Donald Trump amerikai elnök 2018 elején hirdetett gazdasági háborút Kína ellen, az Egyesült Államok kormánya azóta váltakozó intenzitással próbálja gazdasági és biztonságpolitikai megfontolásokból^*A vádak és érvek csokra nagyjából a következő:
Kína kémkedhet Amerika után a Huawei eszközein keresztül.
A Huawei együttműködik a kínai hadsereggel.
Nemzetbiztonsági sebezhetőséget jelent, ha stratégiai infrastruktúra terén Amerika egy nem kifejezetten baráti állam cégeire szorul.
A kínai nemzetbiztonsági törvény értelmében a kínai vállalatok hatósági kérésre kötelesek információt szolgáltatni a pekingi szolgálatoknak.
Kína a nyugati piacgazdaságok szempontjából tisztességtelen eszközökkel támogatja vállalatait, miközben a nyugati cégeket nem engedi be piaca egy jelentős részére.
A mára egyre inkább geopolitikai riválisként fellépő Kína technológiai fejlődése általában véve ellentétes az amerikai érdekekkel. hátráltatni az ázsiai ország fejlődését: védővámokat vetett ki a kínai termékekre, fatvát adott ki a Huawei infokommunikációs eszközgyártóra, korlátozta a kutatói és diákvízumok kiadását, legutóbb pedig a TikTok nevű videómegosztó és a WeChat nevű mobilapplikáció vegzálásával próbálta megtörni a feltörekvő kínai techszektort.

A látványos, bár mérsékelten sikeres (és Trump temperamentuma miatt nem is kifejezetten konzekvens) lépések mellett azonban egy sokkal fontosabb területen is folyik a kiszorítósdi. 

Amerika export- és technológiatranszfer-korlátozásokon keresztül igyekszik gátolni, hogy a kínai cégek csúcstechnológiás chipeket importálhassanak, valamint hogy hazai chipfejlesztési és -gyártóbázist alakítsanak ki.

Miközben ez a terület rendkívül fontos Kína jövőbeli gazdasági-technológiai céljai szempontjából, a kínai cégek messze nincsenek a világ élvonalában, sőt egyes szegmensekben évtizedes lemaradásban vannak. Emiatt valóban vannak erős lapok Trump kezében.

Ugyanakkor a chipgyártás terén bonyolult nemzetközi partneri-, beszállítói- és tulajdonviszonyok uralkodnak, amelyeket még az amerikai politikai akarat sem biztos, hogy szét tud bogozni. Ha pedig sikerülne, azzal egyes vélemények szerint mindkét fél veszítene – a kínai kereslet kiesése esetén nem világos, hogyan maradhatna rentábilis egy sor nyugati techcég.

A Pentagon közbelép

A félvezető-háború is a Trump-kormány mumusával, a Huawei-jel indult.^*A félvezető olyan anyagot jelent, amelynek a fajlagos ellenállása a vezetők és a szigetelők közé esik. Elektronikai felhasználásuk oka, hogy (megfelelő kezeléssel) szabályozható bennük az elektronok folyása.
A chip néven eredetileg magát a szilícium nevű félvezetőből készült lapkát értették. Erre a lapkára tranzisztorokat, diódákat visznek fel, és egy integrált áramkört alakítanak ki rajta. A legismertebb integrált áramkör/chip a mikroprocesszor, amely napjainkban több milliárd tranzisztort tartalmazhat. Ezek különböző logikai- és vezérlő műveleteket hajtanak végre, és a számítógép vagy okostelefon agyaként funkcionálnak.
De ide tartoznak a processzorok mellett a RAM memóriachipek, a flashmemóriák és sok más alkatrész is. Például további chipek felelősek a hang- és az energiaellátás vezérléséért, és a hálózati kapcsolatot fenntartó modemet is külön chip vezérli.
A félvezetőket nem csak integrált áramkörök létrehozására használják, a félvezetőgyártás ötödét teszik ki az optoelektronikai termékek, szenzorok és diszkrét/direkt félvezetők. Ide tartoznak például a napelemek vagy a digitális kamerákban található szenzorok. Az amerikai kereskedelmi minisztérium 2019 májusában jelentette be, hogy engedélykötelessé teszi (és ezzel a gyakorlatban megtiltja)^*A Huawei-jel és az SMIC-vel szembeni lépések alapja, hogy számos technológia, például a chipek is kettős felhasználásúnak minősülnek, azaz polgári és katonai termékekben is hasznosíthatók. Amely országokkal és cégekkel szemben felmerül a gyanúja, hogy katonai célokra használhatják az átadott technológiát, ott a nemzetközi kereskedelmi szabályok szerint jogszerű a kereskedelem engedélyhez kötése.
Ennek ellenére technikailag lehetőség van engedélyt kapni az exportkontroll-listán szereplő cégekkel való üzletelésre, egyéni elbírálás alapján. Ez ugyanakkor az amerikai kormány döntése, és relatíve ritka, hogy Washington vajszívű legyen ilyen ügyekben. Másfelől Donald Trump az utóbbi időben gyakran használta Kínával szemben tárgyalási eszközként a Huawei fojtogatását, emiatt most is van rá esély, hogy átmeneti a szigor, még ha a hosszabb távú folyamatok nem is az enyhülés irányába mutatnak. az amerikai technológia átadását a kínai telekomcég és kapcsolt vállalatai számára.

