Marija Lvova-Belova az orosz mintaanya, aki a lerombolt Mariupolból is szerzett magának egy gyereket, de pont ez mutat rá arra a bűncselekményre, ami rács mögé juttathatja Putyint. Lvova-Belováról korábban már írtunk egy hosszabb portrét, a jelenleg gyermekjogi biztosként tevékenykedő nő az, aki ellen Vlagyimir Putyinnal együtt elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC – International Criminal Court).
Hoffmann Tamás, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a G7-nek elmondta: meglepő volt, hogy egyből Putyin ellen sikerült kiadni az elfogatóparancsot, jellemzően először az alacsonyabb rangú tisztviselők ellen szokott összegyűlni elegendő bizonyíték. Abban, hogy ez mégis megtörténhetett, nagy szerepe volt annak, hogy nyíltan beismerték a háborús bűncselekmények körébe tartozó deportálásokat.
Maria Vlova-Belova a saját Telegram-oldalán köszönte meg Putyinnak, hogy lehetővé tette, hogy örökbe fogadhasson egy kamaszt az elfoglalt Mariupolból. Az orosz propaganda szempontjából egyébként erős PR- lépéssel azonban egyértelművé tette, hogy Putyinnak köze van az elhurcolások engedélyezéséhez, az nem a háta mögött történt.
„Az oroszok dokumentálják, nyilvánosan bejelentik, büszkék rá, arról beszélnek, hogy táborokban milyen hazafias nevelést adnak ezeknek az ukrán gyerekeknek, hogy olyan borzalmas dolgoktól, mint hogy büszkék arra, hogy ukránok, vagy hogy ne adj’ Isten ukránul beszélnek, megszabadítsák őket. Teljesen egyértelműen bizonyított dolog, hogy ez megtörtént. Ők ezt nem tekintik bűncselekménynek, mivel saját álláspontjuk szerint már Oroszországhoz tartozó területről humanitárius segítségnyújtásként szállítanak el gyermekeket, de ez háborús bűncselekmény, deportálás. Ez kétséget kizáróan megtörtént, de van egy másik vetülete is ennek, ugyanis ez erősen szimbolikus dolognak is minősül, hiszen itt gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekről van szó, és a Nemzetközi Büntetőbíróságon szeretnek olyan vádpontokat kiválasztani, amelyek különösen jól tükrözik az adott konfliktusnak a borzalmait – a gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények tipikusan ide sorolhatóak. Ez persze nem jelenti azt, hogy adott esetben, ha sikerülne elfogni Putyint, akkor más bűncselekmények miatt nem emelnének ellene vádat.”
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) kimondja, hogy minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem állítható valakiről, hogy háborús bűnös, csak azért, mert nem ítélték el.
„Ez egy eljárásjogi alapelv. Azt jelenti, hogy a büntetőeljárás során a vádlottat addig ártatlannak tekintjük, amíg a bűnösségét nem lehet bizonyítani. Ez természetesen minden bűncselekmény kapcsán érvényesül, teljesen mindegy, hogy milyen horderejű az. Ez az ártatlanok világában természetesen jó gyakorlat. De ez csak egy eljárásjogi alapelv,
Hitlert attól még bűnösnek tekintjük, hogy soha nem vonták bíróság előtt felelősségre,
és nem ítélték el” – mondja Hoffmann Tamás.
Hoffmann szerint többféle módja is van annak, hogy egy államfő felelősségét megállapíthassák ilyen ügyekben. Legegyszerűbb esetben ez egy olyan parancsnak a kiadása, amely nemzetközi bűncselekmény elkövetésére szólít fel. Emellett a nemzetközi jog ismeri az úgynevezett parancsnoki vagy elöljárói felelősség koncepcióját, amikor az elöljárók az alárendeltek által elkövetett bűncselekményért is felelnek, abban az esetben, ha nem tesznek meg mindent azért, hogy megakadályozzák az embereiket a bűncselekmények elkövetésében, illetve nem büntetik meg alárendeltjeiket az elkövetett bűncselekményekért.
