Németh Viktória a Magyar Bankholding szenior elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.

Az idei év első négy hónapjában számos elemzés született arról, hogy rekordméretű államháztartási hiány keletkezett. A deficit mértéke 2022 áprilisra elérte a 2635,6 milliárd forintot, ami az idei évre tervezett deficit 83 százaléka. E tekintetben különösen nagy súllyal esett latba a február és március hónap.

Míg januárban az államháztartás központi alrendszere 151,3 milliárd forintos többlettel zárt, addig februárban 1585 milliárd forintos költségvetési hiány alakult ki (az éves hiánycél közel fele), majd márciusban 875 milliárd forintos (éves terv bő egynegyede), áprilisban 326 milliárd (vagyis az éves terv 10 százalékát kitevő) mínusz alakult ki a költségvetésben. Ez összesen április végén 2635,6 milliárd deficitet jelentett, vagyis az idei évre tervezett túlköltekezés közel 83 százaléka teljesült.

A rossz hírek és a jó hírek mindig együtt járnak?

A rendkívüli kiadások mint a családok SZJA-visszatérítése, a fegyverpénz vagy a 13. havi nyugdíj éppen erre az időszakra, azaz idén februárra, illetve márciusra koncentrálódtak. Ennek ellentételezését támogató, kedvező hatás, hogy az állam rendszeres bevételi forrásai túlteljesültek az idei év első hónapjaiban: ez történt például az áfa és a társasági adóbevételekkel, de a családi-visszatérítésektől eltekintve az SZJA is felülteljesülhet az idei év egészét tekintve (éppen az idei dinamikus béremelkedésnek és folytatódó foglalkoztatás bővülésnek köszönhetően).

További optimizmusra adhattak volna okot a kedvező (rendkívüli kiadások nélküli) januári költségvetési számok, ami mellett a teljes 2021-es eredményszemléletű hiánya is a tervezettnél (7,5 százalék) kedvezőbben alakult, a GDP 6,8 százalékát tette ki (3736 milliárd forint). Emellett a kormányzati többletkiadások a gazdaság élénkülésén keresztül szintén kedvezően hathatnak vissza a kormányzati bevételekre (például a többletfogyasztással keletkező többlet áfabevételen keresztül). Így a nemzetközi gazdasági kilátások romlása előtt az idei hiánycél tarthatósága mindent összevetve nem tűnt elképzelhetetlennek.

Közbeszólt az infláció

A többletfogyasztás mellett önmagában az infláció magasabb üteme is az áfa-bevételek növekedését idézhetné elő. Ugyanakkor annak tartósan magas szintje már fékezheti a gazdasági növekedést, ugyanúgy, ahogy a beszállítói láncok zavarai is fokozódtak az orosz-ukrán háború kirobbanása után. Ez különösen érzékenyen érintette egyebek mellett a feldolgozóipari termelést, különösen a hazánkban meghatározó súlyú járműgyártást.

További terhet jelent az állami kiadásokra nézve a megugró energiaár, illetve a lakosságot védő intézkedések (például a rezsicsökkentés) fenntartása. Emellett az európai uniós források kapcsán kialakult bizonytalanság sem oldódott meg, egyelőre nincs megegyezés a helyreállítási alapról, és a jogállamiság eljárás is elindult hazánkkal szemben. Ezek az adatok abba az irányba mutatnak, hogy az újonnan alakuló kormánynak lépnie kell, ha a tervezett deficitszintet (4,9 százalékot) tartani akarja. Vagy lehet olyan körülmény, ami miatt mégsem olyan sürgős lépni?

Lehet más szempont is, mint a hiánycél betartása?

A tervezett 4,9 százalékos költségvetési hiány lényegesen magasabb, mint amit a koronavírus-járvány előtti időszakban láthattunk. Ennek oka, hogy 2020-ban a maastrichti kritériumokat 3 évre felfüggesztették. A háttérben nem csupán a járvány elhúzódó negatív gazdasági hatásai állnak, hanem az is, hogy az európai uniós szabályok alapján a megelőző három év átlagához képest szükséges az államadósságnak csökkennie.

