Nem segítettek a nyugdíjas korú tankok az oroszokon, de most jön a neheze az ukránok számára

Bár az ukrán nyilatkozatok kezdetben kifejezetten óvatosak voltak, úgy tűnik a megjelent képek és videók alapján, hogy a hivatalosan szerdán bejelentett orosz visszavonulás Ukrajna Herszon megyéjének nyugati részéből mostanra lényegében be is fejeződhetett a hidak felrobbantásával. Ha az orosz hadsereg valóban teljesen feladta a Dnyepertől nyugatra lévő területet, az több szempontból is nagyon fontos fejlemény a háborúban. Ez önmagában is jelentős győzelem az ukránok számára, hiszen körülbelül 4600 négyzetkilométert (Veszprém megyénél kicsit nagyobb területet) szabadítottak fel, benne az egyetlen, az idei háborúban elvesztett tartományi székhellyel, Herszon városával.

Ezzel növekszik Ukrajna Dnyepertől nyugatra lévő területeinek biztonsága, nyugodtabbak lehetnek például az odesszaiak, a rengeteget szenvedett Mikolajiv pedig végre kikerül az orosz hagyományos, csöves tüzérség lőtávolságából. Nagyobb hatótávolságú rakétákkal ugyan továbbra is támadható marad, de ez sokkal költségesebb műfaj, Harkivban is a töredékére csökkent a támadások száma, miután az orosz tüzérség már nem érte el hagyományos lövegeivel és rakéta-sorozatvetőivel a várost.

Valószínűleg ezzel függ össze, hogy máris felmerült a fekete-tengeri gabonaszállítási megállapodás kiterjesztése Mikolajiv megyére. Megvalósulása esetén ez azt jelentené, hogy egyebek mellett a mikolajivi kikötőt is biztonságos körülmények között használhatnák a terményeket szállító hajók, márpedig a háború előtt ez volt a legforgalmasabb ukrán tengeri logisztikai csomópont. (Igaz, a kikötői létesítményeket súlyosan károsították az orosz támadások.)

Másrészt az orosz visszavonulás azt is jelenti, hogy az ukrán hadsereg megnyerte azt a felmorzsoló jellegű csatát, amelyet még nyáron indított – egyebek mellett az amerikai HIMARS rakétavetők segítségével – a Dnyepertől nyugatra lévő orosz csapatok utánpótlásának elvágása, valamint felőrlésük vagy kiszorításuk érdekében. Az elszigetelés sosem sikerült teljes mértékben, pontonhidakkal, kompokkal, helikopterekkel, valamint a folyamatosan javítgatott nova kahovkai átkelőn valamennyi utánpótlást mindig sikerült átcsorgatniuk az oroszoknak, de nem annyit, amennyi a stabil védekezéshez kellett volna, a támadásról már nem is beszélve.

Épp ezért – ha hinni lehet a New York Times által annak idején megírt amerikai értesüléseknek – az akkor a dél-ukrajnai orosz csapatokat irányító Szergej Szurovikin hadseregtábornok már nyáron javasolta a Dnyepertől nyugatra lévő csapatok visszavonását, de ezt akkor Vlagyimir Putyin még lesöpörte. Később Szurovikint kinevezték az egész ukrajnai orosz hadsereg parancsnokává, az orosz elnök pedig a jelek szerint végül engedélyezte a visszavonulást – amelyet persze nem ő jelentett be, hanem Szergej Sojgu védelmi miniszter, valamint Szurovikin.

A herszoni front helyzete a tegnap estig megjelent információk alapján. Mostanra ténylegesen valószínűleg már az összes orosz alakulat visszavonult a Dnyeper keleti/déli partjára. Pirossal az orosz ellenőrzés alatt lévő területek, a piros nyilak az orosz, a kékek az ukrán hadmozdulatokat jelölik. Forrás: Militaryland

Az engedély megadásához minden bizonnyal hozzájárult a Harkiv megyei orosz front szeptemberi összeomlása, hiszen a problémás utánpótlási helyzet miatt végső soron valami ilyesmi fenyegethetett Herszonban is. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy az ukrán hadsereg nemcsak második világháborús stílusú áttörésre képes, hanem az első világháborús felmorzsolásban is otthon van. A mostani győzelem pedig Ukrajna nyugati támogatói számára is fontos, hiszen pont akkor szereznek vissza az ukránok egy az államuk életképessége szempontjából nagyon fontos területet, amikor egyes nyugati országokban a háborús fáradtság jelei mutatkoznak, ami idővel gyengítheti Ukrajna támogatását.

Ettől függetlenül Ukrajna számára a következő hetek és hónapok nehezebbnek ígérkeznek, mint az őszi háború eddigi része. A Dnyeperre való felzárkózást követően ugyan újabb orosz utánpótlási vonalak és bázisok kerülnek a HIMARS-ok hatótávolságán belülre, de Európa egyik legszélesebb folyója mögött az oroszok mélyen tagolt védelmi övezetet hoztak létre, amelyet nem valószínű, hogy az ukránok a közeljövőben megpróbálnának áttörni. (Az alábbi tweetsorozat szerzője elkövette azt a gyakori hibát, hogy felcserélte a Dnyeper jobb és bal partját, ám a lényeg, hogy a keleti/déli partról van benne szól, amely egyébként a bal, mert ezt mindig a folyásirány szerint határozzák meg.)