Mivel a Huawei eleinte megkerülte a szankciókat, többször szigorítottak azokon, legutóbb augusztus 17-én. Ez a szeptember 15-én életbe lépett rendelkezés amerikai engedélyhez köti minden olyan félvezető eladását a Huawei-csoportnak, amelynek létrehozásához felhasználtak bármiféle amerikai tudást, legyen szó szoftverről, fizikai eszközről vagy szellemi tulajdonról.

A történet itt még nem ért véget, Washington szeptember 25-én szintén engedélykötelessé tette az üzletelést a részben állami tulajdonú, SMIC néven ismert kínai chipgyártóval^*A cég teljes neve a nem túl fantáziadús Nemzetközi Félvezető-gyártó Vállalatnak fordítható, az egyszerűség kedvéért a nemzetközi gazdasági sajtó a név angol változatának (Semiconductor Manufacturing International Corporation) rövidítését használja.
A vállalatban tulajdonrésze van a kínai állami integráltáramkör-fejlesztési alapnak és az állami tulajdonú, civil és katonai telekommunikációs eszközök gyártásával foglalkozó Datang-csoportnak is. A cég részvényeit a sanghaji tőzsdén is jegyzik, és korábban a New York-i tőzsdén is jelent voltak, de tavaly kivonultak onnan. Egy tavalyi OECD-jelentés 45 százalékra tette az állami tulajdonarányt.
A cég elsősorban bérgyártással foglalkozik, e téren az ötödik helyen van a világon, ugyanakkor ez mindössze 4,8 százalékos piaci részesedést takar.
Az SMIC központja bár Sanghajban van, de a cég a Kajmán-szigeteken van bejegyezve. Partnerei között megtalálható a Texas Instruments, a Qualcomm és a Broadcom, ahogy természetesen a Huawei is.
Korábban technológialopás vádja miatt pereskedtek a TSMC-vel. szemben is, arra hivatkozva, hogy a vállalat túl közel áll a kínai hadsereghez.

Iparági hangok szerint lehetetlen modern chipeket létrehozni amerikai technológia nélkül.

Ha tehát Washingtonnak sikerül rákényszerítenie a szektor nagyobb szereplőit, hogy berekesszék az üzletelést a kínaiakkal, az megbéníthatja tevékenységük nagy részét, és akadályozza a kínai állam gazdasági célkitűzéseinek elérését. 

Oda ütnek, ahol fáj

Kína chipigénye hatalmas: iparági elemzések szerint a kínai tulajdonú cégek a globális félvezető-kereslet negyedét adják,^*A Kínában tevékenykedő külföldi cégek importjával együtt már 60 százalék körül van az arány egy becslés szerint.
a hazai gyártás viszont ennek mindössze 14 százalékát tudja kielégíteni.^*Kínában a szektor számos külföldi szereplőjének van chipgyára, például az Intelnek, a Samsungnak, az SK Hynixnak és a TSMC-nek is. A félvezetők importja meghaladja az évi 300 milliárd dollárt, ami a teljes kínai behozatal 15 százaléka.^*Az importigényt az sem látszik hátráltatni, hogy Kínában nemzetközi összevetésben kifejezetten magas, az OECD szerint átlagosan 5-6 százalék körüli vámot szednek a chipgyártáshoz köthető termékekre.
Az Egyesült Államokban a kereskedelmi háború megkezdése előtt a félvezetők átlagos vámterhe nem érte el a fél százalékot. Az EU-ban a szektor köztes termékeinek átlagos vámja 2 százalék alatt van, Japánban vámmentes. Kína mellett egyedül Dél-Korea mutat protekcionizmust, ott 3-5 százalék körül mozognak az átlag vámterhek a szektor különböző szegmenseiben.

