Megvennél-e hitelből 715 forintért egy olyan céget, amely évente 65 forint jövedelmet termel, miközben a hitel kamatára évente 71 forintot kell fizetned? Az adófizetők pénzét kezelő magyar kormány úgy döntött, hogy belevág egy ehhez hasonló üzletbe – legalábbis ezt látjuk, ha a Vodafone ma bejelentett felvásárlási szándéka kapcsán az érintett cégek pénzügyi adatait megnézzük. Az állam a tervek szerint 49, a 4iG pedig a Vodafone magyar leányának 51 százalékát vásárolná fel. Ha a fenti példában szereplő számokat megszorozzuk egymilliárddal, akkor megkapjuk a tranzakció számait (amennyiben leegyszerűsítve 10 százalékos kamatkörnyezettel számolunk).
A Vodafone vételára 715 milliárd forint lesz, ha az üzlet létrejön, ám minden jel arra utal, hogy a felvásárlást a vevőknek hitelből kell finanszírozni. A 4iG-nek már most is minden egyes saját tőkére jutó forintjára majdnem háromszor annyi tartozás jut. A cég meglehetősen el van adósodva, az idén március 31-i állapot szerint az anyavállalatra jutó saját tőkéje 148,9, kamatköteles adóssága viszont 537 milliárd forint. Ezt a közgazdászok magas tőkeáttételnek minősítik, ami miatt csak hitelből finanszírozni ezt a kivásárlást már a bankok oldaláról is igen kockázatos lehet. Azaz hétköznapi fogalmakkal élve: saját pénze nincs a vásárlásra.
A 4iG az ezt firtató kérdésünkre csak azt jelezte, hogy
jelen pillanatban még csak egy előzetes, nem kötelező érvényű megállapodást kötöttünk a Vodafone EV-vel. Finanszírozási kérdésekről a későbbiek során – a jogi, átvilágítási folyamatokat követően -, a tőkepiaci kommunikációs szabályoknak megfelelően tudunk majd bővebb tájékoztatást adni.
Az állam pedig azért tekinthető a gyakorlatban hitelfelvevőnek, mert az államadósságot fedeznie kell. Egyszerűbben fogalmazva: azt a pénzt, amit most a Vodafone-ra költ, elvileg költhetné akár államadósság-csökkentésre is (vagy életszerűbben fogalmazva, valamilyen közcélra, például a tanárok fizetésemelésére).
Márpedig, ha elfogadjuk, hogy a vásárlás fedezete hitel, és megnézzük a Vodafone legfrissebben elérhető, tavaly márciusban lezárt pénzügyi évének számait, akkor azt látjuk, hogy a cég jövedelemtermelő képessége (EBITDA) mindössze 64,9 milliárd forint volt. Ha ez ezen a szinten marad, akkor nemhogy nettó hasznot nem fog hozni az új tulajdonosoknak, hanem még a kamatterheket sem nagyon fogja fedezni. (Mivel a vállalat üzleti éve március végéig tart, a beszámolóját csak augusztus végéig kell közzétennie, és ezt még nem tette meg a legutóbbival. Ennek kapcsán felvethető, hogy mennyire reális az első Covid-év számaiból kiindulni, de miközben az igaz, hogy a cég nyeresége erősen visszaesett – adózás előtti és adózott soron veszteségbe fordult -, az árbevétele közben kiemelkedően nőtt, azaz nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a járvány rosszat tett volna a vállalatnak. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a távközlési szektor sok cége tudott profitálni a rendkívüli körülményekből.)
A Vodafone a mérlege szerint egyébként tavaly március végén durván 261 milliárd forinttal tartozott az anyacégének. Ha banki tartozása lenne a távközlési cégnek, akkor feltételezhető lenne, hogy a bank meghosszabbítja a hitelt az állami vevő megjelenése után, az azonban nagyon meglepő lenne, ha a brit Vodafone hasonló gesztust tenne, vagyis ezt a pénzt az állami-4iG duónak szinte biztosan rövid távon ki kell fizetnie.
Érdekes jelenség látható a saját tőkénél is. A Vodafone saját tőkéje a tavalyi beszámoló szerint 141,2 milliárd forint volt március végén, ám az immateriális javak között, az „üzleti vagy cégérték” elnevezésű soron csaknem ugyanekkora összeget, 141,9 milliárd forintot szerepeltetett. Ez a „goodwill” azért van az említett soron, mert vélhetően a UPC felvásárlásánál az ár ennyivel volt a könyv szerinti érték fölött. Ám ha ezzel nem számolhatnánk, akkor papíron a Vodafone-nak ezen túl „igazi” saját tőkéje már nem is lenne, ami megmagyarázza a jelentős tulajdonosi hitelt.
