Rövidtávon nem reális 500 ezer új munkavállaló megjelenése a magyar munkaerőpiacon. Kívülről is nehéz behozni ekkora létszámú munkaerőt, belülről pedig nem látni ekkora tartalékokat. Én a boríték hátán készített számításom alapján arra jutottam, hogy egy-három éven belül talán 200 ezer itt élő embert lehetne könnyebben behozni a munkaerőpiacra – mondta Scharle Ágota a G7 Podcast e heti adásában.
Pár héttel ezelőtt Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján arról beszélt, hogy a következő egy-két évben 500 ezer új munkavállalóra van szükség itthon, és ezt az 500 ezer új munkahelyet elsődlegesen „belső tartalékokból” tervezik betölteni. A G7 Podcastban Scharle Ágotával, a Budapest Intézet alapítójával és ügyvezetőjével beszélgettünk arról, hogy milyen tartalékok vannak a magyar munkaerőpiacban, és hogy milyen intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a potenciális munkavállalók ténylegesen el is tudjanak helyezkedni.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast-appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A magyar munkaerőpiacon Scharle Ágota szerint rövidebb időtávon belül a jelenleg inaktívnak számító rétegből a kisgyerekes anyák egy részét lehetne könnyebben visszahozni a munkaerőpiacra. Ebben a csoportban nagyjából 30 ezer fős tartalék van rövidtávon. Ugyan nem ennyire egyértelműen, de még szóba jöhetnek tartalékként a frissen nyugdíjba menők, akik közül nagyjából 10-20 ezer ember állhatna munkába, vagy maradhatna aktív még néhány évig.
Az észak-magyarországi és észak-alföldi régióban körülbelül 70 ezren vannak azok, akik munkát keresnek és rendelkezésre is állnak. A képzettségük alapján közöttük valószínűleg valahol 30 és 50 ezer között van azoknak a száma, akik azonnal be tudnának sétálni egy gyárba
– mondta. Hozzátette, talán érdekesebb kérdés, hogy miért vannak még mindig ekkora regionális különbségek a munkanélküliek számában, miközben a 2010-es évek közepe óta folyamatosan nő a foglalkoztatás, és munkaerőhiány van.
„A válasz csak kisebb részben az, hogy nem ment oda a tőke, mert a tőke nem tud lemenni a legkisebb falvakba, ahol a munkanélküliek egy része él. Így azon túl, hogy nem feltétlenül vannak meg a készségei ezeknek a munkanélkülieknek, van egy olyan része is a problémának, hogy a lakhelyükről gyakran nem tudnak beingázni oda, ahol a gyárak vannak. Vagy azért, mert nincs tömegközlekedés, vagy azért, mert út sincs, és saját járművel sem tudják megoldani” – mondta.
Az inaktívak vagy a munkanélküliek elhelyezkedését gyakran olyan komplex problémahalmazok hátráltatják, amiket jelenleg meg sem próbál orvosolni a magyar állam. Scharle ezt szemléltetve egy miskolci alapítvány példáját hozta, ami a környékbeli falvak lakóinak segített munkát kapni egy helyi gyártóüzemben. Elmentek a céghez és ott megmérték, hogy az ott dolgozóknak milyenek az egyszerű készségei, amik szalagmunka végzéséhez szükségesek egy összeszerelő üzemben.
Utána elmentek olyan falvakba, amik kicsit messzebb vannak a gyártól, és ahol most nem dolgoznak emberek, és az ott élőknek is felmérték az ugyanilyen készségeit. Megállapították, hogy mik azok a készségeik, amikben gyengék és fejleszthetőek, és azokat egy kéthetes tanfolyamon fejlesztették, és utána beküldték őket az üzembe, hogy jelentkezzenek be a munkára. A többségüket fel is vették. És utána már csak azt kellett megszervezni, hogy legyen egy kisbusz, amivel összegyűjtik és elviszik őket a gyárba.
Ebben három dolog van. Egyrészt a közlekedés megszervezése, másrészt a képességek fejlesztése, ami nem feltétlenül vesz sok időt igénybe, a harmadik pedig az a munkapiaci tájékozottság és önbizalom, hogy ezek az emberek elhiggyék, hogy nemcsak a közmunka jön szóba, hanem ott van az üzem, ami nekik egy reális lehetőség. És igazából ez a szolgáltatás mindhármat nyújtja, és ez csupa olyan dolog, amit az állami munkaügyi szolgálat nem csinál
– mondta.
A beszélgetésben ezeken kívül szó volt még arról is, hogy:
- miért nem érdemes lemondani a közmunkások egy részének elsődleges munkapiaci integrációjáról,
- mennyire lehet vonzó Magyarország a külföldi vendégmunkásoknak,
- és hogy mit lehetne még kezdeni azzal a pénzzel, amit a külföldi cégek beruházási támogatásaira költünk.
A beszélgetésben hivatkozott kutatásn összefoglalója ide kattintva érhető el.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Podcast
Sikeres, innovatív magyar cégekhez kiszámítható oktatás és kutatás is kellene
Csehország és Észtország állva hagyta innovációban Magyarországot. A G7 Podcastban Cséfalvay Zoltánt kérdeztük, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Sok pénzzel nyomul a Balkánon a kormány, de miért jó ez Magyarországnak?
200 milliárd forint kedvezményes kölcsönt nyújt hazánk Észak-Macedóniának. A térség szakértőjével készített podcastunkból kiderül, hogy mire fordíthatják ezt az összeget.
Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba
Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.
Fontos
Négy gyártól várja a gazdasági csodát a kormány, és mindannyian megérezzük, ha nem jön el
A kormány mintha túl gyors felfutással számolna az új autó- és akkumulátorgyáraknál, ami fokozza a jövő évi pénzügyi terveket övező kockázatokat.
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