Ezzel szemben az export 100 milliárd dollárt tesz ki – merőben szokatlan, hogy egy elektronikai szegmensben ekkora mínuszban legyen a világ gyára.^*Mivel a reexport és reimport adatok nem különösebben megbízhatók, nem tudni, hogy az export- és importadatokban mennyi az újraexportált vagy importált termékek aránya. Chipek nélkül okostelefont, szuperszámítógépet, de még egy modemet sem lehet legyártani, azaz egy embargó súlyos károkat okozhat.

A lépés keresztbe tehet Kína chipfejlesztési ambícióinak is. Peking erősen támogatja a felzárkózást és a nyugati beszállítóktól való függetlenedést a csúcstechnológiai területeken, így a chipfejlesztésbe és -gyártásba is ömlik a pénz. 2014 óta integráltáramköripar-fejlesztési terv is van, 120 milliárd dollárnyi (majdnem egy magyar GDP-nyi) befektetéssel akarják elérni, hogy 2025-re a belföldi kereslet 70 százalékát hazai forrásból elégítsék ki.

A Huawei és az SMIC kiemelt szerepet játszik ennek megvalósításában. Utóbbi a legjelentősebb kínai integráltáramkör-gyártó, a Huawei HiSilicon nevű leányvállalata pedig a legnagyobb kínai chiptervező, és az egyetlen kínai a világ 20 legnagyobb félvezetőipari vállalata között az OECD tavalyi jelentése szerint.

Nyugati dizájn

A két cég amerikai kitettségének háttere, hogy a gyártási folyamat állomásai (kutatás, tervezés, gyártás, összeszerelés, elektronikai termékekben való felhasználás) jellemzően nem egy cégen belül zajlanak, hanem sok-sok nemzetközi beszállítótól beszerzett nyersanyag, technológia, dizájn, gép, szoftver és specializált alkatrész felhasználásával készül el egy chip. (A chipek termelési láncáról részletes leírást ad az OECD tanulmánya). Egy iparági szervezet becslése szerint egy nagyobb amerikai félvezető-forgalmazónak 16 ezer beszállítója és partnere lehet.

Az összetettség oka, hogy a szektor rendkívül tudás-, technológia- és tőkeigényes, a McKinsey egy 2017-es jelentése szerint itt a legnagyobb a kutatás-fejlesztési ráfordítás az iparban. Emiatt a tervezők, beszállítók és gyártók jellemzően egy-egy szegmensre összpontosítanak, a termelési láncolat egyes szegmenseiben pedig néhány cég dominál. Ez az amerikai–kínai viaskodás szempontjából azt jelenti, hogy néhány ilyen szegmensen keresztül el lehet szigetelni a kínai cégeket.

Az egyik támadási felület a tervezés. Az integrált áramköröket nagyrészt automatizált szoftverekkel tervezik, ezek piacát viszont három amerikai cég, a Synopsis, a Cadence Design Systems és a Mentor Graphics uralja, a HiSilicon is az ő szoftvereikkel dolgozik.^*A Mentor Graphics bár 2017 óta a német Siemens tulajdonában van, mivel tevékenysége teljességgel Amerikában folyik, a Washington Post cikke szerint az amerikai exportkorlátozások hatálya alá esik. Mivel az új szankciók a tervezőszoftverek használatára is amerikai technológiaexportként tekintenek, innentől a Huawei nem juthat hozzá a chiptervezés legfontosabb eszközeihez.