Virovácz Péter, az ING Bank makrogazdasági elemzője azt mondta nekünk, hogy az államnál egyébként (ha gondolatban eltekintünk attól, hogy a folyamatos hiány miatt hitelfelvételre szorul) megvan a vásárlás fedezete, hiszen az infláció miatt az állami bevételek idén jobban alakulnak a tervezettnél. Végső soron tehát a megugró adóbevételek játékteret adnak a kormánynak, hogy bevásárolja magát a Vodafone-ba.
A cég vételára 750 milliárd forint, ez magában foglalja az adósság és a részvények értékét is. A tavaly március 31-én zárt üzleti év pénzügyi kimutatásai alapján 261,4 milliárd forint volt az adósság értéke, amely teljes egészében a kapcsolt, a tulajdonoshoz köthető vállalkozásokkal szemben állt fenn. Ezzel a – hangsúlyozottan tavalyi – adattal számolva az adódna, hogy a cég részvényinek piaci értékét az adásvételnél 388,6 milliárd forintban állapították meg a felek.
Ebből fizethet 49 százalékot az állam és 51-et a 4iG, feltételezve, hogy mindkét fél ugyanannyit fizet egy részvényért. Általában a kisebbségi részesedés kevesebbet ér, de ha van a vásárlók között külön megállapodás (szindikátus), akkor fair lehet az azonos árfolyamon történő vásárlás. Vagyis az állam (képviselője) fizetne (a tavalyi számok alapján) 224 milliárdot, a 4iG pedig 232 milliárdot, de pillanatnyilag még az sem biztos, hogy ezt idén kell teljesíteni. Annak fényében persze érdekes a lépés, hogy az állami költések egy részénél már egy ideje stop van, a jövő évi költségvetésbe pedig még sokkal nehezebb lehet beilleszteni ezt az elemet, ám mindebből leginkább csak arra lehet következtetni, hogy úgy értékelték, a Vodafone-t akkor kell megvenni, amikor lehet, azaz most nyílt rá reális lehetőség.
A cég állami felvásárlásáról már 2013 elején voltak hírek, de valószínű, hogy akkor csak a vételi szándék volt erős, az eladási kevésbé. Most azonban a NER-közeli 4iG közleménye szerint „a tranzakció értéke (enterprise value) 715 milliárd forint, amely a céltársaság 2022. március 31-én lezárt üzleti évben elért EBITDA 7,7-szeresét teszi ki”. A tavalyi mérlegből még egy 10 fölötti EBITDA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) szorzó jött ki, a 7,7-es viszont arra utal, hogy tavaly közel 93 milliárd forint volt a magyar Vodafone EBITDA-ja.
Kétségtelen, hogy a 4iG a szinergiák miatt javíthatja a cég jövedelemtermelő képességét. Az kérdés, hogy ez a szinergia, a többleteredmény hol jelenik majd meg, és mennyit profitál belőle az állami résztvevő. A közelgő recessziós környezetben a Vodafone biztosan nem jár rosszul.
A 4iG kis gömböc módjára a magyar távközlési piacnak már jelentős részét felfalta, a Vodafone-nal azonban tényleg óriásira duzzadhat. Nyilvánvaló a cél, hogy egy közvetlen állami és/vagy NER-közeli ellenőrzés alatt álló piac jöjjön létre, de ezen a piacon az állami segítséggel megerősített 4iG lehet az a szereplő, ahol a sok összevásárolt társaságból származó szinergiákat (kölcsönös együttműködésből származó üzleti előnyöket) ki lehet majd használni. Végső soron ez mégiscsak egy magyar magáncég, ahol az előnyök lecsapódnak. Ugyanakkor vállalkozó államunk polgáraiként mi is futjuk a kockázatokat, amelyek akár a felvásárolt Vodafone működéséből vagy akár a 4iG egészének finanszírozásából következik. Nem az állam lesz a Vodafone meghatározó tulajdonosa, hanem a 4iG.
Az alábbi ábrán a tíz legnagyobb árbevételű magyarországi távközlési céget mutatjuk be. Csillaggal jelöltük azokat a cégeket, amelyekben az állam vagy a 4iG tulajdonosként megjelent vagy megjelenhet. Látszik, hogy amennyiben a Vodafone-üzlet sikerül, az élmezőnyben a tarolás csaknem teljessé válik. A versenyhivatalnak mindenképpen mondania kellene valamit arra, hogy a magyar piacon a szolgáltatók közötti választási lehetőségek ilyen mértékben beszűkülnek. Ám amint azt a 4iG-DIGI tranzakciónál is láthattuk, a kormány meg tud akadályozni egy ilyen vizsgálatot azzal az egyszerű húzással, hogy nemzetstratégiailag fontosnak minősíti az esetet.
Pénz
Fontos