Az optimista előrejelzések szerint 12-18 hónapra, a kevésbé optimisták szerint legalább két évre lesz szükség ahhoz, hogy a koronavírus ellen tömeges mennyiségben elérhetővé váljon egy vagy több vakcina. Ezen kutatók és cégek sora dolgozik, de ma még azt sem tudjuk, hogy a sok lehetséges módszer közül melyik lesz a befutó.
Minden valószínűség szerint lesz az életünkben egy viszonylag hosszú időszak, amikor a járvány legnehezebb szakaszán már túljutottunk, de a lakosságot még nem lehet széleskörűen védeni, azaz beoltani. Bár Európában még nem látjuk, hogy mikor kezdődik el ez a szakasz, mert pillanatnyilag minden erőforrást a járványgörbe laposítása emészt fel, érdemes egy pillantást vetni arra, hogy az ebből a szempontból sokkal előrébb tartó Kínában mi a helyzet.
Ezt azért is érdekes megnézni, mert sokat segíthet annak a stratégiának a kidolgozásában, amely az európai országokban is utat mutathat a gazdaság újraindításához.
A koronavírus-fertőzés kimutatásáról korábban mi is részletesen írtunk. Akkor csak jeleztük, hogy a most használt tesztek elsöprő többsége a vírus jelenlétét mutatja ki valamilyen (jellemzően orrból vagy szájüregből vett) váladékból, de van egy ettől alapvetően különböző tesztelési eljárás is: ez általában vérmintából mutatja ki az antitestek meglétét (vagy hiányát).
A megfelelő antitestek megléte elsősorban arról ad információt, hogy a páciens átesett-e már a fertőzésen. Ennek meghatározása azért lehet különösen fontos, mert sok beteg tünetmentesen, vagy csak enyhe tünetekkel vészeli át a betegséget, és közülük szinte senki sem lehet biztos abban, hogy képes-e a szervezete immunválaszra vagy nem (esetleg sima megfázása, vagy influenzája volt, amit lábon kihordott). Ha képes, és erről teljes bizonyossággal meg lehet győződni, akkor viszont aktív szerepet vállalhat a gazdaság újraindításában, visszatérhet a munkájához, vagy segíthet ott, ahol szükség van rá.
Ezeknek a (szerológiai) teszteknek egyszerre több fontos követelményt is teljesíteniük kell, megbízható eredményt kell hozniuk, nagy mennyiségben és lehetőleg olcsón kell előállítani őket, illetve a legjobb az lenne, ha egy terhességi tesztnél nem lennének bonyolultabbak, azaz sokan otthon maguknak is elvégezhetnék.
Világszerte sokan dolgoznak ilyen megoldásokon, de egyelőre még csak ott tartunk, hogy laborokban, ellenőrzött körülmények között nagyobb vérmintákból, kis esetszámra végeznek megbízható teszteket. Az Egyesült Államokban a hatóságok eddig egyetlen tesztkészletet fogadtak el hivatalosan, de a hírek szerint már 70 cég kopogtat az ajtón, hogy az engedélyezési kérelmét benyújtsa.
Közben kínai kutatók április 6-án nyilvánosságra hozták az első, nagyobb mintavételre alapozott szerológiai teszteredményeiket (a kutatás eredménye előzetesnek tekinthető, a tanulmány még nem esett át a peer review folyamaton). A számok azonban sajnos nem sok jóval kecsegtetnek.
A Fudan Egyetem Sanghajban 175, koronavírus fertőzésből meggyógyult, a helyi kórházból kikerült, enyhébb tüneteket észlelő pácienstől vett vérmintát, és meghatározták a benne lévő antitestek koncentrációját. Meglepetésre mintegy 30 százaléknál sokkal alacsonyabb volt az érték, mint azt várták, 10 páciensnél pedig kimutathatatlanul alacsony volt a koncentráció.
Az alábbi ábrát a közleményből másoltuk ki, a vízszintes tengelyen a betegek sorakoznak 1-től 175-ig, a függőleges tengely pedig az úgynevezett titer értékeiket jelzi. A titer azt mutatja meg, hogy a minta hányszorosára higítható úgy, hogy az antitestek még nem vesztik el az aktivitásukat.
Látszik, hogy a 175 gyógyult betegnél rendkívül nagy a szórás (a függőleges tengely beosztása gyakorlati okokból a 4 ezres érték után nagyot ugrik).
A kutatók egyelőre semmit sem tudtak mondani arról, hogy az alacsony koncentrációval jellemzett populáció tagjai mennyire lehetnek kitettek egy második fertőzési hullámnak. Az adatok szerint sajnos az alacsony értékek nem függnek össze a betegség lefolyásának idejével, vagyis ezzel nem lehet a jelenséget magyarázni.
Érdekes viszont, hogy a 60-85 éves korosztály átlagosan majdnem háromszor nagyobb koncentrációt ért el, mint a 15-39 évesek csoportja. Úgy tűnik, hogy az idősebbek nehezebben birkóznak meg a betegséggel, de az immunválaszuk erősebb.
Ha tényleg ennyire eltérő az antitest-válasz, az azért is probléma lehet később, mert ha egy oltásba inaktivált vírust tesznek, akkor annak hatása is hasonló mértékben szórhat – vagyis nagy lesz a nem megfelelő mértékű immunválasz aránya a beoltottakon belül.
Rengeteg hasonló vizsgálatot fognak még elvégezni világszerte a kutatók, valószínűleg ennél sokkal nagyobb mintákon, mindenesetre az első tapasztalatok inkább az mutatják, hogy a szerológiai tesztelés korszaka is számos nehézséget hordozhat még magában.
