Megszaporodtak az utóbbi időben a különböző vásárlói bojkottokról szóló hírek. Több balkáni ország lakói például az élelmiszer-kiskereskedőkkel szemben hirdettek bojkottot az év elején, Elon Musk politikai szerepvállalásának hatására pedig óriásit zuhant a Tesla értékesítése Európában, és a cég részvényei is mélyrepülésben, vagy legalábbis hullámvasúton vannak. Kanadában mostanában az amerikai termékeket bojkottálják sokan, Donald Trump vámháborúja és megnyilatkozásai miatt. Az akciók hatékonysága és eredményessége között azonban elég nagy a szórás.
A bojkott kifejezés az 1880-as írországi földháború idejéből származik. Charles Boycott ingatlanbefektető – aki a legenda szerint jobban bánt a haszonállataival, mint a bérlőivel és a földjein dolgozókkal – egyszercsak azt vette észre, hogy a termékeire már nem tartanak igényt a kereskedők. A kollektív fellépésnek köszönhetően Boycott mezőgazdasági vállalkozását végül sikerült ellehetetleníteni, sőt, a társas kirekesztés miatt el is kellett menekülnie Írországból. Így lett a nevéből a kollektív visszautasítás, a fogyasztói ellenállás fogalma.
Hasonló összefogásra azonban már akkor is volt példa, amikor még nem nevezték (ezen a) nevén: 1791-ben az angolok egy része abbahagyta a rabszolgákkal termeltetett cukor vásárlását. A fogyasztás legalább a harmadával visszaesett, az üzletek pedig elkezdték úgy hirdetni a cukrot, mint amit „szabad emberek” termeltek.
Hasonlóan sikeres volt a Martin Luther King vezette 13 hónapos alabamai buszbojkott is. A színesbőrű nőket a sofőrök bőrszín alapján külön ültették, válaszul a lakosság elkezdte egyáltalán nem használni a tömegközlekedést. Végül az amerikai szövetségi törvényekből a legfelsőbb bíróság kivezette azt a passzust, hogy a különböző bőrszínű embereknek külön kell utazniuk a buszokon.
A legszélesebb körű, jelenleg is zajló bojkottot nem vásárlók, hanem cégek indították Oroszországgal szemben, több mint ezer cég jelentette be az elmúlt három évben, hogy szünetelteti, vagy befejezi tevékenységét a háborús agresszornak tekintett országban. Ennek sikeressége ma is vita tárgya, elsősorban azért, mert az orosz hadsereg finanszírozását nem vetette vissza a lépés a sokak által remélt mértékben.
Emlékezetes viszont az is, hogy a lengyelek önszerveződő módon léptek fel a háború kitörése után azokkal a cégekkel – például az Auchannal, vagy a Decathlonnal – szemben, amelyek nem hagytak fel az oroszországi tevékenységükkel. Az Auchan azóta is aktív maradt Oroszországban, de a Decathlon például felfüggesztette az ottani működését.
Az Izrael és a Hamász közötti háború is több nagyvállalat bojkottjához vezetett. Sokan azért nem járnak többé például McDonald’s éttermekbe, vagy Starbucks kávézókba, mert a két globális óriáscég Izrael mellett foglalt állást a háború kirobbanása után. A kávézólánc egyébként még perrel is megfenyegette a dolgozói szakszervezetét, mert annak tagjai palesztinpárti bejegyzéseket tettek közzé az X-en. Mivel azonban Amerikában a nagyvárosokon kívül sok helyen a Starbucks az egyetlen kávézó az adott környéken, az összefogás nem gyakorolt látható üzleti hatást a cég bevételeire, és a McDonald’s esetében is hasonló a helyzet.
Egy transznemű reklámarc választása néhány éve sokkal inkább elérte az amerikaiak ingerküszöbét. Amikor a Bud Light sörmárka Dylan Mulvaney transznemű influenszert választotta arcának, az több mint egymilliárd dolláros veszteséggel járt az anyacégnek. A Bud Light azóta már nem az Egyesült Államok legjobban fogyó söre, az eladások 17 százalékkal csökkentek. A gyártó ráadásul azért is rossz stratégának bizonyult ebben az ügyben, mert amikor szakított Mulvaneyvel, akkor az LMBTQ-közösség addigi támogatását vesztette el. Az anyacég marketingigazgatója 2023 végén le is mondott.
Elon Musk is belefutott már korábban egy kudarcba, még a Tesla eladások bezuhanása előtt. Az akkor még Twitter néven futó X a hirdetési bevételeinek felét veszítette el, amikor Musk 2022-ben átvette a közösségi oldalt. Akkor több mint 500 hirdető határolódott el az átalakított platformtól. A közösségi médiafelületekkel szemben azonban nem mindig tudnak hatékonyan fellépni a hirdetők, a Facebook túl nagy falatnak bizonyult például 2020-ban, amikor az álhírek, manipulált tartalmak és a gyűlöletbeszéd akadály nélküli terjedése miatt próbálták az oldalt bojkottálni.
Különlegesebb esete volt a bojkottnak, amikor 2019-ben a brunei szultán bejelentette, hogy az országban az anális szexet halálbüntetéssel sújthatják. Ennek hatására Elton John, George Clooney és más hírességek mellett a JPMorgan és a Deutsche Bank is arra szólított fel, hogy a szultán szállodaláncában, a Dorchester Collectionben ne vegyen ki senki szobát. A szultán végül nem vezette be a halálbüntetést.
Egy sikeres bojkott szervezéséhez korábban négy szempontnak kellett megfelelni:
Ez az utóbbi évtizedekben azonban a tapasztalatok szerint kiegészült azzal, hogy a folyamatra minél nagyobb figyelmet is kell vonzani, elsősorban a közösségi médiában, de még a hagyományos média szerepe is kulcsfontosságú. Minél nagyobb médiafigyelmet kap egy bojkott, annál nagyobb eséllyel érvényesítheti a tömeg az akaratát például egy vállalattal szemben.
A legtöbb bojkott azért fullad kudarcba anyagi értelemben, mert a fogyasztók – még akkor is, ha gyökeres változást szeretnének elérni – nehezen hajlandók változtatni a fogyasztási szokásaikon. Egy bojkottot nehezebb megszervezni, mint például egy sztrájkot, hiszen nincsenek „vásárlói szakszervezetek”, nehezebb összehangolni a különböző hátterű emberek érdekeit.
Akadályt jelenthet az is, hogy az internet állandóan változó információáramlásában kellene állandó figyelmet fenntartani, hogy tartósan vegyék el az emberek kedvét egy adott termék fogyasztásától. A közösségi média hasznos eszköz lehet a tudatosság terjesztésére, de csak rövidtávon. Másnap, vagy a következő héten már egészen más tartalom kerül a fogyasztók hírfolyamába, és könnyen megfeledkezhetnek a bojkottról.
A bojkott hírének tehát felül kell írnia a személyes problémák, elfoglaltságok fontosságát, különösen akkor, ha a termék elutasítása kényelmetlenséget is okoz (például más étterembe, kávézóba kell menni a megszokott, közeli helyett). Az az érv is elveheti a fogyasztók kedvét, ami a politikai választások előtt is gyakran előkerül: nem mindenki hisz abban, hogy egy ember, vagyis a saját szavazata önmagában értékes, és ha sok ember gondolkodik így, akkor a bojkott a hatékonyságát veszti.
Világ
Fontos