Hírlevél feliratkozás
Mészáros R. Tamás
2024. augusztus 15. 05:10 Világ

Nagy sláger az Orbán-féle világrendszer-váltás, de az alapjai sem világosak

Orbán Viktor miniszterelnök és beosztottjai világpolitikai fejtegetéseinek az elmúlt években központi elemévé vált a világrend vagy világrendszer változása, avagy röviden a „Nyugat” relatív hanyatlásának és a „Kelet” felemelkedésének a hangoztatása. Orbán idei tusványosi geopolitikai megfejtéseit is a „világrendszer-váltás” emlegetése köré fonta, bár tartalmilag nem mondott különösebb újdonságot a tíz évvel ezelőtti, híres illiberálisozó beszédéhez képest, amikor először vette elő Ázsia feltörésének toposzát.

A miniszterelnök és udvartartása messze nincs egyedül a jövőre vonatkozó nagy jóslatokkal, a világrend vagy a nemzetközi rendszer változása és annak következményei a nyugati és keleti politikai és tudományos diskurzusban is éles spekulációkat és vitákat szült.

Ezeknek azonban egy súlyos problémája – legalábbis Ian Hurd, a Northwestern University professzorának friss cikke szerint –, hogy jelentősen eltérő módon értelmezik a „rend”, illetve „rendszer” mibenlétét és működését, ebből fakadóan pedig nem feltétlenül alkalmasak napjaink politikai folyamatainak leírására.

Ebből a megközelítésből pedig Orbán fejtegetései is hagynak némi kívánnivalót maguk után, miután kísérletet sem tesznek a jövőbeli rend lényegi elemeinek feltárására.

Mi a rend?

A „világrend” tudománya – már amennyire annak nevezhető – abból a pozitivista elképzelésből fakad, hogy a világrend mélyebb folyamatok, ok–okozati összefüggések, törvényszerűségek eredője, amelyeket a politikai magatartás történelmi mintázatainak feltárásával lehet megérteni. Más szóval ha megnézzük, hogy a múlt egyes időszakaiban hogyan működött a nemzetközi politika, azonosíthatjuk annak mozgatórugóit, és így a jelen és jövő működését is le tudjuk írni. Ebben a felállásban egyes politikai kondíciók képesek rendet teremteni, míg mások szükségszerűen káoszt és konfliktust szülnek.

Az első probléma természetesen, hogy a mintázatok azonosítását illetően messze nincs konszenzus az egyes tudományos szekértáborok között.

  • Egy felfogás szerint a rend a nagyhatalmak közti erőeloszlásból fakad, és a rendszer akkor lehet stabil, ha a főszereplők között katonai egyensúly jöhet létre; 
  • mások szerint a rend nem a puszta erőn, hanem a nemzetközi intézmények, normák és szabályok közös elfogadásán alapul; 
  • esetleg a közös érdekeken és értékeken, ahogy a középkori Európában a keresztény vallás közös elfogadása strukturálta az államalakulatok közti viszonyokat;
  • vagy a résztvevő államok belső jellegzetességein, például azon, hogy a demokráciák nem háborúznak egymással.

Egy mélyebb probléma, hogy a „világrendről” szóló viták szereplői gyakran elbeszélnek egymás mellett azt illetően, hogy mi a „rend”.

  • A mechanisztikus megközelítés szerint a rend a szereplők magatartásának kiszámíthatóságát jelenti, míg mások mélyebb szubsztantív értelmet tulajdonítanak a fogalomnak, például a háború hiányával vagy az emberi szenvedés alacsony szintjével kötik össze.
  • A mechanisztikus megközelítések szerint a „rend” pusztán a nemzetközi szereplők közti interakciók megléte, amely mindenképpen valamilyen szabályszerűségeket követ; míg mások szerint a „rend” csak akkor létezik, ha nagyhatalmak saját érdekeik előmozdítására lefektetik annak játékszabályait és intézményes kereteit. 
  • Megint mások szerint a rend pusztán valamiféle azonosítható magatartásminta, míg mások a rendet a magatartásminták társadalmi következményeivel azonosítják, vagyis azzal, hogy a rend milyen értékek és célok érvényre juttatását célozza.

