(A szerző a Civil Közoktatási Platform munkacsoport-vezetője.)

A tanév kezdete óta számháború dúl a tanárhiányról. Maruzsa Zoltán és Rétvári Bence szerint nincs rendszerszintű hiány, a tanárok létszáma a Fidesz kormányzása alatt nem csökkent jobban, mint a tanulólétszám. A média viszont folyamatosan számol be az ezzel ellentétes hétköznapi tapasztalatokról: az iskolák kétségbeesett megoldási próbálkozásairól, megfelelő szakképzettség nélkül tartott vagy elmaradt órákról, csoport- és osztályösszevonásokról. Lehetséges, hogy mindkét oldal igazat mond?

Ha a pedagógushiányt akarjuk vizsgálni, sokféle adatra támaszkodhatunk. Rendelkezésre áll a minden év októberében felvett oktatási statisztika, az intézmények, illetve a pedagógusok részletes adatait tartalmazó Köznevelési, illetve Szakképzési Információs Rendszer, a kompetenciaméréskor kért információk az iskolákban hiányzó tanárokról, az üres álláshelyek statisztikája, a jogszabály alapján számított és a ténylegesen betöltött álláshelyek eltérése és vizsgálhatjuk a meghirdetett álláshelyeket is. A médiában megjelenő cikkek, de sokszor még a szakcikkek is általában ezek közül csak egyet vesznek figyelembe.

A minisztérium az oktatási statisztikákból, illetve az üres álláshelyek számából idéz. Az idézett számok valósak. A KSH oldalán elérhető táblázat szerint 2010 és 2020 között az óvodákban 11,5-ről 10,5-re, az általános iskolákban 10,3-ról 9,7-re, középfokú oktatásban 11,8-ról 10,1-re csökkent az egy pedagógusra jutó tanulók/gyermekek száma (miközben a köznevelési és a szakképző intézményekben alkalmazott pedagógusok és oktatók létszáma 2022 októberére a 2010-es 170 ezerről 165 ezerre csökkent). Az is igaz, hogy a munkaügyi statisztika szerint az üres álláshelyek száma 2023 második negyedévében nem nőtt 2022 második negyedévéhez viszonyítva.

Ha azonban a számok mögé nézünk, láthatjuk, hogy egyrészt az utolsó évek esetén már egyértelmű a romlás, másrészt az idézett adatokból nem lehet következtetni a valós helyzetre.

Az üres álláshelyek (az adatsorokat lásd itt és itt) esetén csak 2023 második negyedévének adatával „büszkélkedhetnek”. Ugyanis 2023 első negyedévében növekedés volt 2022 első negyedévéhez képest, és a második negyedéves adatok is folyamatosan nőnek 2016 óta: ma már csaknem kétszerese az üres álláshelyek száma a hét évvel ezelőttinek. Nyilvánvaló, hogy az idézett kedvező adat egyszerűen abból adódik, hogy sokan, akik ki akartak lépni, mostanáig vártak, mivel most kedvezőbb feltételekkel utasíthatják vissza a státuszváltást.

A pedagógus/gyermek arány esetén is csak 2010-hez képest javultak a számok: 2016 óta már folyamatos a növekedés az egy pedagógusra jutó tanulók/gyerekek számában (óvodában 10,1-ről 10,5, általánosban 9,6-ról 9,7, középfokon 9,6-ról 10,1).

Reálisabb képet kapunk, ha a tanár/tanuló arány helyett azt vizsgáljuk, hány pedagógus jut egy osztályra, óvodai csoportra. E téren óvodák esetén 2010-hez viszonyítva is romlott a helyzet: az egy csoportra jutó óvónők száma 2010-ben 2,11 volt, most már csak 2,03 – és a romlás zöme 2016-tól jelentkezik (akkor 2,08 volt). (Egy csoportra két óvónőnek kellene jutnia, ezen kívül az óvodában kell egy vezető, és meg kell oldani a helyettesítést is.) Az általános iskolában ugyan jobb a helyzet, mint 2010-ben (2,05 tanár jut egy osztályra az 1,96-tal szemben), de rosszabb, mint 2016-ban (2,05 vs. 2,1). Gimnáziumban hasonló a tendencia (2,6; 2,8; 2,7), és ugyanilyen irányú a változás a technikumban is (2,16; 2,47; 2,25).

A korábbi évekkel való összehasonlítást torzítja, hogy 2010-hez képest jelentősen növekedett az ellátandó óraszám, hiszen a köznevelési törvény szerint az elsőtől nyolcadik évfolyamig kötelező a benntartózkodás 16 óráig, és ez alatt az idő alatt pedagógusoknak kell számukra foglalkozást tartani. (Igaz, növekedett a pedagógusok kötelező óraszáma is, azonban mostanáig ez nem volt a tanulói óraszám növekedésének megfelelő mértékű.) Ennek ellátásához növekednie kellett volna a tanárok létszámának is.

Tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy azzal sem lehetnénk elégedettek, ha valóban ugyanannyi szakképzett pedagógus juthatna most egy-egy tanulóra, mint 2010-ben – hiszen nőttek a pedagógusok tanórán kívüli iskolai feladatai, és a kornak megfelelő minőségű oktatáshoz több felkészülési időre lenne szükség. Foglalkozzunk azzal, hogy mi van a számok mögött!

Az idézett köznevelési statisztikában a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak összlétszáma szerepel. Ez az összlétszám tartalmazza a tartósan távol – például gyesen, gyeden – lévőket is, akár felvettek helyükre helyettest, akár nem. Márpedig ha mélyebben vizsgáljuk a statisztikát, megállapítható, hogy a helyettes nélkül maradók száma drasztikusan nőtt: míg 2014-ben a távollevők 90 százaléka, 2020-ban már csak 50 százaléka helyére alkalmaztak állandó helyettest. Mivel a tartósan távollevők aránya 6 százalék feletti, ez önmagában 3 százalék körüli hiánynövekedést jelent.

Torzítják az adatokat a nyugdíj mellett dolgozók is. 2013 és 2022 között a nyugdíjasok csak óraadóként taníthattak. Amikor a tavalyi tanévben ez a tiltás megszűnt, sok óraadó újra státuszba került, ez növeli a statisztikában szereplő létszámot – holott a valóságban semmi sem történt. Erről nincs adatunk, de ha a tiltás előtti 1,5 és az újbóli megengedés előtti 0,5 százalék nyugdíjasból indulunk ki, feltételezhetjük, hogy ez a trükk is javíthatott úgy fél százalékot a statisztikán.

Mi a helyzet az üres álláshelyekkel?

Mint írtuk, az üres álláshelyek száma hét év alatt a kétszeresére nőtt. A hiány most 2,6 százalék (7600 fő). Az adatok értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a statisztika az oktatás egészére vonatkozik, tehát nemcsak a köznevelést és a szakképzést, hanem a felsőoktatást és a felnőttoktatást is magába foglalja, és nemcsak a pedagógusi hiányokat mutatja, hanem az oktatást segítők, a technikai és adminisztratív dolgozók hiányát is.

Még fontosabb azt tudnunk, hogy csak azokat az álláshelyeket mutatja, amelyeket az intézmények be kívánnak tölteni, és ezt be is vallják a statisztikában. Ha egy üres álláshelyre nem is keresnek tanárt – mert reménytelennek tartják, vagy mert a státuszt költségmegtakarítási szándékkal vagy a statisztika szépítése érdekében a fenntartó megszünteti, esetleg mert a státuszt egy gyesen, gyeden lévő betölti -, akkor ez nem jelenik meg üres állásként. Azt se felejtsük el, hogy ez a statisztika nem teljesen megbízható: az úgynevezett adminisztratív adatbázisokkal ellentétben (ilyen a Köznevelés és a Szakképzés Információs rendszere, amely az oktatási statisztikának is az alapja) a kizárólag statisztikai célú üres álláshely adatfelvételbe minden következmény nélkül lehet hamis adatot írni (akár szándékosan, akár lustaságból).

Ugyan a 2,6 százalékos üres álláshelyarány alig rosszabb a nemzetgazdasági átlagnál (2,2 százalék), és sokkal jobb a költségvetési szféra átlagánál (3,7 százalék), nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy míg egy termelőüzemben egy betöltetlen álláshely csupán a kapacitás csökkenését jelenti, de általában nem teszi lehetetlenné a működést, addig

egy betöltetlen tanítói állás – ami az iskola pedagógusaira vetítve 2 százalék alatt van - már egy osztály indítását teszi lehetetlenné.

Az üres álláshelyek száma a fentiek alapján nem informál arról, hogy ténylegesen milyen pedagógushiány van az iskolákban. Jobb információforrást jelentenek a kompetenciamérésnél tett nyilatkozatok, illetve az ellátandó órák alapján számított és a betöltött álláshelyek különbsége.

Az ellátandó órák nem azonosak az osztályokban megtartandó, a tanulók kötelező óraszámából adódóakkal, hiszen figyelembe kell venni egyebek mellett a napközit, tanulószobát, a különböző feladatokra adott órakedvezményeket, a csoportbontást, az egyéni fejlesztéseket, tehetséggondozást is. Erre az úgynevezett finanszírozható órakeret ad lehetőséget. Az álláshelyeket a jogszabály alapján úgy kell számítani, hogy a finanszírozott órakeretet elosztjuk a pedagógusok kötelező óraszámával – ennek megfelelő létszámú tanár soha nem volt a köznevelésben. Ilyen számításokat találunk a Közoktatás indikátorrendszere 2020. című kiadványban, amelyek szintén a betöltetlen pedagógus-álláshelyek drasztikus növekedését mutatják: a 2,5 százalék körüliről mára 5 százalék körülire nőtt a számuk.

