Sárba ragad az orosz támadás Ukrajnában

A nyár szélsőségesen meleg, a tél szélsőségesen hideg, tavasszal és ősszel az esőzésektől az utak járhatatlanok. Az orosz klíma időjárási katasztrófák sorozata.

Sarkítva, de a lényeget jól megragadva így foglalta össze a második világháború után egy német tiszt, milyen problémákkal szembesült az időjárás miatt a német hadsereg a Szovjetunióban. Ez egyébként őket sem kellett, hogy meglepje, hiszen az első világháborúban is harcolt jó három éven keresztül a német haderő a keleti fronton. Nem is azért érte olyan felkészületlenül a Wehrmachtot az orosz tél 1941-ben, mert nem tudták volna, hogy mire számítsanak. Hanem azért, mert mindent egy lapra feltéve bíztak abban, hogy egyetlen hadjárattal, néhány hónap alatt legyőzik a Szovjetuniót, és mire a tél elérkezik, legfeljebb már csak kisebb harcokat kell vívni a Vörös Hadsereg maradékaival. A Blitzkrieg azonban nem sikerült, és a németek végül elvesztették a háborút.

Az utóbbi majdnem pontosan egy hétben az orosz hadsereg villámháborúja sem sikerült Ukrajnában, aminek az egyik oka valószínűleg az, hogy a jelek szerint nem is annyira Blitz-, hanem Blumenkriegre készült az orosz hadvezetés. A német tábornokok ezt a kifejezést arra használták, amikor ellenállás nélkül tudnak megszállni egy országot vagy kisebb területet. Ezt még Magyarország 1944-es megszállására is használták, de a névben szereplő virágok (Blumen) arra utalnak, hogy amikor a német csapatok bevonultak 1938-ban Ausztriába, majd a Szudéta-vidékre, a lakosság egy része virágokkal fogadta őket.

Ez az, ami Ukrajnában elmaradt. Arra persze azért talán nem számítottak az orosz tábornokok, hogy (keleti szláv szokás szerint) sóval és kenyérrel fogadják a katonáikat, de arra a jelek szerint igen, hogy az ország elég nagy területét érdemi ellenállás nélkül foglalhatják el. (Erre utal egyebek mellett a RIA Novosztyi hírügynökség oldalára vasárnap véletlenül kitett győzelmi cikk, ami alapján arra számíthattak, hogy három-négy nap alatt elérik a fő céljaikat.)

Ez elég sok mindenre magyarázatot adhat az orosz csapatok elsőre érthetetlenül problémás üzemanyag- és élelmiszer-ellátásától egészen addig, hogy miért próbáltak meg az első nap egészen hajmeresztő módon esetenként egy-két páncélossal „elfoglalni” egész városokat. Most viszont, hogy az A terv nem vált be, helyenként rögtönözve próbálnak átállni egy másikra, ám közben nemcsak a vártnál sokkal keményebb ukrán ellenállással kell megküzdeniük, hanem az időjárással is. Persze ez az oroszokat kellene, hogy utoljára meglepje, és ez nyilván nincs is így. De ha arra készültek, hogy csak párnapos „autós kirándulást” kell tenniük Ukrajnában, akkor nem csoda, hogy ezzel nem kezdtek kalkulálni.

Az orosz csapatok Ukrajna körüli gyülekezése idején sok cikk jelent meg a nemzetközi sajtóban arról, hogy ha támadni akarnak az oroszok, akkor ezt érdemes még februárban elkezdeniük, mert ha felolvad a fagyott talaj, akkor az utakon kívül lehetetlenné válhat a páncélos- és gépesített egységek manőverezése. A február 24-i támadással ebbe még belefértek, bizonyos szempontból mégis elkéstek. Bár Ukrajna nagy ország, a front pedig sok száz kilométeren át húzódik, így nem lehet egységes időjárási körülményekről beszélni, szinte mindegyik frontszakaszról jelentek már meg olyan képek, videók, hogy hó már csak foltokban van, ha pedig frissen esik, akkor általában nem marad meg tartósan, hanem szinte azonnal olvadni kezd. Az eredmény a tájat illetően pedig valami ilyesmi:

The Ukrainian Army just captured a Russian TOS-1A thermobaric MRL. ???? pic.twitter.com/fvF70ypuut

— Oryx (@oryxspioenkop) March 1, 2022

A burkolt vagy legalábbis kellő teherbírásúra kialakított utakon kívül ez még a lánctalpasok mozgását is megnehezíti, kerekes járművekkel pedig lényegében teljesen esélytelen haladni. A nem megfelelő előkészítés, illetve tervek mellett valószínűleg ennek is szerepe van abban, hogy – bár alig lehet tájékozódni az információk özönében, a nagy léptékű térképek ebben pedig nem nyújtanak eligazodást – a jelek szerint az orosz csapatok még mindig nem kerítették be teljesen az északi Csernyihiv, valamint az északkeleti Szumi és Harkiv városát. Pedig ennek fontosságát már biztosan realizálták, mert délen – ahol messze a legjobban halad az orosz támadás – bekerítés után foglalták el (vagy legalábbis állnak ehhez közel) Herszont a Dnyeper torkolatánál, és a délkeleti Mariupolt is elvágták már teljesen az utánpótlástól.

