Hírlevél feliratkozás
Mészáros R. Tamás
2021. október 28. 06:46 Tech, Világ

A világ pénze sem oldja meg a magyar autóipart fojtogató csiphiányt

A mikrocsipek hiánya már jó egy éve az ipar egyik legfontosabb rákfenéje, amely világszerte problémákat okoz. Mivel nincs elég csip, az Apple a tervezettnél tízmillióval kevesebb iPhone-t tud csak legyártatni, a Toyota 15 százalékkal csökkenti termelését, de a magyarországi autóiparban is gyakoriak a nagyobb leállások, amelyek a növekedési adatokat is lefelé húzzák.

Az ellátási gondok megoldására ugyanakkor egy év is kevés volt.

A jelenség már csak azért is érdekes, mert a szektort felveti a pénz. A legnagyobb csipbérgyártó, a tajvani TSMC nettó (adózott) nyereségrátája 2021 harmadik negyedévében 37,7 százalék volt, árbevétele dollárban kifejezve 22,6 százalékot növekedett tavalyhoz képest, amihez a közelmúltbeli, 20 százalékos áremelése is hozzájárult. A pénzt pedig vissza is forgatja: a TSMC három év alatt százmilliárd dollárt költ új beruházásokra – ez az összeg valamivel több, mint a Magyarországon befektetett teljes külföldi működőtőke-állomány.

A csiphiány okozta gazdasági károk miatt a politika sem sajnálja a pénzt az ágazattól. Az Egyesült Államok szenátusa júniusban egy 52 milliárd dolláros innovációs és versenyképességi csomagot fogadott el a hazai csipipar megerősítésére. A kormány egy további, 10 milliárdos programot indított a belföldi ellátási láncok megerősítése érdekében, hogy csökkentsék az elektronikai- és autóipar külső kitettségét.

Az állami pénzen való csipipar-fejlesztés Kínában már évek óta folyik, de Dél-Koreában is dollár-százmilliárdos beruházásokkal számolnak. Újabban pedig az EU-ban is felütötte a fejét a csipipar „stratégiai szuverenitásának” igénye, az Európai Bizottság már dolgozik is egy irányelven, bár a sajtóhírek szerint az amerikai és kínai ráfordításnál kisebb összegekről van szó.

Az amerikai kormány adminisztratív lépésekkel is igyekszik terelni a piacot. Szeptember végén felszólították a csipgyártókat, autóipari és elektronikai cégeket, hogy az ellátási láncok „átláthatóbbá tétele” végett osszák meg a kereskedelmi minisztériummal a csipellátásra vonatkozó információikat. Ez első körben önkéntes jelleggel történne, de Gina Raimondo kereskedelmi miniszter közölte, hogy az önkéntes adatszolgáltatás elmaradása esetén „vannak más eszközeink is, amelyekkel előírhatjuk az adatközlést.”

Az irtózatos nyereség, a kormányzati pénzeső és a burkolt politikai fenyegetések ellenére a közeljövő kilátásait illetően megoszlanak az elemzői várakozások. A szkeptikusok szerint a csipipar széttagoltsága és a befektetések lassú megtérülése miatt nem várható csoda a mostani lépésektől sem. Ugyanakkor a koronavírus-járvány okozta sokkok a piaci szereplők körében is alkalmazkodási hullámot indítottak el, azaz a politikai unszolás nélkül is reagált a piac, még ha ez időbe is telik.

Töredezett

A csiphiány több folyamat összeérése miatt alakult ki. A koronavírus-járvány kitörése óta jelentősen nőtt az igény az elektronikai eszközök és ezáltal a csipek iránt is; közben a logisztikai hálózatok a járványhoz köthető fennakadásai és az Egyesült Államok Kínára kivetett gazdasági szankciói is nehezítették a termelési láncok működését; a felfordulást pedig tetézték egyes lokális problémák, az idén februári texasi fagytól kezdve egy tokiói csipgyár leégésén át a délkelet-ázsiai járványgócokig

A csipiparban ezek a fennakadások hatványozottan súlyosan jelentkeztek. Ennek az egyik oka, és a gyors megoldás fő gátja, hogy egy rendkívül széttöredezett termelési rendszerről van szó. Mivel a csiptervezés és -gyártás rengeteg tőkebefektetést, tudást és innovációt igényel, a szektor egyik szereplője sem képes a teljes folyamatot házon belül elvégezni. Ehelyett a gyártás és tervezés minden egyes apró részfolyamatát külön erre szakosodott vállalatok végzik. (Erről részletesen korábban itt írtunk.)