Egy másik potenciális gyengeség a chipdesignok területe. Az okostelefonok processzoraiban használt architektúrák döntő része az ARM nevű brit cég terméke, és a Huawei szervereiben is ARM-architektúrára épülő processzorokat használnak. Az ARM tavaly közölte, hogy nem függeszti fel az együttműködést a Huawei-jel, mert a kínai cégnek eladott licencei brit technológiának minősülnek. A helyzet azóta nagyot változott: először a szankciók szigorodtak, majd a grafikus kártyáiról ismert amerikai Nvidia jelentkezett be a cégért. Az ARM szerint a tulajdonosváltás^*Az eladó a japán Softbank. nem fenyegeti a bevételeik egynegyedéért felelős kínai bizniszüket, ám egyes szakértők úgy vélték, Nvidia-leányként a cég termékei az exportkorlátozások hatálya alá kerülnének.^*Az ARM és az Nvidia között elsősorban a mesterséges intelligencia terén vannak szinergiák. Emiatt az is felmerült, hogy pont a chipháború miatt a kínai hatóságok elkaszálják a dealt.

Gépben erősek

Nehéz kihagyni az amerikaiakat a félvezetők legyártásából is. A gyártáshoz, teszteléshez és a chip „becsomagolásához”^*Itt természetesen nem a papírdobozról van szó, amelybe a kész terméket belerakják. Mivel a nanométeres méretű tranzisztorokat tartalmazó szilíciumlapkák elég érzékeny dolgok, ezeket megfelelő házba kell rakni, hogy védjék a fizikai behatásoktól és a korróziótól. szükséges precíziós gépek piacán megkerülhetetlen több amerikai cég, például a KLA-Tencor, az Applied Materials, a Lam Research vagy a Teradyne. Iparági megszólalók szerint nem reális az amerikai gyártóeszközök teljes kizárásával modern chipet készíteni. 

Az Egyesült Államok keze pedig oda is elér, ahol az amerikai kötődés nem kimutatható. A chipgyártás legfontosabb eljárása a fotolitográfia^*Az eljárás alapelve kicsit hasonló, mintha filmre fényképezne az ember, annyi különbséggel, hogy film helyett szilíciumra készül a mű.
A fotolitográfia során vékony szilíciumlapkákra fényérzékeny anyagot visznek fel. A fényérzékeny anyag elé egy, az áramkör kialakítását ábrázoló maszkot tesznek, amelyet UV-fénnyel megvilágítanak, optikai megoldásokkal a végletekig minimalizálva a fényt kapó részt. A fényérzékeny anyag megvilágított része „ráég” a szilíciumra, az áramkört így „nyomtatják rá” a lapkára. A végén a meg nem világított fotorezisztens anyagot leoldják a lapkáról., amely lehetővé teszi a felfoghatatlanul apró, néhány nanométeres (ez a milliméter egymilliomod része) tranzisztorok készítését. A fotolitográfiai eszközök piacán egy holland cég, az ASML az egyeduralkodó, a csúcstechnológiás chipgyártáshoz nélkülözhetetlenek a gépei.

Emiatt Washington a Reuters értesülései szerint az utóbbi években komoly nyomást gyakorolt a holland kormányra, megakadályozandó, hogy az ASML egy 150 millió dolláros fotolitográfiai eszközt és technológiai licenceket adjon el kínai megrendelőknek. A holland kormány nem adott exportengedélyt a gépre, azt máig nem szállították le.

Az ASML dolgozói egy fotolitográfiai eszköz egy alkatrészét tolják ki a raktárból szállítás előtt a cég veldhoveni gyárában. (AFP/Europress)