A maastrichti adósságszabály alapján a GDP-arányos bruttó államadósság nem haladhatja meg a 60 százalékot. Amennyiben az adósság a kritériumértéknél mégis magasabb, úgy megfelelő mértékű éves mérséklődésére van szükség. A csökkenés mértékét az úgynevezett „egyhuszados” szabály tartalmazza (az adósságrátát évente átlagosan (három év átlagában) a 60 százalék feletti rész egyhuszad részével, vagy másként 5 százalékával szükséges csökkenteni). Amennyiben az adósságszabály már 2022-ben visszavezetésre került volna (vagyis két magas adósság szintet hozó járványév után), az Európai Unió tagállamainak többsége azt nem tudta volna teljesíteni.

A gazdasági stimulusnak is ára van

Az Európai Unió tagországainak GDP-arányos államadóssága 77,2 százalékos átlagos szintről 90,1 százalék fölé emelkedett 2020-ban (ez közel 13 százalékpontos emelkedés) és 2021 végén is magas szinten maradt, 88,1 százalékra mérséklődött (11 százalékponttal a 2019-es szint fölé). Az adatokat figyelembe véve a maastrichti kritériumok 2022-es érvényesítésével a relatív alacsony 2019-es bázis miatt az európai államoknak átlagosan 80,2 százalékra kellett volna leszorítani az államadósságukat, miközben a gazdasági növekedési kilátások igen törékenyek és számos lefelé mutató kockázat érvényesül.

Ez adott esetben nem csupán jelentős fiskális szigort vonna maga után, hanem esetlegesen az állami funkciók ellátásának képtelenségét is eredményezhetné egyes tagállamok esetében.

A szabály 2023-as visszavezetése még további, legalább átlagosan 5 százalékpontos puffert hagy a tagállamok részére.

Magyarország esetében a 2022-re vonatkozó adósságnak a szabályok értelmében 72,8 százalékra kellene mérséklődnie (az adósság alakulása 2019-ben: 65,5 százalék, 2020-ban: 79,6 százalék, 2021-ben: 76,8 százalék). A Pénzügyminisztérium 4,3 százalékos gazdasági növekedéssel számol idén az Európai Bizottság számára készített Konvergencia Programjában. A minisztérium előrejelzése szerint a 4,9 százalékos idei GDP-arányos költségvetési hiány mellett az idei év végére 76,1 százalékra csökkenhet hazánk adósságrátája. Ugyanakkor az adósságráta vonatkozásában kedvezőbb adat is megvalósulhat – magasabb arányú, 5-6 százalékosos GDP-növekedés esetén – azonban az adósság nominális növekedése magasabb szinten alakulhat.

Durva évek következnek

A maastrichti kritériumok 2023-as újbóli életbe lépése több államnak jelenthet nehézséget. A 2022-ben kismértékben csökkenő (vagy az esetlegesen kismértékben még növekvő) GDP-arányos államadósságok nagyobb mozgásteret hagynának az európai kormányoknak a 2023-as államadósság és deficit tervezésénél.

Ugyanakkor egyes tagállamok számára így is kihívást jelenthet a 2023-as kritériumok teljesítése: Görögország eladósodottsága 206 százalék, Olaszország 156 százalék, és Portugáliáé 135 százalék volt 2020 végén, de Franciaország esetében is 115 százalék, míg Belgium esetében is 113 százalék volt. Számukra már jóval nagyobb léptékű költségvetési szigort jelenthet a 60 százalék feletti rész 5 százalékával történő csökkentése. E tagállamok, közöttük Olaszország és Franciaország már 2021 végén elkezdett lépéseket tenni a kritériumok módosítására vonatkozóan.

Írjuk át a követelményeket, ha nehéz a vizsga

Mindazonáltal fontos azt is látni, hogy az Európai Unió már 2020 előtt is vizsgálta a szabályrendszer hibáit, és új kritériumok kialakítására törekedett.

