Tízmilliárd rubelt, több százezer dollárt és több aranyrudat kapott vissza Jevgenyij Prigozsin, a Wagner orosz katonai magánvállalat vezére, amit a csoport felkelése után foglaltak le tőle az orosz hatóságok. Bár ez az összeg eltörpül az oligarcha állítólag egymilliárd dolláros vagyona mellett, jelzi, hogy Prigozsin egyelőre komolyabb megtorlás nélkül megúszta a szembeszegülést Putyinnal.
A június 24-i felkelést követően Putyin egy tévébeszédében hangsúlyozta, hogy a Prigozsin vezette zsoldoscsoportot kizárólag az orosz állam finanszírozta, és csak az utóbbi bő évben egymilliárd dollárnak megfelelő összeget öntött a szervezet működésébe. Az állítás első fele nem tűnik igaznak: a szervezet kétségkívül az orosz állam támogatásával, orosz geopolitikai érdekeket képviselve működött fontos konfliktuszónákban, ám ezeken a helyeken jelentős saját jövedelmi forrásokra is szert tett, elsősorban nyersanyagokon keresztül.
A Wagner-recept
A Wagner-csoportot 2014-ben alapította Priogzsin az orosz állam támogatásával, és először a kelet-ukrajnai háborúban vettek részt a szervezet zsoldosai, akiket ekkor még jelzés nélküli katonai felszerelésben lehetett látni haditudósításokban. A gyakran Putyin séfjeként emlegetett Prigozsin már korábban komoly vagyont halmozott fel orosz állami megbízásokon keresztül, de birodalmában szintlépést jelentett a fedőcégeken keresztül operáló zsoldoscsoport elindítása.
Ezt követően egyre nőtt az orosz jog szerint egyébként illegális magánhadsereg jelentősége, amelyet az orosz állam a saját geopolitikai befolyásának növelésére használt a Közel-Keleten és Afrikában. A Wagner a jelenlétét kihasználta arra, hogy bevételi forrásokra tegyen szert a különböző konfliktuszónákban, amelyen keresztül a szervezet az ukrajnai háború finanszírozásához is hozzájárult.
A recept a következő: a csoport instabil autokrata rezsimeknek nyújt katonai segítséget, és cserébe nyersanyaglelőhelyekhez jut hozzá, például arany- és gyémántbányákhoz vagy olajmezőkhöz. A Financial Times elemzése szerint csak az utóbbi négy évben a Wagnerhez kötődő cégbirodalom 250 millió dollár bevételre tett szert nyersanyagokhoz kötődő vállalatain keresztül. A jelentésből az is kiderül, hogy az utóbbi évek nyugati szankcióit Prigozsinék hatékonyan ki tudták kerülni: a Szíriában működő Evro Polis olajcég 2018-ban került szankciós listára, ám 2020-ban így is jelentős, 90 millió dolláros profitot zsebelt be.
A június 24-i zendülést többek között a csoport csökkenő autonómiája motiválhatta: az orosz katonai vezetéssel már tavaly ősz óta konfliktusai voltak Prigozsinnak, és a végső lökést az adhatta meg, hogy július elsejéig minden önkéntes katonai egységnek szerződést kellett kötnie az orosz védelmi minisztériummal. De milyen jelenléte van a szervezetnek a számára két legfontosabb régióban, és milyen természeti erőforrásokhoz tudott hozzájutni az eddig orosz állami gépezet részeként működő Prigozsin és zsoldos csoportja?
Közel-Kelet és Észak-Afrika: terrorelhárítás és olaj
A Wagner a szíriai polgárháborúban is részt vett, ahol az Oroszországgal szövetséges Aszad-rezsim oldalán szállt be a harcokba 2015-ben. A háború legintenzívebb időszakában feltehetően nagyjából ötezer Wagner-zsoldos szolgált az országban.
A csoportnak az Iszlám Állam elleni offenzívában is jelenős szerepe volt, és a harcmezőn elért sikereitől függött, mennyit kap az ország természeti kincseiből: minden Wagner által elfoglalt olaj- és gázmező után a Prigozsinhoz kötődő olajcégek – mint a már említett Evro Polis – a kitermelésből befolyó összegek huszonöt százalékát kapták meg.
