A magyar kormány és a Fideszhez köthető média Ukrajna uniós integrációját ellenző kommunikációjában az utóbbi hetekben egy új érv is előkerült: az ukrán hadsereg jelentette gazdasági és fizikai fenyegetés. 

Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara előtt tartott márciusi beszédében kifogásolta, hogy „az EU életben akarja tartani Ukrajnát”, „finanszírozza a jelenleg 800 ezres, de az ukrán elnök szándékai szerint a háború után egymilliós ukrán hadsereget”, ami „összedönti az európai gazdaságot, ezért ennek nem szabad megtörténnie”. Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter nem sokra rá azt nyilatkozta, hogy Donald Trump amerikai elnök hatalomra jutását követően okafogyottá vált Ukrajna anyagi és katonai támogatása, az ukrán állam anyagi fenntartásával és integrációjával fel kell hagyni, Magyarország legfeljebb pufferzónaként gondol az országra.  

Az ukrán hadsereg elleni negatív kommunikáció következtében egyes jelek szerint a kormánypárti tábor, illetve a magyar lakosság egy nem elhanyagolható része nemcsak a gazdasági összeomlástól tart: a Závecz Research szerint a magyarok 11 százaléka attól fél, hogy Ukrajna megtámadhatja Magyarországot, és a potenciális ukrán invázió a lakossági fórumokon és a Fidesz médiájában is egyre gyakrabban felhozott téma, még ha csak kérdőjeles felvezetéssel is. (Persze a kormánypárti médiában ugyanilyen gyakori állítás az is, hogy az ukrán hadsereg az összeomlás szélén áll.)

Ez sok más mellett egy újabb világos ütközőpont lehet Magyarország és a többi uniós tagállam között, mivel az EU többsége egyre inkább hajlik az ukrán hadsereg és a hadiipar tartós finanszírozására és megerősítésére. 

• Emögött az egyik, világos indok, hogy Ukrajna segítségével jóval olcsóbb feltartóztatni Oroszországot, mint a NATO határán, főleg az európai hadseregek létszám- és eszközhiánya, illetve az amerikai biztonsági garanciák megbízhatóságának megrendülése fényében.
• Ukrajna az európai hadiipar kapacitásbeli problémáit is képes lehet némileg enyhíteni, a hadigazdaságra berendezkedett ország jóval olcsóbban és gyorsabban képes hadianyagot termelni, mint Európa nyugati része, továbbá számos területen, például a drónhadviselésben és a tarackgyártásban is komoly előrelépéseket ért el. 

Első védelmi vonal

Az ukrán hadsereg európai finanszírozása már korábban is napirenden volt, de Donald Trump amerikai elnök egyelőre nem különösebben kimunkált békeoffenzívája miatt az elmúlt hetekben kiemelt kérdéssé vált. 

Ha sikerül is megegyezni Vlagyimir Putyinnal a fegyvernyugvásról, Európa vezetőinek döntő többsége a múltbéli tapasztalatok alapján nem bízik benne, hogy az orosz elnök nem próbálja majd az első adandó alkalommal megszegni vagy kikezdeni az esetleges jövőbeli tűzszünetet. Ennek megakadályozása érdekében Kijev amerikai védelmi garanciákat várna el, ám Trump és stábja minimum csapongó a kérdésben: egyszer azt mondják, hogy Ukrajna védelme Európa felelőssége, máskor azt, hogy az európai békefenntartásról szóló tervek nevetségesek. 

Utóbbi nem teljesen alaptalan állítás. Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fehér házi összeszólalkozása után ugyan Keir Starmer brit kormányfő és Emmanuel Macron francia elnök vezetésével gyors ötletelés indult egy esetleges európai békefenntartó erő létrehozásáról, de ezzel kapcsolatban hamar komoly gondok merültek fel. Számos ország, például Lengyelország vagy Olaszország kizárta a részvételt; Starmer először 30, majd 10 ezer katonáról, Macron pedig néhány ezer fős, mélyen a front mögött elhelyezkedő, stratégiai létesítményeket védő erőről beszélt. 

