Az a csoda, hogy az ukrán hadseregnek még jut üzemanyag

A háború előtt a jelentős saját kőolajforrással nem rendelkező Ukrajna az üzemanyag-felhasználásának 80 százalékát importálta, és ennek nagy része fehérorosz finomítókból származott, a kisebb része pedig fekete-tengeri kikötőkön keresztül jött. Azóta Belarusz ellenséges állammá vált – az orosz csapatok onnan kiindulva próbálták elfoglalni Kijevet –, a megmaradt ukrán kikötőket pedig blokád alá vonta az orosz haditengerészet. Ráadásul az ország egyetlen igazán jelentős kőolaj-finomítáját – a közép-ukrajnai Kremencsukban – áprilisban le kellett állítani a sorozatos orosz rakétatámadások után. Az üzemanyag-tartalékokat szintén távolsági rakétacsapásokkal igyekeztek minél nagyobb mértékben megsemmisíteni.

Ennek fényében igazából az a csoda, hogy az ukrán hadsereg gépesített egységei nem bénultak meg teljesen, nem az, hogy a civil lakosság súlyos üzemanyaghiánytól szenved. Ettől még persze az utóbbi is jelentős probléma, ami tovább rontja az amúgy is szabadesésben lévő ukrán gazdaság helyzetét.

Jelenleg Ukrajnának havi 540 ezer tonna üzemanyagra lenne szüksége, de az Economist cikkében idézett energetikai szakértő szerint ennek csak nagyjából a 70 százalékát tudja beszerezni, most már – kizárásos alapon – nyugati irányból. (A dízel egy része a nyugati katonai segítség részeként érkezett.) A hadsereg igényei elsőbbséget élveznek, de emellett a tavaszi munkákat végző mezőgazdasági gépeknek is mindenképp biztosítani kell a gázolajat, hogy a megmaradt területeken legyen mit és mivel betakarítani.

A sor végére került civileknek emiatt órákig kell várakozniuk üzemanyagért, ha egyáltalán van rá esély, hogy hozzájussanak. Ahogy a brit lap írja, május 19-én például az egymástól 550 kilométerre lévő Lviv és Kijev között mindössze két benzinkút működött, és mindkettőnél több száz méter hosszú autós sor állt. Egy a fővároshoz közeli benzinkútnál már arra a pletykára is több mint 50 autó gyűlt össze, hogy néhány óra múlva talán érkezik egy szállítmány.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy virágzik a feketepiac. Odesszában például óránként 1200 forintnak megfelelő hrivnyáért állja ki valaki a benzinkúti sort más helyett, de legalább addig nem kell nélkülözni a saját autót. Kijevben céges számlát használva a kiskereskedelmi ár két-háromszorosáért lehet üzemanyaghoz jutni sorban állás nélkül. És persze lehet egyszerűen kéz alól is megvásárolni a benzint vagy a gázolajat, ám nem biztos, hogy nem hígított terméket kap az ember.

A helyzetet eleinte a kormány sem kezelte megfelelően, hiszen ilyen helyzetben könnyen előre lehetett volna látni, hogy a bevezetett árkorlátozás csak tovább ront a helyzeten, és pontosan ez is történt. Ezt követően eltörölték a korlátozást, ennek nyomán a benzin ára literenként nagyjából 630, a gázolajé közel 700 forintnak megfelelő összegre emelkedett, a magyarországinál sokkal kisebb vásárlóerő mellett. (Mint ismert, idehaza 480 forint a hatósági ár mindkét üzemanyagfajtára.)

Ez eltüntette a lakossági kereslet egy részét, de a hiányt egészében valószínűleg még akkor sem fogja, ha tovább emelkedik az ár. Az ukrán infrastrukturális miniszter szerint hetek, de lehet, hogy inkább hónapok kérdése, hogy javuljon a helyzet, de ez függ attól is, hogy a továbbiakban az oroszok milyen intenzitással támadják az ország vasúthálózatát.