(A szerzők az ING Bank elemzői. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Az elmúlt két hónapban nagyjából 15 százalékot emelkedett a Brent típusú olaj világpiaci ára, és ezzel párhuzamosan a hazai töltőállomásokon is egyre magasabb üzemanyagárakkal találkozhattunk. A közel 50 forintos benzináremelkedés után reménykedve bízhatnánk abban, hogy a jelenlegi szintekről már végképp nem kúsznak felfelé az árak. Az ING Bank legfrissebb előrejelzése azonban ennél borúlátóbb, mivel a Brent hordónkénti árát tekintve a harmadik negyedévben 86 dolláros, míg a negyedik negyedévben 92 dolláros átlagárral számolunk. Az áremelkedés mögötti fő ok pedig az eleve szűk, és várhatóan továbbra is szűkös kínálati oldal.

A jelenlegi kalkulációnk alapján az év hátralévő részében az olajpiac napi szinten továbbra is 2 millió hordónyi hiánnyal néz szembe. Ez praktikusan annyit jelent, hogy ekkora a kereslet és a kínálat (termelés) közötti különbség. Az alultermelést pedig a legtöbb esetben (kivétel a természeti katasztrófa) a piaci szereplők önkéntes termelést visszafogó döntései, a vágások okozzák, amelyek mögött az árak felhajtása a legfőbb indok.

Természetesen a keresleti oldal is évről-évre nő, azonban a jelenlegi deficites állapotot főként a piaci szereplők koordinált vágásai idézték elő. Ebben a tekintetben az OPEC+^*a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete és a szervezettel lazább formában együttműködő országok csoportja által bejelentett napi 1,66 millió hordónyi termelés-visszatartás kulcsfontosságú, amely a tervek szerint 2024 végéig tart. Ráadásul ezen felül Szaúd-Arábia további egymillió hordónyi vágásról döntött, amely még tovább szűkíti az olajpiaci kínálatot. Nagy kérdés tehát, hogy a szaúdiak mikor fejezik be ezt a gyakorlatot, hiszen először csak egy hónapnyi vágásról volt szó, majd ezt meghosszabbították augusztusra és végül szeptemberre is.

Kiszámíthatatlanság és kockázatok terén pedig az orosz sztori is feladja a leckét. Bár az Ural típusú kőolaj diszkontáron vásárolható a Brenttel szemben, az orosz tengeri olajexport számottevően visszaesett. A háború és az orosz termelés-visszafogás hatására a tengeri export négyhetes gördülő átlaga most már napi 3 millió hordó alatt van, amely idén a legalacsonyabb szint.

Ami pedig az amerikai kitermelést illeti, a Baker Hughes adatai szerint az aktív fúrótornyok száma az év eleje óta több mint 15 százalékkal csökkent. A leállásoknak pedig egyértelmű negatív hatása van az amerikai olajkínálat növekedési potenciáljára, különösen a jövő évet illetően. (Leállás ide vagy oda, az előrejelzések szerint az USA idén és jövőre is rekordmennyiségű nyersolajat termel majd.)

Essen szó a mérleg másik oldaláról is. A recessziós aggodalmak ellenére a globális olajkereslet idén még mintegy napi 1,9 millió hordóval nő, így rekordszintet érhet el. Az idei keresletnövekedés mintegy 60 százalékáért Kína felel, így nem csoda, ha az olajpiac idegesen reagál a gyengébbnél gyengébb kínai gazdasági adatokra. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy olajpiaci szempontból még örülhetünk is a kínai lassulásnak, mivel, ha a gazdaság teljes fokozaton pörögne, akkor az erőteljesebb kínai olajkereslet miatt a világpiaci olajár még tovább emelkedhetne, hiszen a kínálat és a kereslet még inkább szétválna.

Természetesen a most zajló globális gazdasági lassulás lefelé mutató kockázat az olajpiaci keresletet illetően, a kérdés csupán az, hogy ez ellensúlyozhatja-e a kínálat szűkülését. Véleményünk szerint nem, éppen ezért kalkulálunk az idei negyedik negyedévben 92 dolláros Brent-átlagárral. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy lesznek olyan periódusok télen, amikor akár a 100 dolláros lélektani határt is elérheti az olaj világpiaci ára.

Ha pedig emelkedik az olajár, akkor a hazai üzemanyagárak is meglódulhatnak.

A hazai üzemanyagár-képzésben ugyanis meghatározó szerepe van a világpiaci olajárnak, a dollár/forint keresztárfolyam és az Ural-Brent árkülönbözet (spread) mellett.

• A nyersanyagárak kapcsán az előbbiek alapján szerintünk kedvezőtlenek a kilátások.
• Az árfolyamhatás tekintetében kicsit kedvezőbb a kép: a dollárral szemben némi korrekcióra számítunk a forinttól a jelenlegi 350 körüli szintekről.
• Ami pedig az Ural és Brent típusú olajok árkülönbözetét illeti, vélhetően folytatódhat az elmúlt hónapokban látott konvergencia, vagyis az Ural ára egyre közelebb kerülhet a Brentéhez.

Így a három döntő faktorból kettő felfelé, míg egy inkább lefelé mutató kockázat az üzemanyagárak tekintetében. Ezek alapján az év vége felé haladva további üzemanyagár-emelkedésre számítunk. Ám a piaci árhatás eltörpülhet egy ennél jóval jelentősebb közelgő impulzus mellett, ez pedig a jövedéki adó emelése a jövő év elején. Könnyen lehet tehát, hogy a várt piaci áremelkedés és az adóhatás együttesével jövő év elején visszatérhet a 700 forint feletti üzemanyagár, amely érdemi másodkörös inflációs kockázatot is hordoz magában.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért nem olcsóbb az olaj, ha lassul a világgazdaság?A mostani körülmények között az olajárnak esnie kellene, de négy oka is van annak, hogy ez idén egyelőre nem következett be.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegüzente az olajkartell, hogy nem szabad leírniAz OPEC továbbra is az árakat meghatározó szereplő szándékozik lenni a piacon. A drágább olaj miatt az infláció elleni küzdelem is nehezebb lesz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRosszabbul fogunk élni, ha lecseréljük az olajat, a gázt és a szenet?Az emberiséget a kőszénben, a kőolajban és a földgázban rejlő energia kiaknázása tette gazdaggá. Mi lesz utána?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Brent kőolaj olajár OPEC Oroszország Szaúd-Arábia ural üzemanyagár Olvasson tovább a kategóriában