Mint egyes brit védelmi források felhívták rá a figyelmet, ez nem jelentene komolyan vehető elrettentést az orosz hadsereg számára. Kurszkban például az elmúlt hetek előrenyomulásával 22 orosz dandár szabadult fel, ami 70 ezerrel több katonát jelent, mint a brit hadsereg teljes aktív létszáma, egy ekkora húsdaráló ellen legfeljebb jelképes szerepe lenne a nyugati erőknek. Az olyan apró kérdésekről nem is beszélve, mint hogy mi történne, ha orosz provokáció vagy találat érné a nyugati katonákat. Emiatt Starmer újabban inkább már légi és tengeri támogatásról beszélt, és azt hangsúlyozta: a fő cél, hogy Ukrajna meg tudja védeni magát.  

Ebben a szellemben zajlott a brit–francia vezetésű, mintegy 30 országot tömörítő „hajlandók koalíciójának” múlt hét végi párizsi találkozója is. Ezen a közös békefenntartás helyett már az volt a fő kérdés, hogy hogyan biztosítható az ukrán hadsereg tartós megerősítése: a britek és franciák első körben katonai tanácsadókat küldenek Kijevbe, a távlati cél pedig Mette Frederisken dán kormányfő szerint egy 500 ezer és egymillió fő közötti ukrán hadsereg fenntartása, amely Európa „első védelmi vonala lenne”. 

Erre az ukrán állam és a hadsereg vezetése részéről is van fogadókészség, egyes kijevi hangok szerint a drága és kérdéses hatékonyságú 10 ezer fős brit terv pénzelése helyett olcsóbb és hatékonyabb lenne az ukrán erők létszámának fenntartása. Ezzel az ukrán gazdaság, és természetesen a katonai, politikai és gazdasági elit is jobban járna.

Hadiipari háttér

A másik fő érv az ukránok tartós támogatása mellett az ország potenciális hadiipari szerepe, amelyről márciusban a Bruegel brüsszeli gazdaságpolitikai agytröszt közölt elemzést. Ennek kiindulópontja, hogy a jelenlegi tendenciák mellett Európa hadseregei nem lennének képesek az Egyesült Államok segítsége nélkül feltartóztatni egy orosz szárazföldi inváziót, Putyin elrettentése és Európa bebiztosítása érdekében éves szinten a hadi beszerzések több százmilliárd eurós emelésére van szükség.  

A probléma, hogy a Bruegel szerint az európai védelmi költés hagyományosan nem valami hatékony. 

• A kiadások jelentős része személyi költségekre és a katonai infrastruktúra fenntartására megy el, a 2022 utáni nagy nekibuzdulás előtt a legtöbb európai NATO-tagállamban a védelmi büdzsének kevesebb mint ötöde ment eszközbeszerzésekre. 
• A személyi költségek potenciális növekedése mellett jelenleg és a közeljövőben sokkal több pénzt kell fordítani az eszközállomány modernizációjára, új (eddig az Egyesült Államok által szolgáltatott) képességek kialakítására, az ukrajnai tapasztalatok alapján új rendszerek, például hatékonyabb drónok kifejlesztésére.  
• Bár az európai hadiiparnak ez nagy lökést adhat, van ok szkepticizmusra azt illetően, hogy mennyire képes saját kútfőből megoldani a közeljövő igényeit: ezt a munkaerő-kínálat, a termelési kapacitások, valamint a kutatás-fejlesztési források korlátjai is akadályozzák. 

A Bruegel szerint egyes hiányosságok megoldásában fontos szerepet játszhatna az ukrán hadiipar, amely 2024-ben például képes volt 96 százalékos önellátást elérni a dróngyártásban, és a tavalyi 1,5 millióról idén 4 millióra akarja növelni a kisebb, távirányítható kamerás (FPV) és kamikáze drónok, 30 ezerre a hosszabb hatótávolságú csapásmérő drónok termelését, valamint évi 3 ezer robotrepülőgépet is létre képes hozni. 