A kompetenciamérésnél tett nyilatkozatok azt mutatják meg, hogy hány tanárnyi munka maradna ellátatlan, ha nem terhelnék azt túlóraként a pedagógusokra – függetlenül attól, hogy meghirdetik-e ezt az állást, és az óraadók által ellátott órákat nem tekintve hiánynak. A 2022/23-as tanévben ez a szám 5015 volt – és ebben nincsenek benne az óvodapedagógusok és a nem pedagógus dolgozók. Ha ehhez a számhoz hozzávesszük az óvodai hiányt, az óraadókat, a megfelelő képesítés nélkül tanítókat, a részmunkaidősöket, a nem tanórát tartó pedagógusoknál jelentkező hiányt, akkor Nahalka István számításai szerint

a betöltetlen álláshelyek valós aránya meghaladja a 10 százalékot.

(A részmunkaidősök és az óraadók azért számíthatók betöltetlen álláshelynek, mert ők általában nem vesznek részt az iskolában adódó tanórán kívüli feladatokban.)

A kormányzat által idézett számok nem mutatják, hogy hogyan változott a pedagógiai képesítés nélkül vagy az adott tantárgy oktatására való képesítés nélkül oktatók aránya – azonban ezek az adatok rendelkezésre állnak. Varga Júlia tanulmánya ezt a kérdést vizsgálva megállapította, hogy a szaktárgyakat képesítés nélkül tanítók arányának a növekedése 2016 óta gyorsult fel, és azóta vált a jelenség országossá. Az arány ebben az időszakban két-háromszorosára nőtt; a budapesti általános iskolákban a növekedés hatszoros! Az általa vizsgált utolsó, 2020/21-es tanévhez viszonyítva a helyzet mára nagy valószínűséggel lényegesen rosszabbá vált.

A valós hiányra vonatkozóan a közzétett statisztikáknál részletesebb, naprakészebb, így jobban értelmezhető adatokhoz juthatunk a köznevelésben, illetve a szakképzésben dolgozók adatait tartalmazó Köznevelési, illetve Szakképzési Információs Rendszerből (KIR, illetve SZIR személyi törzs), amelyek a pedagógusokról, oktatásban dolgozókról számtalan, folyamatosan aktualizált adatot tartalmaznak. Nem kerülne túl nagy munkába, hogy az adatok birtokában az oktatási vezetés lássa a problémákat, a hiányokat.

Ha ők ezt nem is teszik meg, mi szeretnénk minél pontosabb adatok birtokában elemezni a helyzetet. Ezért a Civil Közoktatási Platform rendszeresen igényel közérdekű adatokat a rendszerből – szerencsére kérésünknek eddig a Belügyminisztérium eleget is tett. Nyári kérésünkből tudjuk, hogy a köznevelésben – tehát a szakképzést nem számítva – a pedagóguslétszám az utóbbi években a kilépők és a belépők közötti különbség következtében évi 2-3 ezer fővel csökkent. (Erről itt írtunk bővebben.) Az idei évben, júniusig a kilépők száma valamivel kisebb volt a korábbi éveknél. Ez azonban részben amiatt van, hogy a pedagógusok munkaviszonya tipikusan augusztus végén szűnik meg, másrészt pedig a státusztörvény életbe lépése miatti szabályozás miatt sokan a most következő két hét során döntenek a pályaelhagyásról.

Újabb adatkérésünk alapján remélhetőleg megtudjuk, hányan léptek ki, illetve be a köznevelésben szeptember közepéig, és részletesebb adatokat tudhatunk meg a szakképzésről is. Az azonban valószínűleg csak év végén tudható meg, hogy szeptember 15. és 29. között hányan élnek azzal a lehetőséggel, hogy ne fogadják el a státuszváltást, és ennek következtében elhagyják a köznevelést – hiszen az ő jogviszonyuk csak november végén szűnik meg. Így aztán a statisztikai táblákban – amelyik a szeptember 29-i állapotot mutatja – az idei évre talán nem is csökkenés, hanem növekedés fog megjelenni. Lehet majd vele büszkélkedni tavasszal.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsúsztat a kormány, amikor a tanárhiányt próbálja cáfolni, pár év alatt többszörösére nőtt a hiányMinden adat azt mutatja, hogy 2016 környékén meredeken emelkedni kezdett a tanárhiány a magyar oktatási rendszerben, és drasztikus tempóban tűntek el a budapesti tanárok.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLesújtó iskolai eredményekkel, általános bizonytalanságban indul a tanév egy romló közoktatásbanAlacsony bérek, szétcsúszó esélyek, romló tanulói teljesítmény, strukturális tanárhiány, élesedő státusztörvény – kezdődik a tanév Magyarországon.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA kormányközeli tanárszervezet szerint is ezres nagyságrendben lesznek pályaelhagyók a státusztörvény miattBizonytalanság és feszültség érzékelhető a rövidesen kezdődő tanév körül, mintegy 1600 tanári álláshely betöltetlen.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Közélet pedagógus pedagógushiány státusztörvény tanár tanárhiány Olvasson tovább a kategóriában