(A szerző a CIB Bank elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az elmúlt időszakban tovább éleződött a vita a Magyar Nemzeti Bank (MNB), valamint a Gazdaságfejlesztési Minisztérium vagy sok esetben a kormányhoz közel álló vállalkozói érdekképviseletek között. Legutóbb a Vállalkozók Országos Szövetsége és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetője bírálta a jegybankot a konzervatív hozzáállása miatt, mondván, az MNB kelleténél szigorúbb monetáris politikája (a túl lassan csökkenő alapkamat) gátja a gazdaság fellendülésének.
A hazai jegybankot érő kritikák mögött alapvetően azért mégis közgazdasági vita húzódik meg. A gazdaságpolitika két ágának ugyanis teljesen mások a céljai és eszköztára is. A közelmúltbeli inflációs sokk és az elhúzódó recessziós időszak után pedig jelentős feszültségek törtek felszínre a gazdaság irányítói között.
Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, ami a középtávú 3 százalékos inflációs cél teljesülését jelenti. Továbbá anélkül, hogy az elsődleges célját veszélyeztetné, támogatja a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának fenntartását, ellenállóképességének javítását és a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját. A monetáris politika pedig a pénzkínálat és kamatszint alakításával igyekszik oly módon befolyásolni a gazdasági folyamatokat, amivel a középtávú inflációs célját elérheti.
Ezzel szemben a fiskális (költségvetési) politika célja a hosszú távú, fenntartható gazdasági növekedés biztosítása, valamint a gazdasági ciklusokkal párhuzamosan jelentkező kilengések minimalizálása. Az ehhez kapcsolódó eszköztár pedig az adópolitika mellett az állam által irányított szociális transzferek és közkiadások összessége.
A jelenlegi ellentét abból adódik, hogy az árstabilitástól még a mostani, 8 százalék alatti inflációs rátával is igen messze vagyunk. A jegybank a magas inflációs környezetben pedig kénytelen restriktív politikát folytatni és pozitív visszatekintő reálkamatlábat fenntartani (inflációt meghaladó nominális kamatszint), hogy a pénzromlási ütem mértékét visszaterelje a kívánt szintre.
A szigorú monetáris politika pedig több oldalról állítja kihívás elé a központi büdzsét. Egyrészt az államadósság utáni kamatterhek magas szinten ragadnak, másrészt nem segíti a fogyasztás helyreállását, ami pedig nélkülözhetetlen az áfabevételek emelkedéséhez.
De nemcsak költségvetési, hanem politikai következménye is van a belső kereslet nyomott szintjének. A kormányt – ellentétben a jegybankkal – az állampolgárok választják, akiket az elmúlt időszakban jelentős sokkok értek az extrém infláció és a magas finanszírozási költségek következtében. Hiába jövünk ki lassan a mélypontról (növekedés, infláció és reálbér-dinamika esetében is), a háztartások költéseinél még mindig az óvatossági motívumok dominálnak, így nemcsak a fogyasztás, de a belső piacra termelő vállalatok beruházásai is csak lassan és fokozatosan állhatnak növekedési pályára.
A konfliktus tehát abból áll, hogy míg a jegybank az inflációt akarja mindenképp letörni, és megítélése szerint a tartós növekedés alapfeltétele az alacsony és stabil infláció, addig a kormányt jobban érdekli a mielőbbi gazdasági kilábalás, akár magasabb infláció árán is. Az MNB viszont elsődleges célja veszélyeztetése nélkül nem tudja támogatni a növekedés beindítását, aminek nyilvánvalóan nem tesz jót a szigorú monetáris kondíciók megléte.
Azonban ez a vita már rég túllépett a szavak szintjén, és a gazdaságfejlesztési miniszter, illetve minisztérium már több ízben beavatkozott az egyes részpiacokon a kamatszint meghatározásánál.
- Kamatstop
Az utóbbi másfél évtizedben jócskán megnőtt szinte mindenhol a világban a fix kamatozású hitelek aránya. Ez alapvetően pozitív fejlemény, mert kevésbé teszi sérülékennyé a háztartási és vállalati szektort, ugyanakkor a monetáris transzmisszió hatékonysága sérül, hiszen a meglévő hiteleknél lényegében nincs befolyása a kamatemeléseknek. Sok fejlett országbeli jegybanknál most pont azt látjuk, hogy a jelenlegi kamatemelési ciklusban a pénzügyi kondíciók szigorítása egyelőre jóval kisebb (vagy időben késleltetett?) hatást gyakorol a reálgazdaságra.
A magyar gazdaságban is egyértelműen a fix hitelek dominálnak, amiben különösen az MNB, de a kereskedelmi bankok hozzáállása is nagy szerepet játszott. Azok viszont, akik nagyobb kockázatot vállalva mégis változó kamatozású hitelkonstrukciót választottak, nem szembesülnek a megemelkedett kamatkörnyezettel, mivel a kormány kamatstop bevezetéséről döntött a jegybanki kamatemelési ciklus elejénél.
