejtermékek kényelmesebb otthoni tartását, a városias életmód terjedésével pedig a feldolgozott tejtermékek népszerűsége még jobban megugrott. A városi üzemek dolgozóinak sokkal kevesebb ideje van főzni, és a készételek felé fordul, a tejtermékek egy része pedig pont alkalmas arra, hogy kiváltson egy-egy kisebb étkezést.

A tejipari technológiák és a kiskereskedelem is fejlődése ugyanakkor abban segített, hogy a vidéki Kínában élők is kényelmesebben elérhessék és eltarthassák a tejtermékeket.

Ám ennek ellenére 1990-ben a kínai városi lakosság még mindig csak évi 4 kilogramm tejterméket fogyasztott, ami európai és amerikai nézőpontból borzasztóan kevés. A nyugati gyorskiszolgáló láncok beengedése viszont a hamburgeren keresztül a mindennapok részévé tette a sajtfogyasztást, de sokat segített a tejalapú készítmények meghonosításában is. Mindezek hatására 15 év múlva, azaz 2005-ben már 18 kilogrammon állt az egy főre jutó fogyasztás, ma pedig 30 kilogramm.

Pedig a fejlődés megtört, amikor 2008-ban kitört a melamin-botrány. Kiderült, hogy 22 nagy kínai tejipari üzemben melamint, azaz egy műanyagiparban használatos mérgező anyagot kevertek a tejbe. A melaminnal szennyezett tej ugyanis olyan fals eredményt adott az egyszerűbb laborteszteknél, mintha magasabb lenne a minta fehérjetartalma, és ezáltal jobb minőségű lenne a tej.

A mérgezéses botrányban a kínai tejipar nagyon megégette magát, a lakosság jelentős része még ma is nagyon gyanakvó a hazai tejtermékekkel szemben. A divat és a tejfogyasztást ösztönző állami propaganda hatására azonban a kínai családok továbbra is ellenállhatatlan kényszert éreznek a minél nagyobb mennyiség fogyasztására. A vagyonosabbak ma már inkább az importot veszik, ha megtehetik. Ez pedig oda vezetett, hogy a nagyobb városokban a kínai boltok piacát ellepték a külföldi termékek, új-zélandi, ausztrál, de még német tejet is tud venni, aki akar és megteheti.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Kína környezetvédelem laktóz tehenészet tej tejtermék Olvasson tovább a kategóriában