Lesajnált, elfeledett fegyver támadt fel az ukrajnai háborúban

Pár évvel ezelőttig úgy nézett ki, hogy a hadviselésben évtizedeken át fontos szerepet betöltő légvédelmi gépágyúk felett eljárt az idő, a világ élvonalbeli hadseregei egymás után vonták ki, selejtezték le ezeket a fegyvereket. Ez érthető is volt, hiszen a légi célpontokat sokkal hatékonyabban lehetett irányított rakétákkal semlegesíteni.

Az újabb fordulatnak már korábban is voltak jelei, de az ukrajnai háború nyomán mostanra mindenkinek leesett a tantusz: újra szükség van ezekre a fegyverekre. Ezt talán legjobban az alábbi mém foglalja össze:

Embrace low cost anti-aircraft guns
byu/Key_Dealer_1762 inNonCredibleDefense

A változás lényege tényleg ez: az előző nagyjából három évtizedben a levegőben csak ember vezette repülőgépekkel és helikopterekkel kellett számolni, ezekből pedig sosem volt olyan sok, hogy ne lehetett volna ellenük elegendő légvédelmi rakétát alkalmazni. Ez teljesen megváltozott a drónokkal, különösen azzal, ahogyan a civil felhasználásra gyártott repülőeszközök tömegét használja mindkét fél az ukrajnai háborúban.

A Royal United Services Institute brit védelmi agytröszt egy tavaly májusi elemzése szerint ezekből az ukrán hadsereg havonta akár tízezer darabot is elveszíthet, vagyis olyan nagyságrendről van szó, ami ellen a világ összes légvédelmi rakétája sem lenne elég. Arról nem is beszélve, hogy ha a kezelők nem is sajnálják a rakétát, az nem mindig találja el a radarokon aprócska célt mutató civil drónokat.

A fenti mém ugyanakkor annyiban félrevezető, hogy Ukrajnában – amennyire a harctéri felvételek alapján meg lehet ítélni – a légvédelmi gépágyúkat sem a civil drónok ellen használják elsősorban. Ennek valószínűleg az az oka, hogy bár a lőszer mennyisége és költsége elvileg lehetővé tenné, nem akarják ezeket a fegyvereket olyan közel vinni a fronthoz, ahol a hobbidrónok többsége tevékenykedik – túl nyilvánvaló célpontot nyújtanának az ellenség számára.

Ukrán oldalon a légvédelmi gépágyúkat leginkább az iráni fejlesztésű Sáhid kamikaze drónok ellen használják (ezeket már az oroszok is gyártják Gerán néven). Ezek a civil drónoknál jóval nagyobb, 135-200 kilós harceszközök, és elsősorban hátországbeli létesítmények, városok ellen használják az oroszok. Mivel ezekből már rengeteget indítottak – nagyjából 3800-at az ukránok szerint -, nem győznék rakétákkal a harcot ellenük. Az ukránok szerint nagyjából 3000-et lőttek le, nem csekély részüket a Németországtól kapott Gepard önjáró légvédelmi páncélosokkal – a cikk elején említett folyamat miatt ezeket az iker gépágyúval felszerelt páncélosokat raktárakból kellett összeszedni, és nem kis kihívás volt a 35 milliméteres lőszer gyártásának ismételt megszervezése sem.

A Gepardok elsősorban városok és más fontos célpontok közelében tevékenykednek, de az utóbbi hónapokban az ukrán hadsereg olyan mobil légvédelmi csoportokat szervezett, amelyeket gyorsan a Sáhidok aktuális útvonalán lehet bevetni. Ezek közül jó párat a szovjet eredetű ZU-23-2 ikercsövű, 23 milliméteres gépágyúval szereltek fel (a fenti mémen pontosan ilyen látható), és állítólag jó teljesítményt nyújtanak az iráni/orosz drónok lelövésében. Sőt, az alábbi felvételen elvileg egy orosz – a Sáhidoknál sokkal nehezebb célpontnak számító – cirkálórakéta lelövése látható.

Good performance by a Ukrainian crew of a ZU-23-2, shooting down a Russian cruise missile.

Source: https://t.co/qDVPvaJm86 #Ukraine pic.twitter.com/1bRPlBJqEU

— (((Tendar))) (@Tendar) January 2, 2024

Az ukrán hadsereg épp a napokban jelentette be, hogy a határőrség egységei – amelyek szintén részt vesznek a légvédelemben – új ZU-23-2-eseket kapnak, az ukrán sajtó szerint valószínűleg lengyelországi gyártásból.

A folyamatot természetesen figyelemmel követik a nyugati hadseregek is, és nagyon meglepő lenne, ha a következő években nem térnének vissza a NATO hadseregeibe is a drónok ellen költséghatékony védelmet nyújtó gépágyúk, akár önjáró, akár vontatott formában.