Bár a G7 saját, nem hivatalos mérése szerint a magyarországi élelmiszerár-infláció a 30 százalékot közelíti, a törököknél tapasztalható pénzromlás üteméhez képest ez szinte alacsonynak is mondható. Az Economist szerint június végén egy kutatócsoport 160 százalékos inflációt mért az országban, a török kormány kitart amellett, hogy ez “csak” 79 százalékos. A felmérések szerint tízből hét török inkább az előbbi, 160 százalékos aránynak hisz.
A török középosztály lényegében összeomlik, családok milliói csúsztak be a szegénységi küszöb (1200 dollár/hó egy négyfős család esetében) alá. A pénz értékének rohamos gyengülése azonban csak tovább fűti az inflációt, akinek van egy kis megtakarítása, igyekszik gyorsan elkölteni, mielőtt teljesen elértéktelenedik (erről a jelenségről egyébként részletesebben a Holdblog interjújában is lehet olvasni). Ez az a furcsa jelenséget idézte elő, hogy a török gazdaság az év első negyedévében 7,3 százalékos növekedést produkált, mégis, a már említett felmérés során a válaszadók 70 százaléka mondta azt, hogy az életszínvonala az elmúlt egy évben csökkent.
A lírában tartott megtakarításokat lassan felváltja a külföldi valuta, a török bankok dollártartaléka már meghaladta líratartalékokét. A bizonytalanság miatt a kockázatvállalási kedv is nőtt, egyre többen fektetnek kriptovalutába és magas kockázatú részvényekbe, eközben pedig kilőtt az ingatlanpiac, Isztambulban megháromszorozódtak a lakásárak, és elszálltak a bérleti díjak is. A török elnök, Recep Tayyip Erdoğan továbbra is hisz abban, hogy a jegybanki kamatot alacsonyan kell tartani, a lakosság életszínvonalromlását pedig folyamatos béremelésekkel akarják megelőzni, de ezzel csak az ár-bér spirált erősítik fel. A kérdés most az, hogy mikor fogy el a lakosság félretett pénze, és kezdődik meg a gazdaság lelassulása.
