Az európai gazdaság egészét megviseli az energiahordozók árának megugrása. Nagyon eltérő azonban az egyes országok helyzete: akik magas hozzáadott értékű, szolgáltatás- és tudásalapú gazdaságot építettek, kevésbé érzik meg a drágulást. Mivel a magyar gazdaság nem ilyen, nekünk különösen fáj a jelenlegi helyzet.
Orbán Viktor miniszterelnök 2010 óta az ország újraiparosításán dolgozik, ami a gyakorlatban alacsony hozzáadott értékű, olcsó munkaerőre alapozott összeszerelő üzemeket jelent. Az alapvetően külföldi multinacionális vállalatokra épülő magyar gazdasági modellt pedig telibe találta az energiaválság.
Az energiahordozók árának drasztikus növekedése miatt az EU tagállamainak importjában gyorsan nő ezeknek az aránya. Míg 2020-ban a teljes behozatal értékének 7,5 százalékát költötték ezekre, 2022 első félévében már 16 százalékát. Az egyes országok között igen nagyok a különbségek, nagyban függ az import GDP-arányos mennyiségétől és a többi behozott áru árváltozásától. Ebben a mutatóban Magyarország nem is áll olyan rosszul. Ennek fő oka, hogy a világon az egyik legmagasabb az import GDP-hez viszonyított aránya, ez 2021-ben 81 százalék volt.
Az energiahordozók importköltségének GDP-hez viszonyított aránya még érdekesebb képet mutat: az EU-ban a GDP 2,5 százalékáról 7,2 százalékra nőtt a behozatal költsége 2020 és 2022 között. Magyarország esetében 4,2 százalékról 12,6 százalékra emelkedett ez a mutató.
Minden nyolcadik, a gazdaságban megtermelt forintot energiahordozók importjára kellett költeni az idei első félévben Magyarországon.
A 2022. második negyedéves adatok óta pedig tovább romlott a helyzet, és nem csak az energiahordozók árának további emelkedése miatt. A forint mélyrepülése folyamatosan drágítja az importot. 2022 második negyedévéhez képest a harmadik negyedévben 5 százalékkal volt átlagosan gyengébb a forint, októberben pedig 10 százalékkal.
Ha a forint gyengülését nem sikerülne megállítani – a jegybanknak pénteken ez egyelőre sikerült egy drasztikus kamatemeléssel -, akkor a 2022. második negyedéves 12,6 százalékról az év végéig közel a GDP 14 százalékára növekedhet az energiahordozók külföldi beszervezési költsége.
Az egyre drágább energiahordozók önmagukban is erősítik a forint további mélyrepülését, a gyengülő forint pedig visszahat az importált energia forintban kifejezett árának növekedésére. Ezért is lehetett fontos a kormánynak, hogy a Gazpromtól halasztott fizetést kapott, illetve ezt az ördögi kört igyekszik megtörni a jegybank azzal, hogy az év végéig a devizatartalékból fedezi az energiaimport devizaigényét.
Egészen megdöbbentő forintosítani a földgáz, kőolaj és áram importjának költségeit. A 2021-ben 2,5 ezer milliárdos költség idén már borítékolhatóan 8 ezer milliárd fölé szökik. Saját becslésünk szerint az év egészében 8300 milliárd forint körül alakulhat az energiahordozók importjának értéke, ami egybevág Varga Mihály pénzügyminiszter szeptember 23-án a Magyar Közgazdasági Társaság vándorgyűlésén bemutatott becslésével.
Európai összehasonlításban magas a magyar gazdaság kitettsége az energiahordozóknak, aminek az egyik oka az alacsony magyar GDP, amihez viszonyítva a drágulás arányaiban nagyobb, mint a tehetős országokban. További probléma, hogy a hazai gazdaság viszonylag nagy energiaigényű összeszerelésre rendezkedett be, miközben jelentős részben importból fedezi az energiaszükségletét.
Ahogy a lenti ábrán látható, a magyar gazdaság egységnyi GDP megtermeléséhez az átlagosnál több energiát használ fel. (Ráadásul ezek a számok már a vásárlóerő-paritáson mért értéket mutatják.) Az utóbbi évek viszonylag gyors világgazdasági növekedése és a kiemelten olcsó energia mellett tudott tehát a gazdaság növekedni. Ha tartósan drágák lesznek az energiahordozók, folyamatosan magas import mellett tud csak a magyar gazdaság működni.
A magyar gazdaság a Bloomberg számításai szerint a legkiszolgáltatóbb Európában: ha a télen egy olyan energiaválság áll elő, amelynek kezelésében nem működnek együtt az uniós tagállamok, akkor Magyarországon várható a legnagyobb GDP-csökkenés. Hazánk esetében 5,4 százalékos csökkenést várnak egy ilyen esetben az alapforgatókönyvhöz képest, a második legnagyobbat Szlovákiában 4,4 százalékkal. A német IFW Kiel kutatóintézet is nagyon gyengének látja a magyar kilátásokat: a régiónkban 2023-ban idehaza lehet az egyik legkisebb a növekedés 0,8 százalékkal – elmaradva a régiós 1,3 százalékos átlagtól.
Mivel a kormány a megújuló energiaforrásokra, az energiahatékonyságra – különösen az ingatlanok szigetelésére – sokáig nem fordított figyelmet, most forint ezermilliárdokkal kell mindezért megfizetni. A lakóházak szigetelésének és energetikai korszerűsítésének elmaradása, a közintézmények silány állapota most végső soron többe kerül a magas energiaszámlán keresztül, mintha időben felújították volna őket.