- Kamatplafon
Viszonylag friss beavatkozás, aminek köszönhetően olcsóbbak lettek a lakáshitelek a jelenlegi 8,5 százalékos plafon mellett. A jövőben tovább csökken a maximális kamat mértéke a piaci folyamatokkal összhangban. A vállalati hitelekre szintén kamatplafont határoztak meg.
- Betéti kamatok maximálása
A három hónapos diszkontkincstárjegy-hozam mértékében maximálták a betéti kamatokat – immár a vállalati szektorra is kiterjesztve – azért, hogy az MNB egynapos betéti tenderén kisebb legyen a kereslet, ami aztán az állampapírpiacon megjelenhet, illetve a várakozások szerint az alacsonyabb betéti kamatok ösztönözhetik a fogyasztást/beruházásokat.
- Túlkereslet generálása a diszkontkincstárjegyek piacán
A befektetési alapoknak előírták, hogy likvid eszközeik minimum 20 százalékát diszkontkincstárjegyben tartsák, amivel jelentősen lejjebb szorították azok hozamát.
- Hosszú hozamok leszorítása
A kereskedelmi bankok jelenléte is megnőtt az állampapírpiacon, miután a kormány bejelentette, hogy a hitelintézetek akár meg is felezhetik 2024-ben az extraprofitadó mértékét, ha kellő mennyiségben növelik állampapír-állományukat.
- Kamattámogatott hitelkonstrukciók a vállalati szektornak
A vállalati hitelezés összeomlásának elkerülése érdekében a kormány 5 százalékos fix kamatozású hiteleket bocsátott a hazai cégek rendelkezésére a Széchenyi kártyán és a Baross Gábor hitelprogramon keresztül.
Habár a fenti intézkedések sok esetben indokolhatóak és bizonyos esetekben szükségszerűek is, mindegyik korlátozza a monetáris transzmisszió hatékonyságát, és egy többszintű kamatrendszer létrejöttét eredményezik. Az intézkedések következtében a mai magyar pénzügyi rendszerben folyamatosan szűkül azon részpiacok száma, ahol az alapkamat tölti be az irányadó ráta szerepét. Viszont minél összetettebb a kamatrendszer (különböző szereplők különböző piacokon teljesen más kamaton fektetnek be/vesznek fel hitelt) annál sérülékenyebb, valamint sokkal könnyebb arbitrálni (az egyes részpiacok eltérő kamatszintjeit kihasználva profitra szert tenni).
Mindezek mellet a verbális nyomásgyakorlás a befektetői bizalom szempontjából sem kedvező, hiszen a jegybank függetlensége (vagy annak legalábbis látszata) kiemelkedően fontos egy ország kockázati megítélése szempontjából. Erre egy tökéletes – negatív előjelű – példa a török jegybank utóbbi pár éve.
Ebből adódóan a nagyobb mértékű kamatcsökkentéseket követelő kommentárok kontraproduktívak is. Hiszen hiába lenne tere az MNB-nek a fundamentumok alapján agresszívabb kamatcsökkentési lépésekre, hitelességi szempontból kénytelen lehet kisebb lazításról dönteni, nehogy a piac megkérdőjelezze függetlenségét.
Hosszabb távon tehát sem a verbális nyomásgyakorlás, sem az egyes részpiacok kamatszintjeinek direkt – jegybanktól független – irányítása nem célravezető. A gazdaságpolitikai különböző ágai között szükséges és kívánatos az egyeztetés, együttműködés, de optimális esetben a kamatpolitikáról az MNB-nek kellene döntenie.
Pénz
Hiába szeretnék sokan, nem lehet csak úgy lejönni a földgázról
Bár jelentősen csökkent a magyar vállalatok földgázfelhasználása, az ipari szereplők nagy része, ha akarna, sem tudna szabadulni a földgáztól.
Teljes gőzzel haladnak az ázsiai gazdaságok, de odafigyelnek az egyensúlyra is
A nagy ázsiai gazdaságok óvatosan próbálják stabilizálni helyzetüket, miközben a belső egyensúlyhiány és a geopolitikai kockázatok továbbra is fennállnak.
Újabb haladékot kaphatnak a lakossági hiteltörlesztők Nagy Márton szavai alapján
Valószínűtlen, hogy nem hosszabbítja meg a a kamatstop hatályát legalább az év végéig a kormány.
Fontos
Részleges gyárbezáráshoz vezetett az autóipari válság Szlovákiában
Részben bezárt egy szlovákiai motorgyár, miközben az európai elektromos autók versenyképessége egyre kétségesebb az új piaci szereplők mellett.
Jön a szigorítás, hogy ne lehessen bármit kovászos kenyérnek hívni
Az Agrárminisztérium belenyúl a nagy magyar kovászkáoszba, de a jellemzően családi vállalkozásként működő kis kézműves pékségek mégsem lehetnek igazán boldogok.
Tisztulni kezd az őskáosz az elektromos rollereknél
Két hónap múlva már csak kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással lehet bizonyos elektromos rollerekkel közlekedni.