Orosz és amerikai őrjárat találkozása Szíria északkeleti részén 2022 őszén. Fotó: AFP/Europress
A 2011-es Mohamed Kadafi elleni forradalmat követően Líbia lényegében több részre szakadt, és polgárháború zajlott egészen 2021-ig. A Wagner-csoporttal az ország keleti részét uraló Haftár tábornok erői kötöttek szerződést 2018-ban, és fizetségként ebben az esetben is az ország jelentős olajkincseiből részesültek Prigozsinék: mióta leálltak a harcok, a Wagner és a vele szövetséges szíriai erők aktivitását az országban a jelentős olajkitermelő helyszínek környékére teszik.
2020. júliusi műholdkép az orosz légierő és a Wagner jelenlétéről egy líbiai légi bázison. Fotó: az amerikai hadsereg afrikai parancsnoksága/AFP
Afrika: aranyláz és orosz zászlót lobogtató puccsisták
Az Afrika harmadik legnagyobb aranykitermelő országának számító Szudánban az egyik legjelentősebb a Wagner-csoport jelenléte, ahol a csoporthoz köthető M Invest leányvállalata, a Meroe Gold 2017 óta van jelen, ugyanis a korábbi szudáni elnök, Ahmad al-Basír és Putyin ekkor kötött partnerségi szerződést országaik nevében. A Le Monde és az OCCRP oknyomozó riportja szerint az M Invest több millió dollárt fizetett egy szudáni hadsereghez köthető biztonsági vállalatnak, így a szervezet használhatta a hadsereg katonai jelzéseit és reptereit szállítmányozásra. Ezt részben aranycsempészésre használta ki: erre akkor derült fény, amikor tavaly a szudáni hatóságok egy orosz repülő szállítmányát vizsgálták, és kekszes csomagokba csomagolva találtak aranyrudakat.
A csoport a jelenlegi polgárháborúban fontos szerepet játszó Hamdan tábornokot is erősen támogatta: rohamrendőr-felszerelést és fegyvereket szállított, amikor tavaly június 5-én demokráciapárti tüntetéssorozat bontakozott ki az országban.
A Wagner-csoport a Közép-Afrikai Köztársaságban is igen aktív volt az utóbbi években, ahol Touadéra elök rezsimjét védik a lázadó erőkkel szemben. A Kongó-medence északi részén elterülő országban a csoport jelentős erdőségek kitermelési jogával rendelkezik, és szakértői becslések szerint az ebből befolyó bevételeik elérhetik az egymilliárd dollárt is. A CBS News helyi információi szerint a csoport gyémántbányákhoz köthető érdekeltségekkel is rendelkezik. Emellett a kiemelkedő méretű Ndamissza aranybánya is a csoport tulajdonába került: a Wagner-zsoldosok lázadókat és helyieket üldöztek el a lelőhely környékéről, és csak ebből a bányából 2,7 milliárdos bevételre számíthatnak hosszú távon.
Burkina Fasóban az egykori gyarmatosító által hagyott hatalmi vákuum jelentett lehetőséget a szervezetnek: a helyi kormányok hagyományosan a francia hadseregre alapozva igyekeztek hatalmukat biztosítani a lázadók, például a dzsihadisták ellen. Az utóbbi hónapokban több száz francia katonát tiltott ki az országból Ibrahim Traoré tábornok katonai diktatúrája, amely egy évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta szítja az országban gyakori franciaellenes érzületeket.
A dzsihadista Boko Haram elleni harcban vállalnak fontos szerepet jelenleg a csoport zsoldosai, akiknek feltehetően fizetségként foglalt le a kormány februárban 30 millió dollárnyi aranyat az országban kitermelő vállalatoktól. A Wagner az orosz befolyás növekedésében is sikereket ért el: a tavalyi puccs alatt a hatalomátvételt éltető civileknél orosz zászlók is felbukkantak az utcákon.