Egy iparági szervezet becslése szerint egy nagyobb amerikai félvezető-forgalmazónak 16 ezer beszállítója, valamint közvetlen és közvetett partnere lehet. Egy 16 ezer vállalatot felölelő láncban sokkal nagyobb kárt tudnak okozni a kisebb logisztikai fennakadások is, miközben a termelés felgyorsítása jóval nehezebb: elég, ha a sok ezer beszállító egyikénél probléma üti fel a fejét, vagy nehézségekbe ütközik a termelés növelése.

Ennek kockázata az utóbbi időben a gyártókat is élénkebben foglalkoztatja. „Miközben a múltban a gyártási folyamat sok apró részre oszlott, mostanra felismerték, hogy ez hiába költséghatékonyabb, de jobban kitett a fennakadásoknak is”, mondta a Financial Timesnak Peter Hanbury, a Bain tanácsadócég partnere.

A váltásnak már vannak kézzelfogható jelei. A Foxconn tajvani elektronikai bérgyártó, az Apple egyik fő beszállítója nemrég bejelentette, hogy felvásárol egy kisebb csipgyárat. A cég szerint erre egyrészt a globális csiphiány miatt van szükség: a házon belüli termeléssel csökkenthetik a kitettségüket. Másrészt az is szerepet játszott az akvizícióban, hogy (amint korábban részletesen is írtunk róla), a Foxconn újabban a jelentős csipigényű elektromosautó-gyártás irányába terjeszkedik, ezért termékfejlesztési szempontból is fontos számukra a csipipari tudás megszerzése. (A cég nemrég egy amerikai elektromosautó-gyárat is felvásárolt.)

Diverzifikáció

Más vállalatok a beszállítói kapcsolataik kiterjesztésével reagálnak. Bár a szektor szereplői a magas minőségi elvárások miatt rendkívül válogatósak, az utóbbi időben egyes csiptervezéssel foglalkozó, a gyártást hagyományosan a TSMC-nek és hasonló vállalatoknak kiszervező szereplők is elkezdtek több bérgyártóval szerződni. A japán Renesas például (szemben a Foxconnal) a jövőben növelni tervezi a bérgyártók bevonását a termelésbe, és felvásárlásaiban a tervezésre összpontosít. 

Egy ezzel párhuzamos stratégia a Financial Times szerzője szerint az ellátási láncok mélyebb felmérése és a földrajzi koncentráció csökkentése. Bár előbbiről az ember azt gondolná, hogy triviális, ez nem így van: a Toyota például hiába arról híres, hogy a „just in time” készletezés bevezetésével annak idején kisebb logisztikai forradalmat indított el az autóiparban, a vállalat csak akkor ébredt rá, hogy nem követi megfelelő figyelemmel az autóiba kerülő elektronikai alkatrészek származását, amikor a 2011-es japán földrengés és cunami váratlanul súlyos termelési problémákat okozott: egyes hazai beszállítók kiesése miatt a Toyota észak-amerikai üzemei is csak 30 százalékos teljesítménnyel tudtak termelni a földrengés utáni időszakban. 

A Bosch idén átadott drezdai gyárában gyártott mikrocsipek. Fotó: AFP/Europress

A mostani csiphiányt a Toyota az azóta kifejlesztett belső kockázatértékelő rendszerével sem tudta elkerülni, ez eleve lehetetlen lett volna. Ugyanakkor a lap várakozásai szerint a mostani válság tanulságai alapján a jövőben a vállalatok nagyobb figyelmet lesznek kénytelenek fordítani a beszerzési forrásokkal kapcsolatban felmerülő stratégiai kérdésekre, és nemcsak az árat nézik majd.

Bár a hiányt a legnagyobbak sem tudják elkerülni, annak mértékét a piaci erőviszonyok is befolyásolják, és aki csak tud, próbál előre készletezni. „Több alkatrészt kötünk le arra az esetre, ha folytatódik a félvezető-hiány, még ha ez magasabb készleteket is jelent”, mondta nemrég a Honda alelnöke, szembefordulva az autópiacra jellemző, minél kisebb készletképzést hirdető just in time filozófiával. 