Az orosz csapatok előrenyomulásának hozzávetőleges helyzete tegnapi állás szerint. Forrás: Wikimedia Commons

A nehezen járható terep ráadásul sokkal könnyebbé teszi az ukrán rajtaütéseket. Bár az interneten elsősorban a levegőből, a török gyártmányú Bayraktar drónokkal végrehajtott – kétségkívül látványos – légicsapásokat kapták fel, számosságban és súlyosságban is sokkal fontosabbak azok a rajtaütések, amelyeket az ukránok a földön hajtanak végre.

#Ukraine: The Russian Army lost another convoy to Territorial Defence Forces in #Sumy, with 3 supply trucks captured as well as a REM-KL repair and recovery vehicle. Notice how tyres are shot out. pic.twitter.com/r8xnV5K62d

— ?? Ukraine Weapons Tracker (@UAWeapons) March 1, 2022

Az ukránok szemmel láthatóan azt a taktikát hajtják végre sok helyen, hogy – ha már egyszer az áttörést nem tudták megakadályozni, különösen délen – csapataik félrehúzódva átengedik a rohamot vezető harckocsikat, lövészpáncélosokat és páncélozott csapatszállítókat, majd megtámadják az őket követő műszaki, ellátó és lövegvontató konvojokat. Ezek jellemzően páncélozatlan teherautók, amelyeket gépfegyverekkel vagy évtizedes technológiájú gránátvetőkkel is ki lehet lőni, nincs szükség a korszerű, nyugatról érkezett páncéltörő rakétákra. Ráadásul, ha ezzel sikerül elvágni egy útvonalat, akkor a támadó orosz csoportosítás is veszélybe kerül, hiszen üzemanyag-utánpótlás nélkül nem jutnak túl messzire, illetve a lőszerből is kifogyhatnak. De ha ezt nem is sikerül elérni, az utak őrzésére, a teherautó-konvojok kísérésére kijelölt páncélosok, katonák legalább nem csatlakozhatnak a támadást vezető alakulatokhoz.

Az időjárás itt azért jön képbe, mert ha csak néhány főútvonalat használhatnak a konvojok, akkor elég könnyű kiszámítani az útvonalukat, és csapdát állítani nekik. A nehezen járható utaknak egyébként jó eséllyel abban is szerepük volt, hogy olyan hosszúra (több tíz kilométeresre) torlódott fel a Kijevtől északra lévő orosz járműoszlop, hogy azt az űrből is könnyű volt kiszúrni. Emellett pedig, ha egy-egy páncélos vagy egyéb jármű személyzetének nincs kedve harcolni, akkor elég csak ráhajtani a legközelebbi sáros szántóföldre, és máris indulhatnak hátra, mondván, hogy eltévedek, és menthetetlenül elakadtak.

Jelenleg egész Ukrajna felett borult az ég, sokfelé esik hó vagy eső, és az előrejelzés szerint a következő három nap során kifejezetten sok csapadék várható az ország déli és keleti részén. Ennek egy része várhatóan hó lesz, de mivel napközben jórészt 0 fok felett marad a hőmérséklet, jó része valószínűleg el is olvad majd.

Ettől még persze, ha közben rendezik a logisztikai helyzetüket, még fel is gyorsulhat az orosz támadás egyes irányokban. A már most is szorongatott települések ukrán védőin pedig közel sem biztos, hogy segít a sár, de valamelyest legalábbis hátráltathatja az orosz előrejutást. Ha pedig az ukrán hadsereg képes lenne kihúzni a tavaszi esőzésekig, akkor a raszputyica hírhedt időszaka még inkább a segítségükre lehet.

Az orosz támadásnak egészen március közepéig ideális feltételeket jósoló elemzések talán ott mentek félre, hogy a második világháborús tapasztalatokból indultak ki, miközben a 40-es évek óta sokat változott a klíma. A tavaszi olvadás időszaka Kelet-Európában is előbbre jött, miközben az előre jelezhetőség is csökkent – azaz a korábbinál nagyobb eséllyel jöhet akár egy kifejezetten száraz tavasz is, ami pedig az oroszoknak kedvezne; már persze abban az esetben, ha akkor még tartanak a hadműveletek.