A chipgyártásnak számos további részfolyamatát fejlett világbeli cégek dominálják. A gyártásban használt szilíciumlapkák, vegyi anyagok, gyanták, ultravékony rézfóliák piacán amerikai (Entegris), japán (SUMCO, Sóva Denkó), német (BASF, Siltronic) és francia (Sil’tronix) szereplőkre vannak utalva a megrendelők. A gyártási eljárások mögött álló licencek is jelentős részt amerikai, koreai és japán cégek kezében vannak, a konkrét gyártás terén pedig a dél-koreai Samsung és a tajvani TSMC iskolázza le a világot.^*A Samsung és a TSMC a gyártás két üzleti modelljének is jó példája. A TSMC klasszikus bérgyártó, például az Apple, az okostelefon-processzorok terén piacvezető amerikai Qualcomm, az Nvidia és sok más cég számára gyárt a megadott specifikációk alapján chipeket. Utóbbi piacon a TSMC részesedése 50 százalék felett van, a többi szereplő nagyrészt tajvani és amerikai, de megjelennek kínaiak is. A TSMC gyárt sok kínai cég, például a Huawei számára is, de ügyfeleinek többsége amerikai.
A Samsung ezzel szemben „integrált eszközgyártó”, azaz a fejlesztési, tervezési és gyártási folyamat nagy részét házon belül csinálják. Hasonló még a számítógép- és szerverprocesszorok terén uralkodó Intel vagy a Texas Instruments. Ugyanakkor utóbbi cégek is összetett beszállítói és partneri hálózatot működtetnek, egy Intel- vagy Samsung-chipben is rengeteg más cég és ország technológiája és tudása van benne. Jellemzően ezek a cégek is csinálnak bérgyártást, mindhárom említett integrált cég készít chipeket megrendelésre, viszont a gyártási folyamat egyes részeit ők is kiszervezik.
A harmadik üzleti modell, amikor egy cég nem rendelkezik semmilyen gyártókapacitással, és másokkal, például a TSMC-vel gyárttatja le chipjeit. Ilyenek a már említett Apple, a Qualcomm és a HiSilicon.
Külön szegmenst alkotnak a gyártási folyamatban a teszteléssel és minőségbiztosítással foglalkozó cégek is.

Nanométeres lemaradás

A kínai lemaradást jól jelzi a nanométerversenyben betöltött pozíció. Konyhanyelven fogalmazva a chipfejlesztés nagy kérdése, hogy hogyan lehet minél több tranzisztort minél kisebb helyre felvinni, erre szolgál a fotolitográfia is. Manapság a legfejlettebb tömeggyártott chipek 5 nanométeres technológiával készülnek, ezek legyártására csak a Samsung és a TSMC képes. A következő lépcsőfok a 3 nanométer, amelynek tömeggyártását a koreai cég 2021-ben, a tajvani 2022 második felében tervezni megkezdeni. A konkurenciából az Intel jár még 10 nanométer alatt, a Toshiba 12-nél tart.

Ezzel szemben az SMIC a legtöbb chipjéhez 28 nanométeres, a legfejlettebb darabjaihoz 14 nanométeres technológiát használ, amelyet a Samsung és a TSMC 2014-ben kezdett el alkalmazni. A Nikkei japán üzleti lap szerint az SMIC próbálkozik teljesen hazai, amerikai technológiától mentes gyártással is, egyelőre 40 nanométerig jutottak el, és három éven belül terveznek 28 nanométeres hazai chipeket gyártani. Ez több mint tízéves lemaradást jelent – nem véletlen, hogy a HiSilicon chipjeit eddig nagyrészt a TSMC gyártotta. Egy másik kínai cég, a HSMC idénre ígérte, hogy eljut a 7 nanométerig, de ez olyannyira nem sikerült, hogy időközben a csőd szélére kerültek.

Szintén súlyos hátrányban van Kína a RAM memóriachipek területén. Egy piaci elemző nemrég a Wall Street Jorunalnak öt évre becsülte a lemaradást a két koreai (Samsung, SK Hylinx) és egy amerikai cég (Micron Technology) uralta szegmensben.

Sokkal jobban állnak viszont a flash memóriák terén, ahol az állami tulajdonú Csinghua (Tsinghua) Unigroup nyomul sokmilliárd dolláros beruházásokkal.^*Ez a cég korábban a Micron Technologyt is megpróbálta megvenni. Egy a Jangce folyó nevét viselő leányának állítása szerint képes 128 rétegű 3D NAND flashmemóriát előállítani, bár a tömeggyártást csak jövőre tervezik. Ez azt jelenti, hogy itt mindössze egy-két éves lemaradásról van szó.

Egyes specializált területeken, például a mesterségesintelligencia-chipek terén pedig a kínai cégek bőven hozzák, sőt egyesek verik a világszínvonalat, és más chipek tervezése terén is rohamosan csökken a kínai lemaradás. Mindez azonban nem mondható el a termelési lánc további elemeiről.

A pénz sok mindent megold

A kínai cégek a nagy hazai beruházások mellett az utóbbi években igyekeznek felvásárlásokkal megszerezni a külföldi technológiát, e téren pedig a chipgyártási láncolat összetettsége az előnyükre van.