Az amerikai kormány részben pont erre hivatkozva akarja információszolgáltatásra kötelezni az érdekelt cégeket. „Az ellátási láncban híján van a bizalom. Minden bizonnyal van példa a túlrendelésekre. Egyes beszállítók (…) inkább a nagyobb pénzt ígérő helyekre küldik a csipeket”, mondta Gina Raimondo kereskedelmi miniszter.

Hogy ez hatásos módszer lenne-e a problémák megoldására, azt a Financial Times által megszólaltatott piaci szereplők vitatták. A kormány „egy irányítótornyot akar, ahonnan mindent lát az iparágban: előrejelzés, készletezés, kapacitások, kihasználtság.” A gyártóknak ez nyilvánvalóan nincs ínyére: a TSMC például rögtön közölte is, hogy nem fog érzékeny céges információkat kiadni. Az információmegosztás emellett trösztellenes problémákat is felvet, például ha az autógyártók hozzáférnének a beszállítóik adataihoz, összejátszhatnak ellenük, mondta a lapnak Peter Hanbury.

Sok gyár, kevés munkaerő

Míg a beszállítók számát illetően a széttagoltság, földrajzi tekintetben pont ellenkezőleg, a koncentráció a kihívás. A világ csipgyártásának jelentős része Tajvanon folyik, ami számos kockázattal jár: egy természeti katasztrófa, helyi logisztikai fennakadás vagy akár egy kisebb szárazság (a félvezető-gyártás nagy vízigénye már idén is okozott gondokat a szigeten) a fél globális elektronikai ipart megakaszthatja, miközben a Kínai Népköztársaság és a tajvani kormány közti, az utóbbi időben növekvő feszültségek miatt eleve egy potenciális konfliktuszónáról van szó. (A másik nagy csipgyártó Dél-Korea, ahol szintén vannak geopolitikai sebezhetőségek.)

Ennek, illetve a külföldi kormányok folyamatos követeléseinek hatására még a TSMC is a földrajzi diverzifikáció mellett döntött, az Egyesült Államokban és Japánban is új gyárat épít. Az amerikai Intel hazai pályán és Európában is terjeszkedik (és tartja a markát a 20 milliárd eurós beruházásért cserébe remélt európai uniós támogatásért). A piac egyik kevésbé sikeres bérgyártója, az amerikai bejegyzésű, abu-dzabi tulajdonban lévő GlobalFoundries azzal hirdeti magát, hogy ő az egyetlen, nem kínai és tajvani kitettségű gyártó.

Ugyanakkor hosszabb távon nem látszik megtörni az ázsiai dominancia. A SEMI nevű iparági szervezet jelentése szerint 2021-ben tizenkilenc, 2022-ben további tíz félvezetőgyár építését kezdik meg világszerte. Ebből hatot Amerikában, hármat Európában terveznek, miközben a Kínai Népköztársaság és Tajvan 8-8, Japán és Dél-Korea 2-2 új gyárat épít majd. 

A nagy beruházási láz egyhamar a termelésben sem jelentkezik majd. A TSMC arizonai gyára, amelyet idén nyáron kezdtek el építeni, a várakozások szerint 2024-ben kezdi meg a termelést, az európai tervek pedig ennél is később fognak beérni. Ez annak fényében nem meglepő, hogy a csipgyártás rendkívüli, néhány nanométeres precizitást és a végletekig steril (egy műtőnél is sokkal sterilebb) környezetet, egyúttal azonban gyors gyártást, nagy volument és emiatt heti hét napos, 24 órás működést kíván. Sokkal összetettebb feladatról van tehát szó, mint egy átlagos ipari üzem esetében.   

A gyors terjeszkedést egyéb faktorok is hátráltatják. Sok más szektorhoz hasonlóan a csipipar is munkaerőhiánnyal küzd. Az Intel például már főiskolai futballmeccseken hirdeti állásait, és hajlandó diákokat is alkalmazni az egyszerűbb munkafolyamatokra.

Mindazonáltal a csipipari munkaerőhiány felszámolása a szektor tudásigénye miatt nagyobb kihívásnak ígérkezik: az Intelnél például tíz százalék a doktori fokozattal rendelkezők aránya, a fontosabb mérnöki pozíciókat tehát nem lehet néhány hónapos távlatban feltölteni. Az pedig szintén a földrajzi diverzifikáció ellenében hat, hogy a helyzet Nyugaton súlyosabb, mint Keleten: az IPC iparági szervezet felmérése szerint az ázsiai félvezetőipari cégek harmada panaszkodik a munkaerő hiányára, míg Észak-Amerikában 67, Európában 63 százalék az arány.

