A Központi Statisztikai Hivatal a napokban ismertette a tavaly őszi népszámlálás első részeredményeit. Egyelőre ezek a legáltalánosabb, alapvető információk, várhatóan tavasszal közli a hivatal az előzetes települési adatokat. Azonban ezekben az adatsorokban is megbújnak olyan meglepő információk, amelyek alapján fontos állításokat tehetünk – akkor is, ha a KSH sajtóközleménye, de még az előzetes adatokat közlő hivatalos felület szöveges része is kerüli, hogy megfogalmazza ezek némelyikét.

Az alapadatok

• 2022. október 1-én – a népszámlálás eszmei időpontjában – Magyarország népessége 9 millió 604 ezer fő volt, amiből 
• 4 millió 613 ezer férfi,
• 4 millió 991 ezer nő,
• 1 millió 407 ezer gyerek (15 év alatti).

Az aktív korúak, tehát a 15-64 év közöttiek száma 6 millió 201 ezer, a 65 év felettieké 1 millió 995 ezer. A lakosság 21 százaléka volt időskorú, 15 százaléka gyerekkorú.

Rekord népességfogyás

Az elmúlt tíz népszámlálás eredményeiből az látható, hogy a népesség száma 1980-ban volt a csúcson, 10,709 millió fővel. Azóta négy népszámlálást tartottak, minden alkalommal durván 2-3 százalékkal csökkent Magyarország népessége, ahogy az az alábbi ábrán látható.

Az elmúlt 11 évben olyan mértékben csökkent a népesség, mint a népszámlálások kezdete, 1870 óta soha két cenzus között, az ország jelenlegi területén: a 2011-es és a 2022-es népszámlálás között 3,4 százalékkal. Ez magas szám, ugyanis előtte 2,6 százalékkal, azelőtt 1,7 százalékkal, azt megelőzőben pedig 3,1 százalékkal csökkent mindig az előző tíz évhez (az akkori népszámlálás adatához) képest.

1980 előtt egyszer volt csökkenés, 1941 és 1949 között, 1,2 százalékos. Ez még inkább mutatja a mostani fogyás nagyságát, hiszen a második világháború harcai és a holokauszt óriási pusztítást okozott a népességben. (Igaz, pont ezekben az években sok határon túli magyar települt át a jelenlegi országterületre önként vagy kényszer hatására.)

A bevándorlási többlet 2011 és 2022 között 131 ezer volt, enélkül mintegy 30 százalékkal gyorsabban fogyott volna a népesség.

Megfordult tavaly a kedvező trend

A népesség alapvetően tehát azért csökken, mert sokkal többen halnak meg, mint amennyien születnek. Ráadásul 2011 óta nem volt olyan alacsony a születések száma, mint tavaly: 2022-ben 88 ezer élve születést regisztrált a hivatal, ez rendkívül alacsony szám, ahogy azt az alábbi grafikonon is láthatjuk. A 2021-es adathoz képest a visszaesés durván 5 százalékos, ekkora csökkenés nem volt 2011 óta egyik évben sem.

Az élve születések száma 2014 és 2017 között volt stabilan 90 ezer fölött, a tavalyi zuhanással viszont megtört a 2020-21-ben regisztrált magas számok trendje.

Szintén érdekes a termékenységi arányszám alakulása. Ez az egyik legfontosabb termékenységi mutató, az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek számát jelöli, és tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet.

A 2011-es demográfiai mélypont – 88 ezer élve születés és 1,23-as termékenységi arányszám – óta tavalyig egyik évben sem csökkent a termékenységi arányszám, maximum stagnált. Ez összhangban volt a kormány kiemelt demográfiai céljaival – és a kormány nemzetinek nevezett politikai imázsával – , valamint az ezeknek alárendelt, gyermekvállalást segítő, elsősorban pénzügyi ösztönző intézkedéseivel. Az Orbán-kormányok kommunikációjában a termékenységi arányszám növekedését rendre politikai sikerként keretezték, sőt a keresztény-konzervatívnak is nevezett, ugyanakkor elsősorban a közép- és felső-középosztályt támogató „családbarát” politika eredményességét is ezzel igyekeztek bizonyítani.

A 2021-es – egyébként az európai középmezőnyhöz tartozó – 1,59-es termékenységi arányszám legutóbb 1994-ben fordult elő Magyarországon. Az Orbán-kormányok és családpolitikájuk deklarált célja, hogy a népesség szinten tartásához szükséges, utoljára a 70-es években tapasztalt 2,1-es mutatót 2030-ig elérjük. A mostani adat fényében ez távolabb került.

A 2022-ben bezuhant termékenységi ráta azért tűnik fontos fejleménynek, mert megerősíti a kutatók korábbi, a fenti orbáni célnak ellentmondó feltételezését, miszerint a termékenységi ráta elmúlt években végbement növekedése valószínűleg nem lesz elég a születések számának növeléséhez, és minden bizonnyal fenntarthatatlan. 

Az adatokból úgy tűnik, hogy a termékenységi ráta a 2010-es években azért nőtt, mert a csökkenő szülőképes korú népesség mellett nagyjából ugyanannyi, néha egy kicsivel több gyerek született meg évente. Vagyis kevesebb nő szült ugyanannyi vagy kicsit több gyereket, nyilvánvalóan nem függetlenül a gyermekvállalás kormányzati támogatásától, amelyek közül a születésszámot számottevően a babaváró hitel növelhette, a csok kevésbé, ugyanis sok esetben a szerződő családok nem előre vállalt, hanem már megszületett gyermekek után igényelték az utóbbi támogatást.

Ugyanakkor szülőképes korú nőből biztosan egyre kevesebb lesz a népesség jelenlegi korszerkezetéből adódóan – ezt most a KSH elnöke is kimondta egy nyilatkozatban. Ezen kizárólag egy pozitív vándorlási egyenleg változtathatna.

Ahogy korábban írtuk: szakemberek szerint ilyen időtávban, vagyis 2030-ig maximum az 1,8-as érték elérése lehetne reális, de az is csak nagyon sikeres és évtizedekig következetesen alkalmazott népesedéspolitikával érhető el.

Járványévek a halálozásban

A felgyorsult népességfogyást nem kis részben a koronavírus-járvány magyarázhatja, jól látszik ez az alábbi grafikonon kiugró 2020-21-es halálozási értékeken. De még tavaly is hatezerrel többen haltak meg, mint a Covid előtti utolsó évben, 2019-ben – nyilván nem függetlenül attól, hogy a többlethalálozási adatokon 2022 tavaszáig látszott a járvány hatása.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat demográfia halálozás népszámlálás termékenységi ráta vándorlás Olvasson tovább a kategóriában