Az elmúlt fél év talán két legfontosabb politikai fordulata az arab világban látszólag távol áll egymástól. Líbiában Halifa Haftár hadúr ellenőrzése alá vonta az ország jelentős részét, és áprilisban elérte a fővárost, Tripolit is. Szudánban pedig előbb tömegtüntetések hatására 30 év után elvesztette hatalmát Omar el-Besír, majd az átmenetinek nevezett katonai tanács kegyetlen leszámolásba kezdett a Besír távozása után is folytatódó tüntetésekkel szemben.
Haftár katonai sikereiben és a szudáni katonai vezetés brutális fellépésében közös pont, hogy mindkettőben kulcsszerepet játszott az Egyesült Arab Emírségek. Az Emírségek évek óta segíti Haftárt vadászgépekkel, harckocsikkal és még egy légi bázist is építettek a hadseregének Líbiában. A szudáni katonai rezsim helyzetét pedig hárommilliárd dolláros támogatással próbálja stabilizálni a demokratikus változásokért tüntetőkkel szemben.
Az 1990 környékén még politikailag jelentéktelen, elhanyagolható katonai erővel rendelkező Egyesült Arab Emírségek 30 év alatt az arab világ leghatékonyabb, legjobban felszerelt hadseregét hozta létre. A fejlődés egybeesik az Emírségek koronahercege, Mohamed bin Zájed felemelkedésével, akit a New York Times róla szóló portréjában a legbefolyásosabb arab vezetőjének nevezett.
A nyugati közvélemény előtt szinte ismeretlen bin Zájed országa olajvagyonára alapozva a közel-keleti és északi-afrikai politika egyik legjelentősebb formálója lett, és Donald Trump amerikai elnökre is komoly befolyása van. Mohamed bin Zájed – a világ médiájának három tagból álló neveknél használt képletét alkalmazva MBZ – ráadásul bizonyos értelemben a világ leggazdagabb embere lehet, ugyanis az ő befolyása alá tartozik az egyik legnagyobb, 1300 milliárd dollár értékű nemzeti vagyonalapja.
Kis Spárta az Emírségekből
A New York Times portréja az Egyesült Arab Emírségek alapítója, Zájed bin Szultán kedvenc fiaként jellemezte MBZ-t. Zájed bin Szultán vezetésével a britek 1971-es kivonulása után alakult meg az Egyesült Arab Emírségek hét emírség egyesülésével. A hatvanas években elindult olajkitermelésnek köszönhetően mára a világ egyik leggazdagabb államává vált az arab ország, amelyet 2004-es haláláig vezetett az alapító. MBZ apja halála után vált koronaherceggé, és testvére szívrohama óta egyértelműen ő irányítja az Emírséget.
Az akkor még katonailag jelentéktelen ország az 1991-es Öbölháború hatására kezdett el fegyverkezni, és az első nagy beszerzést az akkor 29 éves herceg, MBZ bonyolította le az Egyesült Államokban. A britek által kiképzett helikopterpilóta az akkor is még elhanyagolható erejű légierő parancsnoka volt, de sikerült meggyőznie apját egy négymilliárd dolláros fegyverüzletről az USA-val. Mára az amerikai biztoságpolitikusok Kis Spártaként jellemzik az Emírségeket a katonai potenciálja miatt.
A halk szavú, szerénynek jellemzett herceg már ennél az üzletnél elnyerte az amerikai döntéshozók bizalmát, és fokozatosan, hosszú távra tervezve nőtte ki magát az arab világ legfontosabb vezetőjévé. Ez részben annak is köszönhető, hogy az amerikai döntéshozók körében sikeresen alakította ki magáról a megbízható arab reformer imázsát.
Szereti hangsúlyozni magáról, hogy liberálisabb, mint a környékbeli monarchiák, például azzal, hogy minisztereinek harmada nő, vagy hogy Szaúd-Arábiával szemben náluk megférnek a keresztény és hindu templomok (amit persze a vendégmunkásoknak való kiszolgáltatottság is indokol). Az ő felügyelete alatt próbálja átformálni magát Abu-Dzabi pénzügyi és kulturális központtá, amely egyben az olajtól függő gazdaság diverzifikálását is szimbolizálná.