The Russians are currently building three lines of trenches and bunkers on the right side of the Dnieper. These defensive positions use natural and artificial barriers such as the Dnieper River and the numerous canals in the Kherson region.
2/ pic.twitter.com/aHyhTR9J1b

— Benjamin Pittet (@COUPSURE) November 5, 2022

Emellett most már az oroszok mögött nem lehet olyan könnyen elvágni az utánpótlást, mint a Dnyeper hídjain. (A hetekkel ezelőtt megrongált, Oroszországot a Krímmel összekötő kercsi átkelő javítása zajlik, és továbbra sincs az ukrán rakéták hatótávolságán belül.) Ahogy nyár végi cikkünkben írtuk, utánpótlási szempontból Herszon nyugati része az oroszok számára a legnehezebb, az ukránok számára pedig a legjobb terep volt, ebben a tekintetben már csak kiegyenlítettebb viszonyokkal jellemezhető térségek vannak. Ettől még jelentős fegyvertény az ukrán győzelem, de kedvezőtlenebb viszonyok között kell folytatniuk a háborút.

Jól látszik ez a keleti Luhanszk megyében, ahol az ukrán támadás jelentősen lelassult a mozgósított orosz csapatok első hullámának megérkezését követően. Bármennyire is képzetlenek és rosszul felszereltek ezek az alakulatok, arra alkalmasak, hogy felfogják az ukrán tüzérség csapásait és a kisebb erejű támadásokat. Végső soron ez is felmorzsolás, amelyben jelenleg folyamatos az orosz utánpótlás az élőerőben – még ha ez a katonai szakszó nem is képes eltakarni, hogy itt végső soron emberek százainak és ezreinek haláláról és súlyos sebesüléséről, életre szóló megnyomorodásáról van szó.

Döntőnek szánt áttöréssel az ukránok valószínűleg most nem is annyira kísérleteznek, hiszen az őszi esők mindent sártengerré változtattak, ha pedig csak az – amúgy is elég rossz minőségű – utakat használhatják, akkor sokkal könnyebb visszaverni a támadást.

A Harkiv/Luhanszk megyei front tegnap esti állás szerint – jelentős elmozdulás már hetek óra nem történt. Pirossal az orosz ellenőrzés alatt lévő területek, a piros nyíl a tegnapi támadási próbálkozásaikat jelöli. Forrás: Militaryland

Herszonra visszatérve, még egy érdekes eleme van az orosz visszavonulásnak. A háború első hónapjaiban elszenvedett óriási harckocsiveszteségek után az oroszok elkezdték nagy számban reaktiválni és a harctérre küldeni a lassan nyugdíjas korú T-62-es tankokat (leginkább annak korszerűsített, T-62M változatát). A harctéri felvételek szerint ezek legnagyobb számban (Zaporizzsja mellett) Herszonba kerültek az ottani védelem megszilárdítása érdekében. Ekkoriban Herszon nyugati részén a vonalakat már nagy számban légideszantos orosz alakulatok (VDV) tartották, és több elemzés is megjelent arról, hogy ezek képzettsége és teljesítménye ugyan tényleg felülmúlja az átlagos orosz csapatokét, ám sok harctéri szituációban hátrányos, hogy a harcrendjükben (a légi mozgékonyság követelménye miatt) nincsenek harckocsik. Ezért aztán nagy számban kezdték megerősíteni a herszoni állásokat T-62-esekkel.

Azóta kisebb könyvtárnyi irodalom született arról a vitáról, hogy mennyi értelme van ezeket a régi tankokat bevetni a mostani harctéri körülmények között, ennek részleteibe most nem mennénk bele (a Portfolio elég részletesen írt róla). Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ez a típus önmagában is hozzájárult az orosz logisztikai gondokhoz, mert más űrméretű lőszert használ, mint a korszerű orosz tankok (T-72, T-80, T-90), és mivel ezeknél régebbi fejlesztési vonalat képvisel, az alkatrészek jó része sem csereszabatos. Magyarul ezekhez külön kellett biztosítani a lőszert és az alkatrészeket, nem lehetett a már helyben lévő készletekkel dolgozni.

A hírek szerint ez – valamint eleve a tankok kora – sok meghibásodáshoz vezetett, több T-62-es jutott ránézésre használható állapotban az ukrán csapatok kezére Herszon megyében, mint amennyit megsemmisítettek. Ez most minden bizonnyal a visszavonulás során is gondot okoz, a T-62-esek egy részét valószínűleg hátra kellett hagyniuk az oroszoknak. (Jelent is már meg ilyen felvétel.)

Így egyelőre nem derült ki, hogy mire képes a 21. században ez a harckocsi, amelyet egyébként az orosz hadsereg 2013-ban kivont az aktív szolgálatból, az Ukrajnában bevetetteket már a hosszú távú tárolásból hozták vissza. Ilyen célból körülbelül 900 darabot őriztek meg, de ezek egy részét 2016 után Szíriába vitték, miután Aszad hadserege ezrével vesztette a páncélosokat a polgárháborúban.

Így érdemes némi fenntartással kezelni azokat a híreket, miszerint az orosz üzemek 800 T-62-es nagyjavítását fogják elvégezni a következő években. Az Oryx blog összesítése szerint az oroszok eddig 44 T-62-est veszítettek el bizonyítható módon, nagy részüket Herszonban. Az viszont biztos, hogy az ukrán hadsereg még akkor is találkozni fog a típussal a harctéren, ha egyetlen egy sem jutott volna át a Dnyeper nyugati partjáról a keletire.