Tényleg szétesik éppen az orosz hadsereg Bahmutnál?

Ha orosz háborús Telegram-csatornákról vagy hangzatos szalagcímekből tájékozódik az ember, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy elindult a régóta várt nagy ukrán ellentámadás, az orosz hadsereg pedig máris jelentős vereséget szenvedett a kelet-ukrajnai Bahmut körül. Ám ez egyelőre vagy nincs így, vagy legfeljebb csak erős megszorításokkal igaz.

Ami az ukrán ellentámadást illeti, csak utólag fogjuk megtudni, hogy melyik volt a fő támadási irány, és melyek azok, amelyek az orosz erők megosztását, a vezetés figyelmének elterelését szolgálták. Az uralkodó szakértői vélekedés ezzel kapcsolatban továbbra is az, hogy a fő támadás délen várható, hogy az ukrán erők az Azovi-tengerhez kijutva elvágják az orosz erők szárazföldi összeköttetését a 2014-ben megszállt Krím és az ekkor orosz segítséggel a szakadárok által elfoglalt Doneck városának térsége között.

Ezzel szemben egyelőre továbbra is Bahmut körül zajlanak a leghevesebb harcok, amelyet az orosz hadsereg legalább tíz hónapja próbál elfoglalni, és mostanra birtokba is vette a háború előtt 70 ezres település 85-90 százalékát. Az elmúlt napokban viszont az ukrán hadsereg több sikeres helyi ellentámadást is végrehajtott a várostól észak- és délnyugatra, több helyen legalább két-három kilométerrel visszaszorítva az oroszokat. Ez nem tűnik soknak, de a városban és térségében hónapok óta inkább száz méterekben mérték az előrehaladást, így ehhez képest tényleg jelentősnek számít ez a távolság.

Ezt nemcsak azért fogadták pánikszerűen orosz háborús tudósítók, mert hetek óta a levegőben lóg egy nagy ukrán ellentámadás, hanem azért is, mert éppen ott fordul meg a hadiszerencse, ahol az oroszok egyedüliként tudtak felmutatni némi sikert az elmúlt hetekben. Ráadásul olyan felvételek jelentek meg, amelyek állásaikat és fegyvereiket hátrahagyó, megfutamodó orosz katonákat mutattak. (De olyanok is vannak bőven, amelyeken elesett orosz katonák látszódnak nagy számban.)

Érdekes módon a megfutamodást mutató videót elsőként a Wagner-csoportot (nem katonai értelemben) irányító Jevgenyij Prigozsin tette közzé, bár aki valamelyest figyelemmel követte a tevékenységét, az aligha lepődik meg ezen. A lényeg, hogy Prigozsin folyamatosan a védelmi minisztériumot hibáztatja azért, hogy a Wagner lőszerellátásának akadályozásával hátráltatja Bahmut elfoglalását, nehogy a védelmi miniszter és vezérkari főnök által riválisként kezelt Wagner elkönyvelhesse ezt a sikert.

Prigozsin egy hete a Wagner kivonásával fenyegetőzött, de erre – ahogy akkori cikkünkben valószínűsítettük – nem került sor, noha azóta is naponta mond mást arról, megkapja-e a szerinte szükséges lőszermennyiséget a Wagner. Most az orosz reguláris alakulatokat hibáztatta, hogy megfutamodásukkal veszélybe sodorták a zsoldos csoport állásait, amelyeket oldalba támadhattak az ukrán erők.

Bahmuttól délnyugatra valószínűleg tényleg valami ilyesmi történt, ahol egy olyan dandár vonult vissza, amely ahhoz az orosz 3. hadtesthez tartozott, amelyről a héten külön megemlékeztünk, mint a pótlólagosan felállított, rossz kiképzésű orosz alakulatok mintapéldányáról. A várostól északra viszont egy orosz blogger szerint pont fordított a helyzet, a Wagner hátrált meg, és Luhanszk megyei szakadár alakulatok akadályozták meg a mélyebb ukrán betörést. Az itteni ukrán előrehaladást egyébként kivételes módon az orosz védelmi minisztérium is elismerte.

Az alábbi beágyazott térképen kék nyilak mutatják az ukrán ellentámadásokat Bahmuttól észak- és délnyugatra egy a harcokat mértékadó módon követő finn szakértő térképén (a Twitter-posztba kattintva nagyítva is látható).