„Számos ilyen esetet látunk az orosz hadsereg által feltételezhetően elkövetett nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatban is. Például gondoljunk a bucsai mészárlásra, ahol az elkövetésért nagy valószínűséggel felelős parancsnokot Putyin egyenesen kitüntette az események után. Emellett a nemzetközi büntetőjog ismer úgynevezett bűnszervezeti felelősséget is, ami azt jelenti, hogy emberek egy csoportja valamilyen bűncselekmény elkövetésére szerveződik, és ennek során az ennek keretében elkövetett bűncselekményekért valamennyien felelősek” – magyarázza a szakember.
Érdekes kérdés, hogy a Wagner-csoport által elkövetett bűncselekményeket hová kell számolni. A katonai magánvállalatok nem egy ország hadseregének tagjai, működésük során viszont katonai feladatokat látnak el, tipikusan ilyen a különböző objektumok és személyek őrzése, kísérése. A magánvállalatok tagjaira nem vonatkoznak a reguláris hadseregben érvényes szabályok, és a felelősségre vonásuk is sokkal nehezebb, ha túlkapásról van szó.
A Blackwater nevű amerikai magánvállalaté volt az egyik leghangosabb botrány, miután 2007-ben emberei az iraki fővárosban tüzet nyitottak egy autóban ülő családra. (Az ő verziójuk szerint előbb rájuk lőttek, és csak viszonozták a tüzet.) A lövöldözés végeredménye 17 halott és 20 sebesült lett, köztük egy gyermek. Az érintett Blackwater-alkalmazottakat az Egyesült Államokban bíróság elé állították (bár nehezen ment ez is), és elítélték, majd egy igen ellentmondásos döntéssel Donald Trump elnök 2020-ban kegyelmet adott nekik.
Hoffmann Tamás szerint a különbség az, hogy a Wagner-csoport közvetlenül részt vesz a harcokban. „Ez egy példa nélküli dolog, a Wagner harckocsikat, harci repülőgépeket, helikoptereket üzemeltet, nehéztüzérsége van. Olyan fegyverzettel rendelkezik, amivel nyilvánvalóan egy katonai magánvállalkozó cég nem rendelkezhet normál esetben, teljesen egyértelmű az, hogy bár hivatalosan nem képezik az orosz hadsereg részét, de valójában erről van szó, rengeteg bizonyíték van már ellenük. Az egyik, hogy olyan dolgokat tehetnek meg, amik egyébként csak egy állam, a saját szuverenitásának körében tehet – például, hogy hónapokon keresztül börtönökből toborozhattak elítélteket, és amnesztiát ígérhettek nekik.
Egy magáncég nem mehet be egy börtönbe, és nem mondhatja azt, hogy szabadon engedünk titeket, ha eljöttök harcolni az oldalunkon,
ez önmagában egy rendkívül erős bizonyíték, de emellett látjuk azt, hogy az orosz hadsereggel együtt harcolnak, az orosz hadseregtől kapják a fegyverzetet. Teljesen egyértelmű, hogy a Wagner-csoportot nem különálló magáncégnek kell tekinteni, hanem az orosz állam oldalán harcoló fegyveres csoportnak.”
Nehéz megítélni azt is, hogy mennyire gyorsan lehetne elítélni Putyint, ha valamilyen okból elfognák, vagy egy puccsot követően kiadná őt az orosz vezetés. Hoffmann Tamás szerint minimum 3-4 évbe telne, de ez a leggyorsabb eshetőség. „Egy ilyen eljárást bombabiztosan kellene megalapozni. Úgy kellene elindítani, hogy minden bizonyíték rendelkezésre álljon, aminek segítségével meg lehet állapítani Putyin és társainak a bűnösségét, és ez már önmagában rendkívül sok idő. Nehezítené a bizonyíthatóságot, hogy Oroszország nyilván nem működne együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal.”
Putyinra elfogása esetén, az eljárás lefolytatása után feltehetőleg hosszú börtönbüntetés várna, azonban az kérdéses, hogy ezt hol kéne leülnie, a Nemzetközi Büntetőbíróságnak ugyanis nincs saját börtöne, a tagállamokon múlik, hogy ilyenkor ki dobja be a kalapba a nevét, hogy átvállalná az elítélt fogvatartásának feladatát.
Magyarország, bár tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, mégsem tartóztatná le Putyint, ha az az országba lépne. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely korábbi nyilatkozatában azzal érvelt, hogy bár Magyarország is aláírta a Nemzetközi Büntetőbíróság megalapításakor a római szerződést, az nem része a magyar jogrendnek.
Világ
Fontos