A globális felmelegedéssel kapcsolatos tanulmányok döntő részben azt jósolják, hogy az élet minőségét pont azokban az övezetekben ronthatják a változások, amelyekben a fejlődő, azaz szegényebb, alacsonyabb nemzeti összterméket felmutatni képes országok fekszenek. Mindez a klimatikus viszonyokra ma is alapvetés, a megemelkedő tengerszint miatt várhatóan a csendes-óceáni kis szigetországok forognak a legnagyobb veszélyben, a kiszámíthatatlan időjárás hatásaira sokkal nehezebb ott felkészülni, ahol erre kevesebb az erőforrás, a trópusi övezetben a megélhetés szempontjából létfontosságú haszonnövények termelése ellehetetlenül, és még sorolhatnánk a hasonló jóslatokat.

Emellett azonban egyre több tanulmány hívja fel a figyelmet azokra a jelenségekre, amelyek a fejlett világot közvetlenül vagy közvetve érintik majd, és ezek sokkal inkább gazdasági jellegűek.

Tamma Carleton, a Berkeley Egyetem oktatója már évekkel ezelőtt kimutatta például, hogy 2050-re komoly mértékű visszaesés várható az alapvető élelmiszerek alapanyagainak termésmennyiségében, és egyáltalán nem csak Afrikában, hanem az Egyesült Államokban is. A kukorica, a cirok, a földimogyoró, és a köles termesztése az afrikai országokban 17-22 százalékkal szorulhat vissza, de ennél sokkal meglepőbb, hogy az Egyesült Államokban is 15-20 százalékos csökkenés várható. Marshall Burke, a Stanfordi Egyetem professzora hasonló alapállásból arra a következtetésre jut, hogy egy ilyen komoly mértékű visszaesés 400 ezer áldozattal járna Afrikában már 2030-ig, mert a mezőgazdasági ellehetetlenülés több és súlyosabb fegyveres konfliktushoz vezetne a térségben.

Az Egyesült Államokban (amellett, hogy a nemzetközivé váló konfliktusokat is kezelnie kellene valahogy) a felmelegedés következtében megnőne a gyermekhalandóság, és például az elektromos áram fogyasztása 11 százalékkal ugrana meg.

A halálozások és geopolitikai következmények mellett azonban a gazdasági károk is jelentős mértékűre nőhetnek. Az eddigi tudományos álláspont zömmel arról szólt, hogy a fejlett országok azért nem tesznek túl sokat a klímakatasztrófa megfékezése érdekében, mert nem érzik annak következményeit, úgy tűnik, hogy ez a tendencia megváltozhat.

A belgiumi Ghent egyetemén dolgozó Jasmien De Winne és Gert Peersman egyenesen arra jut, hogy az alacsonyabb jövedelmű országokat nem sújtja a válság egy-egy eleme annyira, mint a gazdaságilag fejlettebb országokat. A VoxEu-n megjelent ismertető cikkük szerint

a GDP kisebb mértékben csökken a fejletlenebb országokban, mint a fejlettekben.

Ami azt jelentheti, hogy a fejlett világban nagyobb sokkot idézhet elő egy-egy kedvezőtlen változás.

Az elemzés szerint a kiszámíthatatlan időjárási körülmények és a kártevők egyre nagyobb fokú elterjedtsége miatt az élelmiszerválságok közvetetten okozhatnak kárt a fejlett országoknak. A kutatók 75 országot vizsgáltak, három csoportra osztva (fejlett, közepesen fejlett, és fejlődő országok). Azt mérték, hogy két válságszituáció, az időjárás szélsőségessége miatt létrejövő kínálati sokk, illetve a betakarítási nehézségek miatti sokk milyen károkat okozna a GDP-ben.

Az eredmény szerint a két szituáció hasonló mértékű károkkal járna, viszont a kutatás meglepetését az okozza, hogy az alacsony jövedelemszinten lévő országok GDP-jét kevésbé fogná vissza egy ilyen jellegű válság, mint a közepes, vagy magas jövedelmű országokét.

Az alacsony jövedelmű országokban a legnagyobb mértékű visszaesés csupán 0,19 százalék, ami statisztikailag nem jelentős, a közepes jövedelemszintű országokban viszont 0,52 százalék, a magas jövedelemszintű országok csoportjában pedig már 0,92 százalék (a GDP arányában).

Ezek az eredmények azért is meglepőek a kutatók szerint, mert a gazdagabb országokban a jövedelmek jóval kisebb hányadát fordítják a lakosok élelmiszervásárlásra (vagyis annak nehézségei elvileg nem kellene, hogy arányaiban nagyobb problémát okozzon), ráadásul ezekben az országokban általában nagyobb az állami kontroll a piac felett, és ez egy élelmiszerhiány esetén nagyobb lehetőséget ad az állami döntéshozóknak arra, hogy megfelelően kezeljék a válságot.

Úgy tűnik azonban, hogy ezek az előnyök nem olyan jelentősek, ha a teljs képet nézzük. A kutatók azzal is magyarázzák a jelenséget, hogy azokban az országokban, ahol a GDP nagyobb részét adja a mezőgazdaság,

feltételezhetően több az önellátó háztartás, és ennek következtében ezekben az országokban a lakosság védettebb a globális élelmiszerárak változásaival szemben.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ élelmiszer fejlett országok klímaváltozás üvegház válság Olvasson tovább a kategóriában