Nincs csip, mert nincs gép, mert nincs csip

Kínában a végtelen pénz és a munkaerő jelenléte sem oldja meg a gondokat. A kínai állam és a gyártók jüan-tízmilliárdokat mozgatnak meg, hogy behozzák a külföldi konkurenciát, és csökkentsék amerikai technológiai függésüket. Az esetükben azonban a csipgyártó eszközökhöz és gépekhez való hozzáférés jelent gondot: a beruházási láz, valamint az amerikai szankciók miatt nem tudnak elegendő gyártási technológiát venni ahhoz, hogy felpörgessék a termelést.

Ugyanezen okokból a legfejlettebb csipek piacán sem rúgnak még labdába: az ehhez szükséges szoftveres háttér, mérnöki tudás és gyártási technológia jellemzően nyugati vállalatok kezében van, és ezek megszerzését exportkorlátozások akadályozzák.

Bár Kína korábban azt tervezte, hogy 2025-re a hazai csipigény 70 százalékát kínai cégek állítják elő, jelenleg ez az arány 16 százalék, ami jelzi, hogy a pénz nem minden. 

A Jiejie nevű félvezető-gyártó üzeme a kínai Nantongban. (STR / AFP)

A géphiány ugyanakkor nemcsak Kínában, máshol is probléma, miután a gépgyártók is munkaerő- és alkatrészhiánnyal, sőt egyes esetekben csiphiánnyal küzdenek – a csipgyártó rendszerekbe ugyanis rengeteg csip kell. 

Más jellegű probléma az ellátási láncokban, hogy miközben a nagyobb szereplők, mint a TSMC hatalmas áremelésekkel reagálnak a piaci helyzetre, a kisebb szereplők helyzete romlik: az IPC felmérése szerint a szektor szereplőinek háromnegyede csökkenő nyereségrátára panaszkodik. Ennek egyik összetevője, hogy a nyersanyagárak növekedése minden iparágban, így a csipgyártásban is komoly pluszköltségeket jelent, amelyek elsősorban a gyártás kezdeti fázisaiban (nyersanyagfeldolgozás, vegyipar) jelennek meg; másik összetevője, hogy a szektor nagyobb szereplői jobb alkuerejük miatt hajlamosak kivéreztetni a kisebb beszállítókat, azaz a pluszköltségeket nagyobb részt a gyengébb szereplőknek kell benyelniük.

A szektornak pedig egy szokatlan gonddal is szembe kell néznie. A Nikkei japán üzleti lap cikke szerint a csiphiány közepette egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg a piacon a hamis csipek. Ahogy a koronavírus-járvány elején hirtelen minden második ázsiai ipari vállalkozás maszkot kezdett gyártani, a csiphiány miatt most egyre többen próbálkoznak ezzel a biznisszel.

A két tevékenység között ugyanakkor jelentős technológiai különbség van, ami az eredményekben is meglátszik. Az elektronikai vállalatok a hiány miatt egyre gyakrabban fanyalodnak ismeretlen beszerzési forrásokra, ám az Alibabán és egyéb kínai csatornákon rendelt csipekről gyakran kiderül, hogy a minőség-ellenőrzésen megbukott vagy újrahasznosított termékekről, esetleg puszta hamisítványokról van szó. 

Túl nagy a kereslet

A legprózaibb probléma, amely a csiphiány feloldását hátráltatja, hogy egyszerűen túl nagy a kereslet. Az Egyesült Államokban a kiskereskedelmi forgalom 2020 január-februárban havi 525 milliárd dollár körül mozgott; ehhez képest 2021 márciusa és szeptembere között havi 625 milliárdra emelkedett, miután a járvány alatti élénkítőcsomagok jelentősen növelték a háztartások elkölthető jövedelmét. Ez az elektronikai termékek keresletében is lecsapódik.

A nagy csipgyártók jelentős nyersanyagkészleteket halmoztak fel, és a termelést is pörgetik, azonban így se tudnak lépést tartani a megrendelésekkel, írja a Nikkei.