Különösen érdekes lehet ennek kapcsán a távfűtés, amellyel a hazai lakóingatlanok 17 százalékát fűtik. Az ehhez használt hőt 70 százalékban földgázból állítják elő, ez adja a hazai éves gázfelhasználás 7 százalékát. Ennek akár 80-90 százaléka kiváltható lenne geotermikus energiával – ha ez már megtörtént volna, idén 350-400 milliárd forinttal kevesebb földgázt kellene importálni.
A legnagyobb kihívást az okozza a drága energiahordozók megfizetésében, hogy ez folyamatos devizakeresletet generál: az egyre drágább importért egyre több euróval vagy más devizával kell fizetni. Az alábbi ábrán az Eurostat adatai alapján havonta elérhető folyó fizetési mérleg hiányát mutatjuk meg az adatokat közlő EU-tagállamokra. Mivel havi szinten nem érhető el GDP-adat, ezért a 2021-es éves bruttó nemzeti össztermék átlagos havi értékéhez arányosítottuk. Ez a szezonális hatásokat ugyan nem tartalmazza, de jól mutatja a folyamatokat.
Sok országban gyorsan romlott a külkereskedelmi egyensúly, de a legfrissebb, júliusi adatok szerint
Románia, Belgium és Málta mellett a magyar folyó fizetési mérleg a legrosszabb. A GDP már több mint tizedét teszi ki a folyó fizetési mérleg hiánya.
A magyar folyó fizetési mérleg hiánya világszinten is kiemelkedő: a Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) előrejelzése szerint a magyar hiány a GDP 7,2 százaléka lehet a teljes évre. Ez annyira rossz adat, hogy csak az évek óta gazdasági nehézségekkel és a líra mélyrepülésével küzdő török gazdaság tudja alulmúlni -8,3 százalékkal.
Magyarország esetében különösen veszélyes a nagyon magas folyó fizetési mérleg hiány, hiszen emellett az államháztartási hiány is masszív, Varga Mihály említett előadásában emelte a korábban 4,9 százalékos célt 6,1 százalékosra. Emellett fontos tényező, hogy kevés uniós pénz érkezik Magyarországra, és megállapodás hiányában egyelőre teljesen bizonytalanok a jövő évi kilátások ebben a tekintetben.
Az 1990-es évekből ismert ikerdeficit, amikor a folyó fizetési mérleg és az államháztartás is jelentős passzívumot mutat, csak akkor lenne fenntartható, ha jelentős mértékű külső forrás érkezne a magyar gazdaságba. Ez lehetne külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI), ám ehhez jellemzően magas importigény is társul, mert a gépeket általában külföldről hozzák az országba.
Hazánk finanszírozási képességét a Magyar Nemzeti Bank negyedéves adatsorai is folyamatosan nyomon követik. Ebből jól látható, hogy ugyan az áruk és szolgáltatások egyenlege 2021 első félévéig pozitív volt, utána gyors zuhanásba kezdett. Ezzel egy időben estek ki az uniós pénzek*Bár valamennyi mostanában is érkezik, köszönhetően a kifizetések szempontjából 2023-ig elhúzódó 2014-2020-as pénzügyi ciklus forrásainak., amelyek javarészt a jegybanki mérleg elsődleges jövedelmében szerepelnek.
A magyar gazdaság külső finanszírozási képessége tehát vészesen romlik. Miért baj ez, és milyen potenciális következményekkel járhat? Ehhez elég visszagondolni 2008-ra: akkor az államcsődöt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EU hiteleinek köszönhetően sikerült elkerülni, ám ezek feltétele egy olyan gazdaságpolitikai program volt, amely végső soron megszüntette az egyik deficitet, a külkereskedelmi mérleg hiányát, a másikat, a költségvetésit pedig jelentősen csökkentette. Ám ennek az ára gazdasági válság és az életszínvonal nagyon jelentős csökkenése volt.
A kormány ennek a helyzetnek a megismétlődését szeretné elkerülni – arról már megoszlanak a vélemények, hogy tesz-e eleget ennek érdekében -, első körben az uniós források biztosításával.
Ahogy azt a Fitch Ratings szeptemberi elemzésében is kiemeli, nagyon kockázatos a magyar gazdaság helyzete, ha nem jut uniós forrásokhoz. Ez a beruházások felpörgetése mellett azért is nagyon fontos lenne, mert jelentős forintkeresletet teremtene a piacon a beérkező euró beváltása. A hagyományosnak mondható, kohéziós és strukturális alapokból 3500 milliárd forintnyi összeget tartanak vissza a kormány jogállami normákat sértő gyakorlata miatt. Az Újjáépítési Alap (RRF) pénzei sem érkezhetnek, a 7,5 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatás is ma már 3 ezer milliárd forintnál is többet érne, de közel ugyanekkora kedvezményes hitel felvételére is lenne lehetőség.
A várhatóan idén 58 ezer milliárd forintos GDP-hez mérve az összes forrás összege 10 ezer milliárd forint, amit 2027-ig arányosan elosztva évi 2,5 ezer milliárd forint adódik. Ez az összeg elegendő lenne arra, hogy a folyó fizetési mérleg idén várhatóan 4 ezer milliárd forintos mínuszát a már kezelhető tartományba billentse.
Uniós források nélkül azonban nagyon nehéz lesz fenntartani az ország pénzügyi stabilitását.
Adat
Fontos