(A szerző a Concorde Csoporthoz tartozó Accorde Alapkezelő Zrt. portfóliómenedzsere.)
Az amerikai elnökválasztási kampány érdemi része még el sem kezdődött, de a demokraták előnye mérhető, köszönhetően Donald Trump és a COVD-19 együttes pusztításának. Trump lépéshátrányban van, ami az amúgy sem megfontoltságáról hírhedt elnököt kapkodásra és hibákra késztette. A legfontosabb kérdés, hogy azalatt a pár hónap alatt, ami még a választásokig hátravan, képes-e a gazdaságot visszakormányozni egy olyan szintre, ami szavazatok megtartását eredményezné.
Az elnök válságkezelése a tőle megszokott unortodox stílusban halad végig a „gyász öt fázisán”, kezdve a populista politikusokra (Bolsonaro, Johnson) jellemző tagadással. Miután már nem lehetett tovább tagadni a vírus terjedését, jött a harag Twitter-cunami formájában, egészen addig, amíg eljutottunk a mostani alkudozás fázisáig.
A gazdasági veszteségek pár hét alatt olyan mértéket öltöttek, hogy a teljes depresszió elkerülése érdekében nincs más megoldás a döntéshozók számára, csak a gazdaság újraindítása. Ennek a helyes időzítése fogja eldönteni a választást.
Ha végignézzük az elmúlt száz évet, egyértelműen az a minta rajzolódik ki, hogy regnáló elnök duplázását szinte kizárólag akkor tudták meggátolni, ha a gazdaság recesszióba zuhant. Egyedül 1924-ben Coolidge-nek sikerült úgy második ciklusára is mandátumot szereznie, hogy közben a gazdaság recesszióval küzdött.
Trump számára a tét hatalmas. Ha rosszul időzíti az újraindítást, a demokratáknak nagyon nehéz lesz annyira szabotálniuk magukat, hogy ne nyerjék meg a választást. Viszont ha jól időzít, és sikerül a gazdaságot akár csak átmenetileg stabilizálni, a verseny kiélezett marad.
Obama távozása óta a szebb időket megélt demokrata párt közel se azt a szervezettséget és egységet sugározza, mint ami szükséges egy választás megnyeréséhez. Sőt, az előválasztási technikai malőrök tovább rontottak a párt reputációján. A megújulásra, fiatalításra éhes szavazók tömegének ez a választás nem hozta el az áhított fordulatot, miután a párt elnökjelöltje a 77 éves mérsékelt Joe Biden lett, szemben a status quót felrobbantani kívánó Bernie Sanders-szel vagy a fiatal feltörekvő Pete Buttigieg-dzsel. Újfent nem sikerült egy karizmatikus vezetőt találni, így biztosan nehezebb lesz egységesíteni a társadalmilag és etnikailag sokszínű szavazótábort, mégis sokkal jobbak a demokraták esélyei, mint a legutóbbi választáskor voltak, köszönhetően Trump válságkezelésének.
A Washington Post felmérésében jól látható, hogy az átlag demokrata nem tartja Bident karizmatikus vezetőnek, és Trump népszerűsége sokkal kiemelkedőbb a republikánusok körében, mint Bidené a demokraták között. Egy biztos, a demokratáknak egységre van szükségük, hogy mozgósítani tudják a szükséges extra szavazókat, hogy esély legyen egyáltalán az „Obama-koalíció” kialakítására.
Ezért is lehet kiemelten fontos, kit kér fel Biden alelnöknek. Bár ez a pozíció a legtöbb választás során inkább szimbolikus – mivel a szavazók az elnökjelöltre vagy a pártra szavaznak, és az alelnök szerepe sokadlagos -, ez most közel se ilyen egyértelmű, részben a nagyobb demokrata tábor mozgósítása, részben pedig Biden életkora miatt. A vírus okozta krízis felhívja a választók figyelmét, hogy az alelnökjelöltnek olyan embernek kell lennie, aki készen áll akár már most is átvenni a stafétabotot Bidentől, akit ha megválasztanak, az Egyesült Államok legidősebb elnökeként vonul be a történelemkönyvekbe.
Nehezen elképzelhető egy olyan világállapot, ami kedvezőbb lenne a demokraták számára. A mostani válság nem csupán egy ciklusonként felbukkanó lassulás, hanem egy egészségügyi katasztrófa, amire a rendszer közel sem volt felkészülve. Egy ilyen lehetőség minden derék demokrata honatya nyáltermelését beindítja egy olyan társadalomban, ahol a gazdagok és a szegények közötti ellentét egyre élesebb, és ennek egyik fokmérője pont az egészségbiztosítási rendszer megoldatlan helyzete. Így logikusan a választási kampány egyik fő témája lesz az egészségügyi rendszer.
Bár már önmagában ez is roppant kedvező helyzetbe hozta a demokratákat, a geopolitikai sakkjátszmák az egészségügyi válságot kiegészítették egy brutális olajválsággal, amely pont azokat az olajvállatokat taszítja a csőd szélére, amelyek olyan klasszikusan republikánus államokban vannak, mint mondjuk Texas.