Az EU elnökségét 2022 első felében betöltő Franciaország igyekezett a 2022 utáni irányok kialakítását kezdeményezni, erről a francia államfő és az olasz kormányfő 2021 decemberében tárgyalt. A javaslat várhatóan jelentősen megosztja majd az uniós tagállamokat. Ráadásul a tárgyalások még nem is kerültek hivatalos mederbe 2022 első hónapjaiban. Ennek feltételezhető oka az orosz-ukrán konfliktus és az Európai Unió által életbe léptetett szankciók, amelynek gazdasági hatásai még nehezen felbecsülhetőek.

Mi következhet a maastrichti szabályok után Európában?

A következőkben egy komplexebb, több szempontot figyelembe vevő rendszer alakulhat ki, amely tekintettel van a gazdasági növekedési ciklusokra (jó időkben nagyobb fiskális szigort alkalmaz, míg recesszió idején nagyobb teret hagy a gazdasági ösztönzésnek). A költségvetési fegyelem, azaz a csökkenő államadósság és mérsékelt deficit esetében hangsúlyosabb lehet a hosszabb időszakokra vonatkozó konvergencia (átlagban mérséklődő tendencia). Továbbá korábban nem szabályozott tényezőkre is vonatkozhatnak előírások, például az adósság lejárati szerkezete hosszabb legyen. A tagállamok törekedhetnek a 2008-as válság utáni elhúzódó, Európára jellemző recesszió kivédésére, így tartózkodhat a hirtelen és drasztikus szigorítástól.

A változásokra azonban 2022 májusában, a francia európai uniós elnökség végéhez közeledve még nem került sor. Mit jelent ez? Az idei évben az európai országokban az előzetesen vártnál kisebb lehet a gazdasági növekedés az orosz-ukrán konfliktus, ellátási láncok fokozódó zavarai, és a 2021-es évet is meghaladó inflációs nyomás miatt.

Az Európai Központi Bank márciusi előrejelzésében 4,2 százalékról 3,7 százalékra mérsékelte az eurózóna 2022-es GDP-prognózisát. Az európai országok költségvetési hiányai is tovább emelkedhetnek az előzetes vállalásnál az idei év során. Ennek több oka van, mint a várnál kisebb GDP-növekedés, de a koronavírus-járvány utáni újabb recesszió elkerülésére további gazdaságélénkítő programok is életbe léphetnek, emellett a lakosság védelmére, különösen az energiaárak emelkedésének tompítására hozott intézkedések is emelhetik a költségvetések terheit. A kiadásokat olyan tételek is növelhetik, mint a fegyverkezési kiadások felpörgetése, az orosz energiáról való leválás és az ennek kapcsán megvalósuló infrastrukturális beruházások, illetve a zöldátállás.

A csehek veszik át a stafétát a franciáktól

A kritériumok megváltoztatása a hátralévő félévre, vagyis a cseh elnökségre maradhat. Ennél azonban valószínűbb, hogy a szabályrendszer átfogó átalakítása helyett inkább egy évvel eltolják a maastrichti kritériumok újbóli életbe léptetését. Ezzel több idő marad egy esetleges, nagyobb ívű átalakítás megtárgyalására és életbe léptetésére.

A jelenleg felfüggesztett szabályokat pedig több európai ország is kihasználhatja, és nagyobb összegeket fordíthat például a lakosság vagy a vállalkozások védelmére a megemelkedett inflációval szemben, illetve egyebek mellett energetikai és infrastrukturális beruházásokra. Amennyiben 2024-ben mégis a maastrichti szabályok lépnének érvénybe, a megelőző három év magasabb államadóssága miatt az új időszakban kisebb költségvetési fegyelemre lehet szükség a tagállamok többségében, mivel a magasabb szintű államadósság lesz a kiindulópont, és ehhez képest kell majd csökkenteni annak mértékét.

Mire számíthat Magyarország, ha mégis maradnak a maastrichti kritériumok?