Burkina Faso puccsista elnökét támogató demonstrálók orosz zászlókkal a fővárosban idén januárban. Fotó: AFP/Europress
Mali 2021 májusában szintén puccsal hatalomra került vezetői ugyancsak egyre jobban támaszkodnak a Wagner zsoldosaira, akik azonban egyes tudósítások szerint inkább jeleskednek a civil lakosság zaklatásában, mint a dzsihadisták elleni harcban.
Mindenesetre a fentiek alapján nem véletlen, hogy a pár nappal ezelőtti nigeri puccsot követően Prigozsin azonnal felajánlotta a Wagner szolgálatait az új vezetés számára, amely mellett Burkina Faso és Mali katonai vezetői is kiálltak. Szemben a nemzetközi közvéleménnyel, amelybe ebben az esetben a magyar és az orosz külügyminisztérium is beletartozik, amely a választott elnök visszahelyezésére, illetve az alkotmányos rend helyreállítására szólított fel.
A helyzet azért is éles, mert a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének tagországai (ECOWAS, az alábbi térképen zölddel) katonai beavatkozással fenyegették meg a nigeri puccsistákat, így a helyzet akár nyugat-afrikai regionális háborúvá is fajulhat.
Amid numerous global events, tracking everything is challenging. Considering globally important developments in Niger – a strategic location with French and US military presence, and potential Wagner involvement, I made a summary with contributions from other OSINTers. 🧵Thread pic.twitter.com/s5hsgtzVO7
— Tatarigami_UA (@Tatarigami_UA) August 6, 2023
A Wagner ebben a „puccsista koalíció” oldalán harcolhatna, ami Afrikában szintlépés lenne, hiszen államközi konfliktusban eddig nem vettek részt az orosz zsoldosok a kontinensen. Igaz, nem mindenki van meggyőződve arról, hogy a csoportnak megvannak ehhez a képességei, pláne akkor, ha az orosz kormány nem támogatja az új nigeri vezetést.
Merre tovább, Wagner?
„A szörny átalakul, de meghalni nem fog” – nyilatkozta Nathalia Dukhan, a csoportot vizsgáló Terror archívuma című oknyomozó jelentés szerzője a Wagner jövőjéről. A szakértő szerint az erőszakra és az arany- és gyémántbányák kontrolljára épülő modell túl hatékonyan működik ahhoz, hogy csak úgy leépítsék, de arra lát esélyt, hogy új vezetőséggel és névvel működjön a szervezet.
Prigozsin képes lehet a vagyonának egy részét függetleníteni az orosz államtól, ám a Wagner jelenlegi formájában nem tudna működni orosz állami támogatás és infrastruktúra nélkül: egy a Financial Timesnak nyilatkozó nyugati hivatalnok szerint a szervezet a terepen végzett munkáját még el tudja az orosz hadsereg nélkül végezni, ám a katonai bázisokat és repülőgépeket, amivel a szállítmányozást végzik, így sem tudnák kiváltani.
Samuel Ramani, az Oroszország Afrikában című könyv szerzője szerint elképzelhető, hogy amennyiben rosszabbra fordul a viszony Prigozsin és Putyin között, a Wagner-vezér valamelyik afrikai érdekeltségénél talál menedékre. „Prigozsin akart az oroszok Afrika-politikájának arca és vezetője lenni” – említi Ramani az oligarcha ambíciói és a régió jelentősége kapcsán.
A Kreml jelezte, hogy a Wagner tevékenysége folytatódni fog Afrikában, ami valószínűbbé teszi, hogy átalakult formában, de továbbra is jelen lesz a szervezet Oroszország számára geopolitikailag kiemelt jelentőségű régiókban. Ramani szerint könnyen lehet, hogy a Wagner feladatait másik magánhadsereg veszi át, például az, amit a Gazprom állami energiavállalat üzemeltet.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
Négy gyártól várja a gazdasági csodát a kormány, és mindannyian megérezzük, ha nem jön el
A kormány mintha túl gyors felfutással számolna az új autó- és akkumulátorgyáraknál, ami fokozza a jövő évi pénzügyi terveket övező kockázatokat.
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