Trump válságkezelését látva sokan már egyértelműen a bukását vizionálják, bár a statisztikák szerint az elnök népszerűsége a válság kirobbanása óta érdemben nem csökkent. Az biztos, hogy egy ilyen szintű katasztrófának a választás előtti évben olyan esélye volt, mint a kaszinóban feltenni mindent a nullára, és nyerni.
A legutóbbi választáson Hillary Clinton 2,9 millió szavazattal többet szerzett, mint Trump. Most ezt az előnyt közel kétszeresére mérik a közvélemény-kutatók, ugyanakkor a választás szempontjából ez kevesebbet ér, mint egy koffeinmentes Starbucks kávé, mivel a demokrata szavazózók jelentős része egy-két államban koncentrálódik. A koncentrált demokrata államokra a legklasszikusabb példa az a Kalifornia, ahol az ország lakosságának több mint 12 százaléka lakik. A választás végkimenetelét a kisebb, ritkábban és vegyesebben lakott államok elektori szavazata dönti el. (2016-ban Trump 30 államban nyert összesen 306 elektori szavazatot, míg Clinton 20 államban 232-t.)
Egészen megdöbbentő, mennyire kevéssel nyerte 2016-ban Trump ezeket a billegő államokat, mint mondjuk Michigan, Wisconsin vagy Pennsylvania.
Azért is rendkívüli eredmény a republikánusok 2016-os sikere, mert a fent említett három államban korábban zsinórban hatszor választottak demokrata jelöltet. A republikánusok 1988-ban voltak utoljára sikeresek, vagyis tradicionálisan demokrata államokat sikerült pár százalékkal megnyerni.
Trump nagyságrendileg félmillió szavazattal nyerte meg a kritikus billegő államokat. Most ugyanezekben az államokban ennek négyszerese, vagyis több mint 2 millió ember kért az elmúlt két hétben munkanélküli segélyt.
Az összes államot rangsorolva Michiganben adták le a harmadik legtöbb kérelmet, míg Pennsylvania a hatodik helyen végzett ezen a listán. A kanadai BCA elemzőház ábráján látható egy szimuláció, ami megmutatja, hogy a kritikus államok szavazói miként szavaznak, ha egy 2008-as válsághoz hasonló gazdasági sokk éri a rendszert. A gazdasági sokk felére csökkentette a republikánusok győzelmi esélyét Pennsylvaniában és New Hampshire-ben. A kereskedelmi háború által megtépázott Michiganben eredetileg is a kékek voltak előnyben, és ez nem is változna a szimuláció szerint, ha recesszióba fordul a gazdaság. Ezzel szemben Wisconsinban a republikánusok még akkor is 45 százalékos valószínűséggel nyernek, ha a gazdasági sokk bekövetkezik.
Trump számára élet-halál kérdése a gazdaság újraindítása, ugyanakkor nem kockáztathatja, hogy túl hamar engedi ki a szellemet a palackból. Amennyiben utólag jó döntésnek bizonyul a nyitás, a rivaldafény elengedhetetlen a választás megnyeréséhez. Kockázatkezelési szempontból a legjobb megoldás volt a döntés áthárítása a kormányzókra, viszont ennek egyenes következménye, hogy a demokrata vezetésű államok csúsztatják a nyitást, ameddig nem látszik a siker. Bizonytalan az újranyitás sikeressége, ezért fölösleges kockázatot nem érdemes vállalniuk Trump kedvéért, sőt saját szavazói bázisukon belül politikai tőkét is kovácsolhatnak, ha ellenszegülnek az elnök óhajának.
Trump megválasztása óta számos megkérdőjelezhető döntést hozott, főként a külpolitika terén, és még ennél is több elképesztő megnyilvánulásával sokkolta a világot, ugyanakkor a gazdaság az elmúlt években szépen működött, és eddig olyan végzetes hibát nem követett el, ami az újraválasztását meggátolná. A COVID-19 komoly változásokat hozott a választási esélyekben, és a demokratákat helyzeti előnybe hozta, viszont az is biztos, hogy Trump nem fogja a partvonalról végignézni a vereségét, így a következő félévben számíthatunk olyan intézkedésekre, melyek tovább stimulálják a gazdaságot.
A gazdaságban egy sikeres nyitást követően már van értelme a keresletet élénkítő mentőcsomagnak, és az „ingyen pénz” mértéke soha nem látott szinteket érhet el. Trump törekedni fog arra, hogy amennyire lehet, áthárítsa a felelősséget, és a szavazók által elfogadható bűnbakot találjon. Kézenfekvő megoldás Kínát elővennie, már csak azért is, mert az amerikai szavazók 66 százaléka alapvetően nem szimpatizál a kínaiakkal, sőt még a demokraták között is 62 százalék fogékony arra, hogy a kínaiakat okolja a vírus okozta válsághelyzetért.
Trump helyzete nem kedvező, mégis korai őt temetni, hiszen a kampány még csak most kezdődik.
Világ
Fontos