A korábbi európai uniós költségvetési szabályok a jelenleg hatályos tervek alapján leghamarabb 2023-ban kerülnek visszavezetésre. Felmerül a kérdés, milyen adósságrátát kellene 2023-ban teljesítenie hazánknak? Ennek kalkulációjához mindenképp szükséges látni az adósság idei alakulását. A Pénzügyminisztérium (PM) által áprilisban az Európai Bizottságnak benyújtott konvergencia program alapján 2022 végére 76,1 százalékos lehet a hazai államadósság szintje. A PM által kijelölt költségvetési pályán 2023-ban 73,1 százalékra mérséklődhet az adósság. Utóbbi szám teljesíti a maastrichti egyhuszados szabály kívánalmait, sőt 2,7 százalékponttal túl is teljesíti azt. Ugyanis a három megelőző év adósságrátáját figyelembe véve jövőre elég lenne 75,8 százalékra csökkennie a hiánynak. Kedvezőtlenebb forgatókönyve esetén, vagyis amennyiben az idei GDP-arányos államadósság az előzetes becslést túlszárnyalja, például évvégéig marad az első negyedévvégi 77,3 százalékos szint, akkor jövőre magasabb, 76,1 százalékos rátának kellene teljesülni.

Utóbbi két szám megközelítőleg egybeesik az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzésével, amely 2022-re 77,2 százalékos szinttel számol, míg 2023-ban 76,1 százalékkal. Ez azt is jelenti, hogy 2022 végén magasabb lenne az államadósság, mint 2021-ben volt. Ugyanakkor a GDP-arányos adósság alakulásában a költségvetési hiány mellett a GDP-növekedésnek is fontos szerepe van, tehát a számítások során több a bizonytalan tényező.

Minél kisebb a szigor idén, annál nagyobb a mozgástér jövőre

Összességében a fenti kalkuláció azt mutatja meg, hogy az idei évben a vártnál jobban emelkedő kiadások, illetve adósság a következő évben nagyobb mozgásteret hagyhat a költségvetésnek, mivel kevésbé szigorú adósságrátához kellene alkalmazkodni az egyhuszados szabály értelmében.

Érdemes látni azt is, hogy az európai uniós költségvetési szabályok tekintetében a 2023-ra tervezett hiánycél jelenthet nagyobb kihívást. A PM tervei alapján jövőre 3,5 százalékra mérsékelnék a deficitet. Az Európai Bizottság friss előrejelzése pedig 4,9 százalékos hiányt vetít előre. Összességében mindkét forgatókönyv meghaladja a 3 százalékos maastrichti hiánycélt. Ugyanakkor a testület több mint tíz tagállam esetében számol a 3 százalékot meghaladó deficittel.

Az uniós intézmények, ahogyan az előrejelzés is mutatja, számításba veszik az ukrajnai háború hatásait, valamint az energiaárak növekedését, amely tényezők az európai kormányok költségvetési hiányának tervezetthez képest történő megemelkedését is jelentik. A pandémiát megelőző időszakban az Európai Bizottság ilyen esetekben már komoly lépések megtételéről döntött volna, ám jelenleg ezeket közel tucatnyi tagállam ellen kellene megtenni. Ezek az esetleges bizottsági lépések erősen kérdőjelesek, éppen a megemelkedő kiadások célja miatt, amelyek az uniós tervekkel, mint például az energetikai infrastruktúra átalakítása, egybeesnek.

Mindez azt jelenti, hogy hazánk esetében az egyes piaci szereplők, illetve a kormányzat által is jelzett fiskális korrekció, egyensúly-javító intézkedések esetében kisebb a nyomás, mint azt a korábbiakban gondoltuk. Természetesen a fiskális korrekciót mértékétől, összetételétől, időzítésétől függően akár pozitívan is fogadhatják a befektetők, hitelminősítők; amely a hazánk által fizetett kamatfelárak csökkenésében is szerepet kaphat. Ugyanakkor fontos látni, hogy még a háborús helyzetben sincsen olyan pénzügyileg feszített helyzetben a hazai gazdaság, mint azt 2008 vagy 2011 esetében láttuk.

Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz adósság államháztartási hiány Európai Unió fiskális politika gazdaság maastricht Olvasson tovább a kategóriában