A Reuters értesülései szerint 2018-2019 között kajmán-szigeteki és szamoai offshore-cégeket is érintő tranzakciókon keresztül kínai kézbe kerültek egy úttörő amerikai chiparchitektúra-fejlesztő, a MIPS licencei, amelyek állítólag fontos segítséget jelentettek a Huaweinek és számos más kínai vállalatnak.

Hasonló félelmek miatt került politikai össztűzbe nemrég a brit székhelyű, szintén chiptervezési technológiákban utazó Imagination Technologies is. A céget 2017-ben vette meg egy kínai befektető, miután pénzügyi bajba kerültek (a vádak szerint korábbi fontos megrendelőjük, az Apple elszívta mérnökeik jó részét), de tavasszal a brit kormány licenc-kimenekítési manőverektől tartva közbelépett, amikor a kínaiak vezetőcseréket akartak végrehajtani.

A tudást mindenesetre nem csak cégestül lehet megvenni. A helyi sajtó szerint az utóbbi években a 40 ezer fős tajvani chipipar 3000 dolgozója távozott kínai cégekhez, köztük számos kulcsfigura. Az SMIC-t például eleve egy tajvani mérnök alapította, de az utóbbi években a TSMC több magas rangú menedzsere is a Tajvani-szoros túloldalán talált új munkát. Két kisebb kínai vállalat csak idén több mint száz embert vett át a TSMC-től két és félszeres fizetéssel, a tajvani DRAM-gyártás egyik úttörője pedig 2015 óta a Csinghua Unigroupot erősíti.

Az agyelszívás mellett megvannak a technológiai fejlődés más hagyományos elemei is. Nemrég az Egyesült Államok azzal vádolta meg a kínai állami tulajdonú Fucsien Csinhuát, hogy technológiát loptak az említett Micron Technology nevű memóriagyártótól, ezért exportembargó alá vonták céget, amely kénytelen volt leállni emiatt. A Huawei és más kínai techcégek felemelkedését pedig jó néhány kiberkémkedési vád is kíséri, bár a legtöbb esetben a technológiatranszferek más csatornákon folynak.

Nem lejt a pálya

A kínai felvásárlások és agyelszívási kísérletek vélhetően nem függetlenek attól, hogy az OECD szerint bevételarányosan messze a SMIC, a Csinghua Unigroup és két további kínai cég kapta a legtöbb állami támogatást, és ugyanezen cégek jelentősen a piaci kamatok alatt jutnak hitelhez is.

Ennek ellenére a pálya nem feltétlenül lejt Kína felé. Az agyelszívást illetően az Egyesült Államok messze világelső, Kína pedig az amerikai agyelszívás egyik fő áldozata. Egy kínai állami becslés szerint a szektornak 200-300 ezer magas végzettségű dolgozóra lenne szüksége ahhoz, hogy felvegye a versenyt a nemzetközi konkurenciával – a lemaradás behozását ugyanakkor a liberálisnak tartott Cajhszin (Caixin) üzleti magazin szerint az állam erős felsőoktatási és techpiaci befolyása is hátráltatja, az innovációhoz szükséges liberalizáció viszont nem igazán egyeztethető össze a kínai hatalom berögződéseivel.

Az állami támogatások illetően sincs nagy félnivalója a riválisoknak, abszolút értéken a (jóval nagyobb bevételű) Intel, a Samsung és a TSMC dotálása is vetekszik a kínai szereplőkével, és a szektoron belüli felvásárlások értékét és a beruházások volumenét tekintve is az amerikai és koreai cégek járnak élen.^*A kínaiak étvágya az utóbbi években azért is csökkent, mert egyrészt a jüanárfolyam védelme érdekében komolyabban megfogták a tőkekiáramlást, másfelől a kínai cégekkel szembeni növekvő nyugati kételyek és a stratégiai technológiák felvásárlásának megnehezítése problémásabbá tette a dolgot.

Ez a konszolidációs nyomás jele: a tranzisztorok méretének csökkentése rendkívül drága, a technológiai előny viszont relatíve mérsékelt, így a beruházások hozadéka csökken, a méretgazdaságosság fontossága nő. A konszolidáció másik potenciális oka, hogy hiába ez az egyik legfontosabb technológiai szegmens, a chipszektor bevételei lejtőn vannak,^*Ennek egyik fő oka, hogy a chipkereslet mintegy negyedét az okostelefonok adják, azonban a telefoneladások töretlen növekedése megakadt. A mobilok után a második helyen a PC-k, majd az autóipar, az okoshálózatok, szerverek, tévék, tabletek és videojáték-konzolok jönnek. Az orvosi és katonai felhasználás a mobilpiac tizedét sem teszi ki. a 2018-as 468 milliárd dollárról 2019-re 410 milliárdra mérséklődtek. 2020 első hét hónapja alapján az idei év valahol a kettő között lehet majd a WSTS iparági adatszolgáltató összesítése szerint.

