Ősszel zajlott a római katolikus egyház püspöki szinódusa XVI. rendes közgyűlésének második, egyben utolsó ülésszaka. Az összesen három éven át tartó eseményt Ferenc pápa kezdeményezte azzal a céllal, hogy megújítsa az egyház szerkezetét.

Az így életbe lépő változások a hívők számára fontosak, a kívülállók számára érdekesek, ugyanis a szinódus alatt az egyház megoldatlan kérdéseire és a visszaélések kezelésére irányuló döntések születtek.

Kioktató egyházból meghallgató egyház

A több szakaszból álló folyamat az egy hónapos ülésszak után október 27-én zárult a Vatikánban több száz pap, püspök, egyházi vezető és teológus részvételével – akik között ezúttal számos nő is volt. Ferenc pápa azt kérte, hogy az egyház hagyjon fel a kioktatással, és mostantól legyen meghallgató egyház.

Szándéka célba ért, legalábbis a Vatikán újraértelmezte az egyház szerepét a mai világban. Gégény István teológus személyesen is részt vett a szinódust kísérő nyilvános és háttérbeszélgetéseken.

„A szinódust megelőző viták és felmérések alapján olyan alapvető kérdéseket tettek fel a résztvevők, amelyekről eddig még csak nem is beszéltek a nyilvánosság előtt. Ami ennél is érdekesebb, hogy a kérdésfeltevések után konkrét irányokat mutattak a megosztóbb témákban is. Az új irányok közé tartozik az egyház zárkózottságának felszámolása, a nők diakónussá szentelésének, liturgikus szerepvállalásának vitatémává emelése” – magyarázta Gégény István. Hozzátette, a Vatikánban feketén-fehéren kimondták, hogy a nők egyházi helyzetének rendezése nem halogatható tovább.

Az egyház belső megújulásának talán legjelentősebb területe tehát a nők szerepének növelése. Ez már a szinódus ideje alatt is megvalósult, ugyanis az egyház kétezer éves történelmében először vettek részt nők egy nevében is férfiasságot hirdető püspöki szinóduson, és ugyanúgy szavazhattak, mint a bíborosok és a püspökök. „A női résztvevők meghívása és bevonása a döntési helyzetekbe önmagában is paradigmaváltás.

Bár a női papság kérdése nem szerepelt érdemben a napirenden, a női diakonátus kérdését kinyitották. Ez azt jelenti, hogy évek múlva a nők nem csupán keresztény közösségek vezetői lehetnek, hanem olyan liturgikus szolgálatot is végezhetnek, ami eddig csak a férfiaknak volt fenntartva

– mondta Gégény István.

Jelenleg ott tart az egyház, hogy nőknek is ad vezetői pozíciót a világi munkatársak körében. Ez néhány évtizeddel korábban elképzelhetetlen volt. Nathalie Becquart xavériánus szerzetes nővért Ferenc pápa a püspöki szinódus altitkárává nevezte ki. Az apácát az amerikai Forbes magazin nemrég a világ 50 legbefolyásosabb nője közé választotta.

Noha a hívek között legalább annyi nő van, mint férfi, „eddig bevett szokás volt, hogy férfiak állnak a keresztény közösségek élén, és férfiak hoznak meg döntéseket olyan kérdésekben is, amelyben ugyanúgy érintettek a nők is, mint a férfiak. Ennek a közel kétezer éves időszaknak vége” – hangsúlyozta Gégény István.

Elszámoltatható egyház

Az egyház egyik legkritikusabb megújításra váró területe a visszaélések kezelése, legyen szó gyermekvédelemről, hatalmi visszaélésekről vagy gazdasági átláthatóságról. Az elmúlt évtizedek során számos botrány rázta meg a katolikus egyházat, amelyek rávilágítottak az elszámoltathatóság súlyos hiányára.

Három évnyi közös gondolkodás után arra jutottak az egyházi vezetők, hogy ha ezt így folytatják, akkor az egyház hitelessége olyan mélyre süllyed, ahonnan már nem lehet visszahozni. Tettek ezért egy határozott lépést, innentől kezdve az a cél, hogy az egyházi működés egyszerre legyen átlátható és számonkérhető.