A TSMC a január és június közti időszakban az új beruházásoknak és a gyártási folyamat optimalizációjának köszönhetően 30 százalékkal növelte az autóipari csipek előállítását, de ez sem volt elég. Az amerikai Infineon két évi árbevételnek megfelelő mennyiségű megrendeléssel bír. Egyes gyártók 12-18, az extrém esetekben akár 36-60 hónapos szállítási időre kötnek szerződéseket a Morningstar egy elemzője szerint. Hogy ebből mekkora a kettős-többes rendelések aránya, azt iparági szereplők is csak találgatják, mindenesetre ilyen kereslet mellett még jelentős kapacitásbővítés sem elegendő rövid távon.

Egyesek eközben már attól tartanak, hogy a mostani tempó eleve tarthatatlan, és az ágazatban a csiphiány lecsengése után csődhullám jöhet: ha az autóipari és elektronikai kereslet visszaáll a normális kerékvágásba, a jelentős új beruházások megbosszulhatják magukat.

Ezzel szemben a szektor optimistább szereplői szerint még több csipgyárra lesz szükség. Az amerikai bejegyzésű GlobalFoundries bérgyártó szerint például tíz éven belül meg kell majd duplázni a csipgyártás volumenét. Ezen várakozás szerint az élet és a gazdasági egyre több területének digitalizációja, a több csipet igénylő elektromos autók terjedése, a nagyobb számítási igényű technológiák, például a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia üzleti térnyerése további, kiapadhatatlan keresleti forrást jelent majd, és a jövőben is inkább a hiány lesz a probléma, nem a túltermelés.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA technológiai hidegháború legforróbb területe lett a chipgyártásAmerika olyan területen támad, ahol komolyan visszavetheti Kína technológiai fejlődését - ám járulékos kárként saját techiparát is megsebezheti.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTrump megy, a kereskedelmi feszültségek maradnakJoe Biden elnöksége erős külpolitikai váltást ígér Washington részéről, de Kínával szemben kevés az esély a békülésre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA techszektor maga alá gyűrné, de minimum megcsapolná az autóipartAz autók kerekes számítógépek lesznek, az autós cégek pedig bérgyártókká válhatnak - már ha belemennek ebbe az előnytelen alkuba.

Tech Világ áruhiány autóipar chiphiány elektronikai eszközök logisztika mikrochip mikrocsip Olvasson tovább a kategóriában

Tech

Hajdu Miklós
2021. december 3. 11:35 Tech

Szép csillagos az ég? Lassan minden tizenötödik fénypont egy műhold

A valódi csillagfény egyre inkább háttérbe szorul az égbolton, helyette az internetszolgáltatók szatellitjeiről visszaverődő fényt figyelhetjük.

Avatar
2021. november 30. 15:20 Tech, Világ

Először adtak tényleges közúti engedélyt önvezető járműnek Európában

Az eddig tesztüzemben működő EZ10 nevű francia minibusz bebizonyította, hogy biztonságos közúti használatra, miután jól teljesített az Oncopole egyetem kampuszán.

Váczi István
2021. november 22. 15:41 Támogatói tartalom, Tech

Kamionokkal nem fog menni a klímavédelem, fejlesztésekkel terelnék vasútra a forgalmat

A piacvezető magyar vasúti árufuvarozási vállalatot, a Rail Cargo Hungariát is magában foglaló Rail Cargo Group euró milliókat fordít a vasúti árufuvarozás digitalizációjára és innovációjára.

Fontos

Török Zoltán
2021. december 7. 17:46 Pénz

Mit tanulhatunk Harry Pottertől az inflációról?

A sorozat első kötetében elpusztították a bölcsek kövét, így a későbbiekben nem fenyegette infláció a szereplőket. A mi világunkban ez kicsit bonyolultabb.

Jandó Zoltán
2021. december 7. 16:37 Pénz, Vállalat

Kiderült, kinek adta el az állam a volt Malév-székházat 3,8 milliárdért

Az a vállalkozó szerezte meg az államtól a Malév-székházat, aki a budapesti repülőteret épp az állammal közösen vásárolná meg. Nem ez volt az első hatalmas ügylet a felek között.

Mészáros R. Tamás
2021. december 7. 06:51 Adat, Világ

Zakatol, de nem jut előre a Magyarország nevű összeszerelő üzem

A magyar gazdaságban megtermelt érték egyre nagyobb részét exportáljuk, de nem lépünk feljebb a nemzetközi termelési láncokban az OECD friss adatai szerint.