A kisebb FPV és kamikáze drónok darabját az ukránok 500 dollárért képesek legyártani, szemben az 1800 eurós európai darabköltséggel; és az orosz energetikai létesítmények elleni korábbi támadások alapján jelentős előrelépéseket értek el a nagyobb hatótávolságú csapásmérő drónok területén is, ahol mintegy 500 kilométerre lévő célpontokat is sikeresen támadtak. (Az ukrán hadsereg ezer kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépekről és 3000 kilométeres hatótávolságú drón fejlesztéséről is beszámolt, bár ezen számokat a hadszíntéren nem bizonyították.)

Olcsó termelés

Jelentős kapacitások épültek ki Ukrajnában a 155 milliméteres NATO-szabvány tüzérségi lövedékek, illetve tüzérségi fegyverek, például tarackok gyártására, nem kis részt Dánia, Norvégia, Svédország, Izland és a balti államok támogatásával. 

A dán modell keretében a skandináv és balti államok az ukrán termelés finanszírozásával (is) támogatják Kijevet, aminek köszönhetően ma az ukránok a német, francia vagy koreai alternatívánál jóval gyorsabban és – az ukrán korrupcióval kapcsolatos gyakori magyarországi vádak ellenére – olcsóbban képesek termelni a lövegeket. Részben ezen program segítségével 2024-ben több mint 1,5 milliárd dolláros befektetés érkezett az ukrán hadiiparba, és a Stockholmi Békekutató Intézet szerint a skandinávok megjelenése a korrupció kigyomlálását és a vállalati menedzsment professzionalizálását is segítette.

Ezen fejlemények fényében a Bruegel szerint az EU-nak a jövőben az ukrán hadiiparra is építenie kell: Ukrajna jelentős termelési kapacitásai és az uniós átlagnál jóval alacsonyabb bérszínvonala miatt némileg javíthatja az uniós beszerzések költséghatékonyságát, illetve beszállítóként az ukrán vállalatok, illetve üzemek a nyugati fegyvergyárak üzleti teljesítményére is jótékony hatással lehetnek. 

A Rheinmetall első ukrajnai üzeme tavaly kezdte meg a termelést, a francia–német KNDS is létrehozott egy ukrán leányvállalatot, és a brit BAE is telepített egy bázist Ukrajnába, bár a biztonsági helyzet fényében ezek egyelőre minimális kapacitást jelentenek, és főként az ukrán hadsereg által használt nyugati fegyverek javításával foglalkoznak.  

A potenciális hadiipari integráció mindenesetre az erős független ukrán hadsereg fenntartása mellett is további indokot szolgáltat az EU erre hajlandó tagállamai számára. Az ukrán hadikapacitások fejlesztésével és a nyugati technológiák ukrajnai alkalmazásával párhuzamosan hatványozottan súlyosabb fenyegetést jelentene, ha a jövőben az ország – az európai védelmi garanciák hiánya miatt – orosz befolyás vagy felügyelet alá kerülne. 

Ebből fakadóan a brit–francia koalíció részéről nem elfogadható a magyar kormány által vizionált pufferzóna-szerep Ukrajna számára. Az már egy másik kérdés, hogy a párizsi tárgyalások és brüsszeli elemzések víziói sem mindig állnak a realitások talaján, és az ukrán hadiipari integráció, illetve a hadsereg finanszírozásának előteremtése nem lesz egyszerű politikai kihívás.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkDübörög a magyar fegyverkezés, de mire elég ez Közép-Európában?A kiemelt régiós szerepről szóló elképzeléseket árnyalja, hogy a lengyel, a román és a cseh haderő még erősebb tempóban fejlődik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzázmilliárdos lyukat üthet Európában Trump irányváltásaEurópa egyre kevésbé bízik az amerikai védelmi garanciákban, de a függetlenedés évi több százmilliárd euróba kerülne, és számos akadályba ütközik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzárnyalnak a védelmi ipari részvények az európai fegyverkezés híreireA Rheinmetall, a Thales, a Leonardo, a Dassault és a Safran is az idei év legjobb befektetései között van.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ biztonságpolitika Európai Unió hadiipar orosz-ukrán háború orosz-ukrán konfliktus védelmi ipar védelmi kiadások Olvasson tovább a kategóriában