A rend szubjektív

Hurd szerint ez utóbbi értelmezés az egyetlen, amely képes leírni a jelenkor valóságát, miután napjaink politikai vitái során a rend fogalmát a szereplők bizonyos célok és értékek mentén értelmezik, amelyek felülírják a mechanisztikus leírások létjogosultságát.

Ami Washingtonból nézve „nemzetközi rendnek” számít, az Pekingből, Moszkvából vagy Lagosból nézve a rend ellentéte. Amikor az izraeli kormány az önvédelem nemzetközi jogára hivatkozva indít offenzívát Gázában, akkor saját értelmezése szerint a „rend” fenntartása mentén cselekszik, miközben az arab világban a rend felrúgásaként, a humanitárius jog és a népek önrendelkezésének eltiprásaként értékelik. Annak idején a brit, majd az amerikai tengeri hegemónia alapvető eleme volt a „rend” ellen vétő politikai rendszerek megrendszabályozása, amely ezen politikai rendszerek szemszögéből kizsákmányolást és elnyomást jelentett.

Hasonlóképpen a Dél-kínai-tenger szigetvitáiban érdekelt mintegy féltucat kormány mindegyike hivatalosan azt állítja, hogy egy, az állami szuverenitást tiszteletben tartó, stabil, világos szabályokon alapuló nemzetközi rend védelmében lép fel – azonban azt illetően éles és veszélyes nézeteltérések vannak köztük, hogy ezt az elképzelt rendet hogyan kell alkalmazni a tengeri határok meghúzását illetően.

Ebben az esetben viszont Hurd kritikája szerint a fogalom szubjektív értékek meghatározása nélkül értelmét veszti, hiszen nehéz lenne magatartásmintákat azonosítani egy olyan helyzetben, ahol a szereplők élesen eltérően értékelik saját és mások cselekvéseinek okát és céljait.

Jön fel Ázsia, na és?

Bár Orbán – illetve a beszédeit megíró, majd saját szövegüket a közvélemény számára értelmező tanácsadói – szövegei nem a tudományos vitákhoz kapcsolódnak, hanem unortodox külpolitikai lépéseit magyarázó PR-termékek, a fenti problémák mégis visszaköszönnek bennük.

A miniszterelnök a „világrendszer-váltást” a Hurd által bírált mechanisztikus gondolkodókhoz hasonlóan abból vezeti le, hogy a nemzetközi erőviszonyok átalakulnak, Ázsia megerősödik, és a jövőben nem a „Nyugat” diktál majd*Röviden: Kína megerősödése nagyhatalmi szembenállást szül, ahol Amerika bezárkózik, a világgazdaság blokkosodik, Európa előtt pedig két út áll, a behódolás vagy a stratégiai autonómia, bár utóbbit úgy képzeli, hogy nem járhat politikai unióval, de védelmivel mégis, bár az nem derül ki, ez politikai unió nélkül hogyan lenne lehetséges. – ám nem sokat mond arról, hogy ez milyen politikai érdekek és értékek érvényre juttatásával jár majd. Sőt, Magyarország érdek- és értékbeli csatáit Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal szemben határozza meg.

Az ugyanakkor homályban marad, hogy mit fog csinálni Kína, India és a többi, nevesített és nem nevesített keleti óriás, milyen érdek- és értékbeli csatákat fognak vívni a „Nyugat” maradványaival és egymással szemben – hiszen a nem nyugati világ nem alkot érdek- és értékközösséget, ahogy az Orbán által a nyugati rend időszakaként leírt elmúlt 500 évben is rendkívül eltérő érdekek és értékek mentén alakította a világ sorsát például a mindenkori brit, francia, amerikai vagy porosz/német államalakulat. Avagy – Hurd kritikája mentén – pont a jövő rendjének lényegi, politikai alkotóelemeiről nem mond igazán semmit.