A szigorban nincs visszalépés: a pénzügyi vagy szexuális visszaéléssel vádolt papok és püspökök ügyeit alaposan kivizsgálják, és ha beigazolódik a visszaélés, akkor megteszik a szükséges lépéseket, megtilthatják a papi szolgálatot is. (Ahogy erre nemrég idehaza is volt példa.) „Az elszámoltathatóság, amelyet a szinódus is zászlajára tűzött, alapvetően változtathatja meg a hívők közösségének az egyházi vezetéshez való viszonyát. Az emberek bizalma csak akkor állítható helyre, ha az egyház önmagát is hajlandó felelősségre vonni, és képes változtatni a hibás működési gyakorlatokon” – mondja a teológus.

A transzparencia a gazdálkodásra is vonatkozik: a perselypénzek és adományok felhasználása, a papok fizetése, valamint az egyház által kezelt vagyontárgyak átláthatósága sem maradhat kérdéses többé. Ez régen, de akár néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Amikor indokolatlanul drága autóban látott valaki egy püspököt, nem tehette fel azt a kérdést, hogy miből. A jövőben viszont a püspökségeknek erre a kérdésre is válaszolniuk kell, ha érdeklődnek az emberek.

A szinódus fontos esemény volt az egyházi transzparencia erősítésében. Fotó: Gégény István

Kirekesztés helyett megértő elkísérés

Az elmúlt évtizedekben egyre több kritika érte az egyházat a kirekesztés miatt, főleg az LMBTQ közösségekkel szemben. A szinódus ezen a téren is új irányt mutatott.

„A szinódus előkészítő dokumentumai világosan kifejtik, hogy az egyháznak ki kell lépnie a kirekesztő szerepből, és a párbeszédet kell előtérbe helyeznie. Ennek jeleként a szinódus javasolta, hogy az egyház tegyen lépéseket a lelkipásztori gondozás új típusú megközelítésében, amely lehetővé teszi a nemi identitás vagy szexuális irányultság alapján kirekesztett személyek számára, hogy ne legyenek másodrangú tagjai az egyház közösségének. Az elmúlt hetek döntései pedig arra ösztönzik az egyházat, hogy ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is közeledjenek az olyan személyekhez, akik elváltak vagy melegek” – mondta erről Gégény István.

Így a papoknak ugyanúgy kötelességük meghallgatni és segíteni egy homoszexuális embert, mint egy heteroszexuális hívőt. Míg korábban az LMBTQ közösségekre egyfajta ellenségként tekintett az egyház, addig a szinódus felismerte és kimondta, hogy a magukat más identitásúnak tartó emberekkel szemben is nyitottnak kell lennie az egyház szívének.

A változás szele

A szinódus döntései bár ígéretesek, érthető, hogy sokan szkeptikusak a megújulással kapcsolatban, hiszen megszoktuk, hogy az egyház óvatosan és fokozatosan hajt végre ilyen nagy horderejű változásokat. Ugyanakkor a szinódus által hozott új szemlélet már most tapasztalható a gyakorlatban: nők is hozhatnak döntéseket a bíborosok és püspökök asztalánál, pár hónapja elváltak és melegek is kaphatnak áldást, illetve a szexuális és gazdasági visszaélések számonkérhetősége is elkezdett erősödni külföldön és idehaza is.

Az már más kérdés, hogy a megújulás milyen nehézséget jelent egyes püspökségek vagy közösségek részére, de annyi biztos, hogy Ferenc pápa szélesre tárta Vatikán kapuját, mint mondta: az egyház aranypalota helyett legyen tábori kórház. Erről szól az egyház rendszerváltása, és a következő évek is mozgalmasnak ígérkeznek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA többség hisz Istenben, de templomba már sokkal kevesebben járnak MagyarországonAz emelkedő arányú istenhit nagyobbrészt nem egy Istenbe, mint konkrét személybe vetett hitet jelent – ami összhangban állna a zsidó-keresztény tanokkal –, hanem valamiféle magasabb rendű szellembe vagy életerőbe vetettet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz egyházak finanszírozásában is megvan a kormányzati kétharmadAz egyházak gazdálkodása az egyik legnehezebben átlátható terület Magyarországon, pedig túlnyomórészt adófizetői forrásokból működtetik intézményeiket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMely magyar városok a leginkább vallásosok?Kapuvár a római katolikusok, Nagyecsed a reformátusok, Kiskőrös az evangélikusok vallási központja a lakosság vallásossága alapján.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ egyház katolikus egyház nők vallás Olvasson tovább a kategóriában