Elképesztő sebességre gyorsult a tudományos élet az elmúlt néhány hónapban a koronavírus terjedése miatt. Alapvetően jó hír, hogy rengeteg tudós szeretne hozzájárulni a megoldáshoz, de a tanulmány cunaminak kifejezetten veszélyes következményei is vannak. A kutatók olyan iramban és mennyiségben írják a vírussal kapcsolatos elemzéseket, hogy azok jelentős része ellenőrzés nélkül kerül nyilvánosságra,
a folyóiratok kiadóinál ugyanis nincs kapacitás minden benyújtott kézirat szakmai bírálatára.
Pedig ezek az értékelések kulcsfontosságúak: az angolul peer review-nak nevezett folyamat a biztosítéka annak, hogy ne maradjanak olyan hibák a publikált cikkekben, amelyeket az eredeti szerzők a saját eredményeik közlése előtt nem vesznek észre (vagy rosszabb esetben elhallgatnak). Hozzájárul a problémához, hogy a koronavírushoz értő kutatók most súlyosan leterheltek, ezért csak korlátozottan tudnak részt venni a peer review folyamatban. Ezért az ellenőrzést is olyan tudósok végzik, akik korábban kevésbé mélyedtek el ezen a területen.
A Reuters újságírói február elején 153 koronavírussal foglalkozó tanulmányt találtak, amelyekben olyan állításokat is megfogalmaztak, mint hogy a koronavírus az űrből érkezett, a kígyókon keresztül terjedhetett át az emberre, és a HIV-fertőzéshez is köze lehet. A lap összesítése szerint ezek közül mindössze 61 cikk esett át lektoráláson, míg a többi előzetes közlés*Angol szakkifejezéssel élve “preprint”-ként. formájában jelent meg az interneten.
A korai eredmények, ha hibásak vagy túlzott felhajtás övezi őket, nem válnak a nyilvánosság hasznára
– tette hozzá Tom Sheldon, tudománykommunikációs szakértő a Reuters statisztikájához. Fontos hangsúlyozni, hogy az ellenőrzés nélkül útjukra bocsátott tanulmányok között is van sok alapos és hasznos munka, tehát meglehetősen nehéz eligazodni a vírussal kapcsolatos kutatások rengetegében.
Történtek is nagy tévedések a meggyőző, de hamis állításokat tartalmazó cikkek miatt. Az Egyesült Államokban például sokáig a megbízhatatlanságukra hivatkozva vonakodtak használni a külföldi koronavírus-teszteket: a kormányzat magas rangú járványügyi szakemberei úgy vélekedtek, hogy a tesztek nagyjából annyira hatékonyak a fertőzés kimutatásában, mintha egy érmedobással döntenénk arról, hogy ki vírusos és ki nem.
A Wired cikke szerint valószínűleg a tesztek behozatalát korlátozó
hivatalos álláspont mindösszesen egy tanulmány eredményein alapult, amit ráadásul vissza is vont idő közben a kiadója.
Az amerikai magazin szerint különösen nehezíti a tisztánlátást, hogy a kutatások jelentős része Kínában készül, ahol hiába gyűlt össze a legtöbb tapasztalat a vírussal kapcsolatban, a tudományetikai normák meglehetősen hiányosak (a fentebb említett, tesztek használhatóságával kapcsolatos anyagot is egy kínai lap közölte).
A COVID-19-et övező tudományos eredményeket nem csak ellenőrizni, hanem rendszerezni is nehéz. Amerikai hivatalok és tech-cégek a hetekben egy több, mint 24 ezer (!) koronavírussal kapcsolatos cikkből álló adatbázist hoztak létre mesterséges intelligenciát használó algoritmusok bevetésével – ennek nyomán érdemes belegondolni, hogy normális körülmények között egyáltalán nem ritka, hogy egy kutatás hónapokig, sőt, akár évekig is eltart, és a közlése is hasonló időbe telhet, az alapos bírálati és javítási folyamat következtében.
Ráadásul a tudósok mellett rengeteg önjelölt szakértő is beszállt a vírussal kapcsolatos vitába, ami még tovább növeli a közszájon forgó eredmények körüli bizonytalanságot. Ez még jó esetben is aggályos. Tomas Pueyo márciusi cikkei például a leghivatkozottabb elemzésekké váltak a COVID-19 terjedése és az epidemológiai ellenlépések tárgyában. Az egyébként jó szándékú szerzőnek bevallottan nincs semmilyen tudományos vagy orvosi háttere, egy internetes tanulási megoldásokat kínáló cégnél dolgozik. Rengeteg olyan szereplő is van azonban, akik különféle összeesküvés-elméleteket vagy étrendkiegészítőket, esetleg politikai célokat szolgálnak az ellenőrizetlen tudományos eredményekre való hivatkozással.
