Az elmúlt néhány év legjobb és talán legtöbbet használt populista ígérete a nyugati országokban a munkahelyek visszahozása volt. Feltámadnak a szénbányák – ez például univerzális, az Egyesült Államoktól Magyarországig bevethető -, ismét büszke „Made In Otthon” címkék mosolyognak majd a számítógépeken, vagy nem külföldről hozzák konténerhajóval az autókat. Az ígéretek megvalósulási rátája viszont nem az igazi.

A New York Times a közelmúltban egy csavar példáján magyarázta el, miért nem lett, lehetett igazán sikeres az Apple próbálkozása, amellyel az Egyesült Államokba próbálta visszaköltöztetni a Mac Pro gépének gyártását. A vállalást még jóval Donalt Trump elnökké választása előtt tette a cég, Tim Cook 2012-ben jelentette be, hogy az USA-ban fog gyártatni. A helyzetet ironikussá teszi, hogy a cég akkori zászlóshajójára, a legerősebb asztali gépre esett a vezető választása. Illetve, hogy a szóban forgó gépet a 2013-as bemutatkozása óta nem frissítették. Tehát az Apple egy remek dizájnú, de elavult számítógép előállításával küzd.

A gép gyártási problémáit ismerő forrásokra hivatkozva a New York Times azt írja, hogy a csavarok okozták a legtöbb problémát. A texasi Austinban nem volt olyan gyártó partner, amely megfelelő mennyiségben, minőségben és határidőre tudott volna szállítani a géphez alkatrészt. A probléma megoldása végül a korábbi kínai beszállítók bevetése volt, hozhatták a csavart onnan. De problémát okozott a munkabeosztás is: egy nem tekintélyelvű államban nem lehet beparancsolni az embereket dolgozni éjszaka. Így a texasi gyártás végül is megvalósult, de nem lett egy sikersztori.

Steve Jobs az első iPhone bemutatásakor. Fotó: AFP/Europress

Az eset rámutat arra, hogy a fizikai tárgyakkal nem lehet csalni. A szoftvert utólag lehet javítani, megpatkolni, sőt, ha emlékszünk a legelső, a bemutató után csak körbecsodálható iPhone-ra, akkor tudjuk, hogy ennél még nagyobb csodákat is lehet művelni. A hardver viszont nem ilyen, utólag nem lehet letöltetni két gumitömítést és három csavart a felhasználóval, hogy ne nyöszörögjön a gépház.

Saját építésű telefon

Még látványosabb az ellátási láncok különbsége, ha a kínai oldalát nézzük meg a történetnek. Scotty Allen azzal lett internethíres 2017-ben, hogy Sencsen Huancsiangpejben található elektronikai piacairól összevásárolt egy iPhone-nyi alkatrészt, és megépítette a saját telefonját. A folyamatról készült vlog legalább két szempontból tanulságos. Egyrészt megtanítja, hogy az alkatrészekből való építkezés nem kényelmes. Bárki összeszedheti a telefon darabkáit, a telefon összerakásához szükséges célszerszámokat, de ahogy kit-cart, azaz lapra szerelt, otthon összerakandó autót sem épít a többség, úgy telefont sem. Az Ikea bútorok a kivétel, nem a szabály.

A másik tanulság pedig az, hogy Sencsen őrülten erős. A Huancsiangpej piac láthatóvá teszi azt, hogy egy nagyon kis területen bármit meg lehet venni, ami elektronikai termékhez, startup beindításához, prototípus megépítéséhez szükséges. A felszín alatt ugyanis ott vannak a bérgyártó cégek, az alkatrész-beszállítók, szóval azok a vállalkozások, amelyek le tudnak szállítani akár egy halom szabványos méretű csavart is, ha arra van szükség.

Bunnie Huang szingapúri bázissal dolgozó amerikai hacker meg is finanszíroztatott Kickstarteren egy útikönyvvel kombinált noteszt a Huancsiangpejre készülők számára. Az elektronikai alkatrészek Michelin útikönyve azt is megmondja, hogyan kell alkudozni, de azt is, hogy melyik határátkelőn kell Hongkong felől elutazni Sencsenbe. A gyakorlatiasabb vásárlóknak pedig olyan zsebeket is tartalmaz, amikbe egy névjegyet és néhány kipróbálása kapott alkatrészt lehet elrakni.

Buktuk az egészet?

Az állások visszahozása nem teljesen lehetetlen, vannak olyan vállalkozások, amelyekre büszkén szoktak mutogatni. A magyarországi autóiparnak számos hazai beszállítója is van, és bár legutoljára pont a Szarvasi kudarca miatt került szóba a téma, de más európai nagy cégeknek is be lehet szállítani. A CERN LHC gyorsítójában járva egy magyar fizikus mesélte el, hogy a svájci tudományos intézmény létrái románok. A pályázat nyílt volt, egy román cég adta a legjobb ajánlatot.

Az USA-ban a Financial Times friss cikke szerint épp az American Giant ruhaipari cég a körbemutogatható példa. Bár az Egyesült Államok textil- és ruhaipara nagyrészt elhagyta az országot az észak-amerikai szabadkereskedelmi övezet létrejötte és Kína WTO-ba történő belépése után, az American Giant képes volt összerakni egy teljesen amerikai ellátási láncot, aminek a végén az észak-karolinai gyapotból kapucnis pulóver lesz.

Erre hajózik Bezos

Ha viszont azt kérdezzük, hogyan alakul a jövő, célszerűbb a tech világ legnagyobb mamutjára figyelni. A Jeff Bezos vezette Amazon az előző évtizedben beette magát az internet infrastruktúraszolgáltatói közé, most pedig azon dolgozik, hogy a szállítmányozásba is bedolgozza magát. Míg korábban a FedEx-szel és a UPS-szel szállított az e-kereskedő, mára kiépítette a saját flottáját. Van helyi kiszállítási kapacitása, bővíti a Prime Air nevű repülős teherszállítási részlegét, épülnek a csomópontokban a raktárak.

(Kép: Amazon)

A tervnek van startupos, technológiás oldala is, bár a nagy része hagyományos, „unalmas” logisztika. Ezt a cég igyekszik tökéletesre csiszolni, az ellátási lánca 40 Boeing 767-esből áll, és a légi szállítmányozásának 80 százalékát már maga végzi. Az Amazon nagy erőkkel próbálja automatizálni a kiszállítás utolsó etapját. Az aranyos robotok csak a felszín, lényegesebb az a fejlesztés, amit 1,5 milliárd dollár értékben Cincinnatiben végez a cég. Egy olyan százgépes, napi 200 fel- és leszállást kezelni képes logisztikai bázist épít az Amazon, amely a jelenlegi repülős kapacitásának dupláját is ki tudja szolgálni. Aki mérnöki szakon most választ specializációt, nem lőhet mellé a logisztikával.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Olvasson tovább a kategóriában