Mióta Joe Biden lett az amerikai elnök, és az Egyesült Államok visszatért az iráni nukleáris megállapodáshoz, már a tárgyalások hetedik fordulója zajlik Bécsben, de előrehaladásról alig lehet beszélni. A megbeszéléseket eleve nehézkesség teszi, hogy az amerikai-iráni egyeztetések az utóbbiak fenntartásai miatt nem közvetlenül zajlanak, hanem európai diplomaták közvetítésével. De az is jellemző, hogy a felek kölcsönösen megkérdőjelezik egymás tárgyalási szándékának komolyságát.

A dolog elvileg Irán számára lenne sürgősebb. A hivatalos nevén Közös Átfogó Cselekvési Terv 2015-ben jött létre, és gazdasági előnyöket, a szankciók feloldását ígérte Iránnak, ha korlátozza nukleáris programját, magyarul nem gyárt atomfegyvereket. Miután az alku megköttetett, el is kezdődött az Irán és a Nyugat közötti gazdasági kapcsolatok helyreállítása, de ez nem tartott túl sokáig. Donald Trump Közel-Kelet politikájának az Izraellel és Szaúd-Arábiával való jó viszony volt az alapja, és mivel mindkét ország ellenséges Iránnal szemben, az amerikai elnök 2018-ban egyoldalúan kiléptette országát az atomalkuból, és visszaállította a korábbi szankciókat. Erre válaszul Irán a megengedettnél több és nagyobb koncentrációjú uránt kezdett előállítani.

A megállapodás legfeljebb 3,67 százalékos tisztaságú uránt enged előállítani Iránnak, idén viszont már a 60 százalékot közelítették. Ennek már nincs civil, energiatermelési célja, így ez a lépés egyértelműen az atomfegyvergyártás irányába mutat. Az ország azzal is megszegte a megállapodást, hogy – a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) novemberi jelentése szerint – több mint 2,3 tonna dúsított uránt halmozott fel, amely a megengedett szint tizenegyszerese. Ezen belül 17,7 kilogramm 60 százalékos tisztaságú.

Ahogy az Economist cikke emlékeztet rá, egy atombombához 25 kilogramm nagy tisztaságú, szilárd urán szükséges. Az utóbbi feltétel felé is haladnak az irániak, mert elkezdték a gáz halmazállapotú uránt szilárd fémmé átalakítani. A NAÜ azt is megállapította december 1-jén, hogy új dúsító centrifugákat telepítettek a fordói megerősített létesítménybe, ahol semmilyen dúsítási tevékenységet nem szabadna végezni.

A megállapodás azért is lenne elvileg sürgős Iránnak, hogy az újrainduló külkereskedelme – leginkább nagyobb volumenű olajexportja – révén enyhíthesse a gazdasági nehézségeket. Az utóbbi években ezek miatt rendszeresek voltak a tüntetések, még úgy is, hogy ezeket nem ritkán brutálisan szétverik. Az utóbbi öt évben az iráni riál 86 százalékkal értékelődött le, az infláció pedig 44 százalékos az országban, így természetesen az alapvető élelmiszerek is egyre többe kerülnek.

Az ország egyes részein a vízhiány miatt is vannak tüntetések, legutóbb például a közép-iráni Iszfahánban, júliusban pedig a délnyugati térségekben. Az ENSZ kimutatása szerint az utóbbi három évtizedben 28 százalékkal csökkent az egy iráni számára átlagosan elérhető édesvíz mennyisége, évente és fejenként 1675 köbméterre – a világszervezet skálája szerint ez már a „vízstressz” szintje. A népesség növekedése és a klímaváltozás mellett ezért a rossz vízgazdálkodás is okolható, leginkább a kifejezetten vízpazarló mezőgazdasági módszerek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gazdaság fejlesztése tönkre tette a tavat, most a tó teszi tönkre a gazdaságotIránban már majdnem teljesen kiszáradt egy nagy tó, amelynek kiülepedett sótartalmát a szél viszi. A folyamatot a környék mezőgazdasági fejlesztése indította be, a szárazság és a só most 4 millió ember megélhetését és egészségét veszélyezteti.

Ezeken a problémákon természetesen nem lehet egyik napról a másikra felülkerekedni, de több állami bevétel mellett nyilván könnyebb lenne olyan programokat indítani, amelyek páréves távon már segítenek. Ennek ellenére Iránon belül sem mindenki lelkesedik a tárgyalásokért, a keményvonalasok szerint az Egyesült Államok a nem kifejezetten az atomiparhoz kötődő szankciókat úgysem fogja eltörölni, így kár a megállapodástól várni a gazdasági fellendülést. Szerintük inkább Kínával érdemes szorosabb gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, emellett pedig tovább erősíteni az ország önellátási képességét.

Ebben a táborban olyanok is vannak, akik az atomfegyverekben látják a végső biztonsági garanciát, így nem akarják feladni a katonai programot. Még akkor sem, ha a fenti gazdasági helyzet tükrében hasonló a helyzet, mint annak idején a pakisztáni atomprogrammal. A későbbi kormányfő Zulfikar Ali Bhutto még külügyminiszterként mondta a 60-as évek végén, hogy ha India atombombát készít, követi Pakisztán népe is, „még ha füvet és levelet kell is ennie, vagy éhen kell halnia”. Az utóbbira persze azért nem került sor, de tényleg hatalmas gazdasági áldozatokat követelt, míg meglett Pakisztán atomfegyvere.

Irán esetében annyival bonyolultabb a helyzet, hogy még ha vállalják is a hasonló szintű nélkülözést, a siker akkor sem biztos. Bárki is kormányoz Izraelben ugyanis, abban teljes az egyetértés, hogy az országot létében fenyegetnék az iráni atomfegyverek, ezért mindenáron meg kell akadályozni a létrehozásukat. (Irán nem ismeri el Izraelt, és vezetői visszatérően szoktak fenyegetőzni a megsemmisítésével.) Izrael kibertámadásokkal, robbantásokkal és atomtudósokat célzó merényletekkel eredményesen hátráltatja az iráni atomprogramot, de politikai és katonai vezetői azt is el szokták mondani, hogy a nyílt háborútól sem riadnak vissza a cél érdekében.

A Biden elnöksége alatt a Közel-Keletről inkább kivonulóban lévő Egyesült Államok ezt nem szeretné, ezért számukra sem mindegy, hogyan alakulnak a tárgyalások. Mivel az iráni kormányzatot jelenleg nem kifejezetten a keményvonalasok dominálják, elvileg adottak a feltételek az alkuhoz. Közben azonban arra is figyelnie kell mindkét félnek, hogy ne látszódjon túlságosan engedékenynek, így aztán az is benne van a pakliban, hogy nem lesz előrehaladás, csak az iráni urándúsításban. De ha ezt le is állítják majd, a megszerzett technológiai tudás megmarad, így napról napra közelebb kerül az ország az atomfegyver előállításához.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz arab világ alapjait változtatja meg az afganisztáni kivonulásA konfliktusok súlypontja a Közel-Keletről Afganisztán felé tolódik, ahol Kína és Pakisztán, illetve India és Irán szövetsége nézhet szembe egymással.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ atomfegyver egyesült államok Irán iráni atommegállapodás Izrael Olvasson tovább a kategóriában