Ukraine has begun a series of local counterattacks in the Bakhmut area. First they pushed Russians to the canal in the south, and now they’re attacking Russian positions near Bohdanivka and Khromove road. 1/ pic.twitter.com/YlJ50gV3q0

— Emil Kastehelmi (@emilkastehelmi) May 11, 2023

A további részletekbe azért nem érdemes belemenni, mert a helyzet nemcsak kaotikus, hanem óráról-órára változhat, és a nyilvánossághoz esetleg csak napokkal később jut el annyi információ, amennyi alapján legalább körülbelül meg lehet ítélni a szituációt. Néhány megfigyelést azonban valószínűleg nem elhamarkodott leírni.

Ahogy egy orosz tudósító megállapította, a Wagner és a reguláris hadsereg egységei között még kommunikáció sincs, nemhogy együttműködés, az ehhez hasonló helyzetek pedig mindig remek lehetőséget teremtenek az ellenség számára.

Ezzel együtt egyelőre nem látszik, hogy helyi szintű ellentámadásnál többre törekednének az ukránok Bahmut körül. Az Institute for the Study of War amerikai agytröszt értékelése szerint a város (ukrán ellenőrzés alatt álló részének) bekerítési veszélye már így is valószínűleg megszűnt. Egy nagyobb ukrán támadásnak egyébként azért nem túl nagy itt a valószínűsége, mert néhány tíz kilométerre keletre a 2014/15-ös harcok után 2022 februárjáig befagyott front húzódik, annak orosz oldala pedig ugyanúgy megerődített, mint az ukrán volt. Ezen nagy veszteségek nélkül csak az orosz hadsereg összeomlása esetén lehetne átjutni, erre alapozni pedig több mint kockázatos lenne.

A háború olyan sokat idézett amerikai szakértői, mint Rob Lee és Michael Kofman úgy vélik, az ukránok kellemetlen dilemma elé akarják állítani az orosz hadvezetést: ha megerősíti Bahmut védelmét, akkor máshonnan kell csapatokat elvonnia, esetleg éppen a tervezett ukrán főcsapás útjából. Ha viszont ezt nem teszi meg, akkor egy olyan vereséget kockáztat Bahmut körül, amely katonailag ugyan nem sokat jelentene, politikailag valószínűleg kellemetlen lenne az orosz vezetésnek. Ennek a fordítottja is igaz: Bahmut akárcsak részleges felszabadítása nagy morális lökést adhatna az ukrán seregnek, és személyes győzelem lehetne Zelenszkij elnöknek, aki a nyugati tanácsok ellenére is kitartott a város védelme mellett. (Bár a hivatalos információk szerint ebben az ukrán katonai vezetés is egyetértett vele.)

Ugyanakkor, ha Bahmut körül sikeres is lesz, ebből nem feltétlenül lehet messzemenő következtetéseket levonni a várt nagy ukrán ellentámadás várható eredményeivel kapcsolatban. Bár orosz zsoldos csapatok és egyéb irreguláris alakulatok más frontszakaszokon is vannak, szerepük nem olyan kiemelt, mint a Wagneré Bahmutban és környékén, és valószínűleg nem is olyan rossz a viszonyuk a közvetlenül a védelmi minisztérium alá tartozó csapatokkal. Vagyis a köztük lévő esetleges súrlódások nem adnak olyan sok kiaknázható lehetőséget az ukránok számára.

Másrészt a Bahmuttól dél- és északnyugatra lévő állásokat csak nemrég foglalták el az oroszok, így nem volt lehetőségük annyira megerősíteni azokat, mint Dél-Ukrajnában, ahol a legfontosabbnak gondolt irányokban rendkívül tagolt és mély, aknamezőkkel, harckocsiárkokkal és egyéb fizikai akadályokkal bőven ellátott védelmet hoztak létre, valószínűleg pihent, tartalékban hagyott csapatokkal. Ha tényleg errefelé támadnak az ukránok, ennek leküzdése nagyságrendekkel nehezebb lesz, mint a Bahmut körüli, erősen vegyes harcértékű és gyakran fáradt csapatok visszaszorítása.