Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkutatással foglalkozó nemzetközi ügynöksége (IARC) július 14-én várhatóan „potenciálisan rákkeltőnek” minősíti a világ egyik leginkább elterjedt édesítőszerét, az aszpartámot. A hírt a Reuters közölte, miután két egymástól független forrásból is így értesült.

A boltok ma tele vannak olyan termékekkel, amelyek aszpartámot tartalmaznak, a cukor nélküli üdítőkben például sokszor ez az anyag biztosítja az édeskés ízt. Tényleg potenciálisan rákkeltő anyagokkal vannak tele többek között a magyar élelmiszerboltok?

A rövid válasz: természetesen igen. A lényegi válasz jóval bonyolultabb, hosszabb és főképp megnyugtatóbb.

Az IARC minősítései nagyon fontosak, és óriási gazdasági következményekkel is járhatnak. Ez volt az a testület, amely 2015-ben a glifozát gyomirtóra is kimondta ugyanezt, és azóta a használata miatt nagy nemzetközi perek folynak. A szer megítélése nagyon ellentmondásos lett, és néhány év alatt alapvetően meg is változott a teljes gyomirtó világpiac.

Most még inkább forró lehet a téma, hiszen egy élelmiszer-adalékról van szó, nem pedig egy olyan szerről, amely csak közvetve juthat az emberi szervezetbe. Ha az élelmiszeriparnak nem sikerül gyorsan tisztázni, hogy az aszpartám felhasználása biztonságos, akkor komoly gazdasági következményekkel kell számolnia. Az sem kizárt, hogy az aszpartámnak befellegzett, és más édesítőszerekkel kell majd helyettesíteni.

Az IARC-minősítés értelmezésének nagyon fontos eleme, hogy a szervezet nem foglalkozik azzal, hogy mennyit lehet egy bizonyos szerből kockázatmentesen fogyasztani. Nem ez a feladata, csak abban foglal állást, hogy a jelenleg elérhető legjobb tudásunk szerint egy szer vagy életmód okozhat-e rákos megbetegedést. Ez a tudás a tudományos munkák előrehaladtával folyamatosan bővül, változik, ezért nagyon is indokoltak az újabb minősítések. Ám abban nem véletlenül van benne a „potenciális” jelző, hiszen csak egy lehetséges veszélyre hívják fel vele a figyelmet.

Az IARC korábban potenciális rákot okozó tényezőnek minősítette például az éjszakai munkavégzést, a vörös húsok fogyasztását, de a mobiltelefonálást is – természetesen szakmailag megalapozottan.

Ahogy azonban a példákból talán már látszik, a laikus megközelítésben érdemes lenne nagy hangsúlyt fektetni a dózis kérdésére.

A mennyiségről általában sokkal kevesebb szó esik, mint a természetes-mesterséges vagy az egészséges jelzőkről. Pedig amint arra pont az aszpartám kapcsán egyszer már a magyar OÉTI is rámutatott, szinte mindig az elfogyasztott mennyiség határozza meg, hogy valami ártalmas vagy ártalmatlan. Önmagában az, hogy valami természetes vagy a természetben az adott formában nem keletkező anyag, nem mond semmit a káros hatásokról, hiszen rengeteg példát lehet mondani természetes úton keletkező méregre, de szintetikus úton előállított ártalmatlan anyagra is.

A mennyiség ennél sokkal fontosabb, amit úgy lehet a legkönnyebben megérteni, ha szándékosan extrém irányba toljuk a kérdést: minden hétköznapi alapélelmiszernek van káros vagy akár halálos adagja, még a víznek is, amely nélkül nincs élet.

Ha épp az aszpartámról van szó, akkor egy jó példa lehet a cukor is, amelynél elég nagy konszenzus alakult ki a túlzott fogyasztás ellenjavaslatáról, és sokan pont aszpartámmal érik el ezt a célt. A cukor a közvélekedés szerint általában természetes élelmiszer, ha pedig az aszpartámot ezzel a szemmel nézzük, akkor két természetes összetevőből készített szintetikus anyag – amely a szervezetben visszabomlik a két természetes összetevőjére.

További hétköznapi példa: ugyanezen a megfontoláson alapul az alkoholos vagy épp a koffeines termékek forgalmazása is, amelyeknél a hangsúly a moderált fogyasztáson (és esetleg az egyéni adottságok figyelembe vételén) van.

Az aszpartám ajánlása a sokéves előzetes vizsgálatok után évtizedek óta 40 milligramm testtömeg-kilogrammonként, azaz egy 60 kilogramm testtömegű emberre valahol napi 12-36 doboz üdítő elfogyasztása környékén lehet káros az anyag. A szabályok szerint a gyártók nem tehetnek annyi aszpartámot az üdítőkbe, hogy ez a szám csökkenjen, az élelmiszer-hatóságok ezzel a módszerrel védik a fogyasztókat, nem pedig a szer betiltásával.

Az aszpartámnak így várhatóan csak akkor esik majd vissza a használata, ha a hangulat annyira negatívvá válik, hogy a fogyasztók elfordulnak a szert tartalmazó termékektől, elutasítják a vásárlást, és más édesítőszereket keresnek.

A WHO-nak van egy másik, élelmiszer-adalékokkal foglalkozó szervezete (JECFA), amely szintén régóta vizsgálja az aszpartám ügyét. Ennek a felülvizsgálatnak az eredményét a tervek szerint együtt jelentik majd be az IARC minősítéssel, és a Reuters szerint a JECFA állásfoglalása egybehangzó lesz.

Mivel a mennyiségi ajánlásokat a JECFA útmutatása alapján szokták meghatározni, arra is van esély, hogy az aszpartám megússza azzal, hogy óvatosságból alacsonyabbra veszik az élelmiszeripari határértékeit.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNövelhetik a rák kockázatát egyes édesítőszerek, de fontosak az apró betűs részekA veszélyesség függ a dózistól, a kockázat mértéke pedig nem kiemelkedően jelentős, de ettől még fontosak a nagy mintás kutatás eredményei.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA zérókólák legalább annyit árthatnak, mint a cukrosakKiderült, hogy az sem jó, ha túl sok édesítőszert tolsz le a torkodon.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország elkezdi szélmalomharcát a világ meghatározó élelmiszeripari trendje ellenÜzleti lehetőség helyett ellenségnek kiáltjuk ki a modernizációt, amikor kampányt indítunk a növényi alapú élelmiszerek - elkerülhetetlen - térhódítása ellen.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ aszpartám édesítőszer élelmiszeripar rák rákkeltő WHO Olvasson tovább a kategóriában