Senki sem örül

Ebből fakadóan az amerikai piaci szereplők és partnereik nem örülnek Trump háborújának. Bár manapság a nyugati cégek hangosabban panaszkodnak a kínai konkurencia állami támogatása, a technológialopások vagy a kínai piac zártsága miatt, mint néhány éve, a konkurencia elsorvasztása nekik sem érdekük.

A Huawei tavaly a Goldman Sachs szerint a globális félvezető-kereslet öt százalékáért felelt, a TSMC bevételeinek 15-20 százalékát ez az egy megrendelő adja. A kínai cég elszigetelése egyrészt közvetlen bevételkiesést okoz az amerikai üzletfeleinek, másrészt közvetetten a TSMC-t és más, harmadik országbeli Huawei-beszállítókat ellátó amerikai, japán, koreai és európai cégeket is negatívan érinti. Egyes kisebb vállalatok már elkezdték érezni a visszaesést – nem véletlen, hogy a szektor érdekvédelmi szervezete elítélte a Trump-kormány legutóbbi szankcióit, a nagy amerikai cégek pedig rögtön elkezdtek állami segítségért lobbizni Washingtonban. De más is országokba begyűrűztek a járulékos károk, a japán Kioxa memórigyártó (amely a Toshibából vált ki) a Huawei szankcionálása miatt halasztotta el a tőzsdére lépést.

Az amerikai kormány a lépésektől részben azt reméli, hogy a termelés visszatérjen az Egyesült Államokba, és a TSMC nemrég valóban Arizonában kezdett gyárépítésbe. Ám a Huawei és a SMIC vegzálása ellentétes hatással is járhat: az említett amerikai gépgyártó, a KLA vezetője tavasszal a cég részvényeseinek arról beszélt, ha embargó alá kerülnek, termelésük nagyobb részét kellhet Szingapúrba vagy Izraelbe költöztetni.

Egyes cégek már elkezdték puhítani a kormányt, hogy engedélyt kapjanak a Huawei-jel való üzletelésre, és az Economist szerint reális forgatókönyv, hogy a jövőben Washington lélegeztetőgépen tartja a céget. A Financial Times szerint az augusztusi szigorítás nem érinti a korábban kiadott exportengedélyeket, emiatt például az Intel továbbra is szállíthat szerverekben használt processzorokat a kínaiaknak.

Az is felmerült, hogy a Huawei fojtogatása esetén eladják a HiSilicont olyan cégeknek, amelyek (egyelőre) szabadon üzletelhetnek amerikai partnereikkel; a csoport maradéka pedig olyan területekre, például a felhőszolgáltatásaira összpontosít majd, ahol nem érték el az amerikai szankciók. Ahogy az is elképzelhető, hogy egy washingtoni elnök- és kormányváltás esetén az Egyesült Államok kissé elnézőbb lesz a kínai chipgyártókkal szemben, bár radikális váltásra kevesen számítanak.

A Huawei mindenesetre egyelőre nem állt le, az előző hónapokban az amerikai lépések szigorítására készülve jelentős készleteket halmozott fel. Hogy ezek mennyi időre lesznek elegendőek, az nem világos, a Cajhszin szerint például a mobiltechnológiák gyors fejlődése miatt hosszabb ideig nem maradhat versenyképes a cég a régi alkatrészekkel. Azt ők is elismerik, hogy per pillanat a túlélésért küzdenek – és ha Trumpék folytatják, egyre több kínai és nyugati chipipari cég juthat hasonló sorsra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem lesz többé Kína a világ gyáraÚgy tűnik, részben célt ér Donald Trump amerikai elnök Kínával szembeni politikája, sikerül meggyengíteni az ázsiai nagyhatalom pozícióit a telefonok és számítástechnikai eszközök gyártásában.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ kereskedelmi háború Kína mikrocsip technológia usa Olvasson tovább a kategóriában