Persze az ilyen, absztrakt problémák mellett azért világosabb gondok is voltak a tusványosi beszéddel. Orbán a rendszerváltás alapjait úgy fogalmazta meg, hogy „Ázsia oldalán van a demográfiai előny, egyre több területen ott van a technológiai előny, ott van a tőkeelőny, a Nyugattal szembeni katonai erő kiegyenlítődés alatt áll, Ázsiában lesz, vagy talán már ott van a legtöbb pénz, ott lesznek a legnagyobb pénzügyi alapok, ázsiaiak lesznek a világ legnagyobb vállalatai, ott lesznek a legjobb egyetemek, a világ legjobb kutatóintézetei, legnagyobb tőzsdéi, ott lesz vagy már most ott van a legfejlettebb űrkutatás és a legfejlettebb orvostudomány”, és „Kína, India, Pakisztán, Indonézia (…) már a formáikat, a platformjaikat is megalkották. Van ez a BRICS nevű képződmény, ahol már ők vannak, és létezik a Sanghaji Együttműködési Szervezet, ahol ezeknek az országoknak az új világgazdaságát építik föl.”

A fentiekben a miniszterelnök meglehetősen liberálisan bánik a tényekkel, például Ázsiában vannak a világ leggyorsabban öregedő és fogyó társadalmai, a tőzsdék Kínában és Indiában is sajátos és mérsékelt gazdasági szerepet játszanak, pont ebből fakadóan az ázsiai tőke jelentős része Nyugaton hasznosul, a világ legjobb egyetemei közé egyelőre néhány kínai elitegyetem tudott csak bekerülni, és – ahogy például a koronavírus-járvány idején a vakcinák hatásossága közötti eltérés is jelezte – az orvostudomány és a biotechnológia pont azon területek egyike, ahol az ázsiai feltörekvő országok nagyon messze vannak az amerikai és nyugat-európai élvonaltól. A Sanghaji Együttműködési Szervezet alig kilenc országot tömörít és nincs gazdasági pillére, a jövő uraiként kikiáltott India, Pakisztán és Indonézia pedig jelenleg egy főre eső teljesítményük alapján a világ 136., 114, és 158. legfejlettebb gazdasága a Nemzetközi Valutaalap által listázott 190 közül.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÖt vízió, amely kísértetként üldözi Orbánt több mint egy évtizedeBukás előtt álló liberális elit, a jóléti társadalom vége és a közelgő végső küzdelem a feltámadásért. Az orbáni narratíva keveset változott 2007 óta.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTíz év késéssel beindult a keleti nyitás, csak közben elvesztette értelmétKína és Dél-Korea az akkumulátorgyártás felfutásával az utóbbi években a legnagyobb magyarországi befektetők közé került – ám ezekre a befektetésekre ma már jóval kisebb szükség van, mint 2010-ben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem a politika mozgatja a magyar-kínai gazdasági kapcsolatokatA elektronikai multik hozták az igazi keleti nyitást, Magyarország ma már a kínai gazdasági változásoknak, termelési sokkoknak legjobban kitett gazdaságok között van.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ egyesült államok keleti nyitás Kína liberális nemzetközi rend Orbán Viktor Tusványos világrendszer-váltás Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Mészáros R. Tamás
2024. november 19. 06:03 Világ

Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve

Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.

Jandó Zoltán
2024. november 18. 14:35 Világ

Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond

Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.

Gajda Mihály
2024. november 16. 07:05 Világ

A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb

Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.

Fontos

Torontáli Zoltán
2024. november 20. 11:01 Közélet, Vállalat

Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé

A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.

Bucsky Péter
2024. november 20. 06:03 Közélet

Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség

A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.

Torontáli Zoltán
2024. november 19. 14:03 Élet, Közélet

Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne

Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.