Arab tavasz és az iráni atomalku
„Széles körben ismert volt, hogy ha a Közel-Keleten el kell intézni valamit, akkor azt az Emírségek fogja megtenni” – mondta az USA korábbi abu-dzabi nagykövete, Richard G. Olson. MBZ már az Öbölháborúban is az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta az ország légi bázisait. Azóta az Emírségek légierője támogatta az amerikai csapatokat Koszovóban, Szomáliában, Afganisztánban, Líbiában és az Iszlám Állam ellen.
Az amerikai kormányzattal való virágzó kapcsolata az Obama-adminisztráció alatt romlott meg. Kormányzati tisztviselők szerint eleinte MBZ volt az a külföldi vezető, akivel a legtöbbször egyeztetett Obama. A 2011-es arab tavasz azonban szembefordította őket, amelyet tovább súlyosbított Obama atomalkuja Iránnal, amit MBZ árulásként fogott fel, már csak a titkos tárgyalások miatt is.
Ennek az állt a hátterében, hogy MBZ lényegében két esküdt ellensége elleni küzdelmének rendeli alá befolyását és országa olajvagyonát. Az egyikük Irán, a másik pedig a Muszlim Testvériség. A leginkább síita perzsák által lakott, vallási vezetés alatt álló Irán és a befolyásos szunnita arab országok, Szaúd-Arábia és az Emírségek között régóta zajlik a küzdelem a Közel-Kelet feletti dominanciáért, amelynek mindegyik közel-keleti konfliktusban van szerepe.
Közeli szövetségesek: a szaúdi koronaherceg, Mohamed bin Szalmán, köznyelven MBS, jobbra pedig MBZ. Fotó: AFP
A 90 éve indított iszlamista szervezet, a Muszlim Testvériség pedig a legnépszerűbb mozgalomnak számít a Közel-Keleten. Erejét mutatja, hogy az arab tavasz demokratizálódási hulláma során a Muszlim Testvériség több választást is megnyert. Egy korábban kiszivárgott WikiLeaks-irat jól mutatja, hogy az Emírségekhez hasonló autokráciák miért tartanak a mozgalomtól. Ebben MBZ arról beszélt, hogy a saját seregének 80 százaléka harcba indulna „egy mekkai szent ember” hívószavára. Ebből adódóan azért sem támogatja a demokráciát az arab világban, mert mindenhol az iszlamisták győznének.
Az Emírségek emiatt támogatja az iszlamisták ellen is harcoló Haftárt vagy a demokratikus fordulatot ellenző szudáni katonai vezetést. Ezeken kívül azonban az elmúlt években a Közel-Keletet és Észak-Afrikát felbolydító események közül szinte valamennyiben főszerepet vállalat:
- Az arab tavasz után az első demokratikusnak tekinthető egyiptomi választáson a Muszlim Testvériség nyert, de Mohamed Murszit 2013-ban az egyiptomi hadsereg Abdel Fatah el-Sziszi vezetésével megbuktatta. A puccsot MBZ is támogatta, a váltás után Kuvaittal és Szaúd-Arábiával együtt 20 milliárd dollárral segítette meg az új vezetést.
- MBZ-nek szintén főszerepe volt abban, hogy Szaúd-Arábia vezetését lényegegében átvette az extrovertált koronaherceg, Mohamed bin Szalmán. Az Emírségeknek pár éve több még határvitája is volt Szaúd-Arábiával, és a konfliktus fokozódni látszott, amikor 2014-ben egy olyan herceg lett volna a trón várományosa, akivel ellenséges viszonya volt MBZ-nek. MBZ emiatt komoly lobbizásba kezdett az Obamát váltó Trump-adminisztrációnál (erről még lesz szó), és a Szaúd-Arábiával szoros szövetségben lévő USA-nak sikerült elérnie, hogy az addig ismeretlen herceg, az akkor 29 éves Mohamed bin Szalmán legyen a trónörökös. Aki eddig családtagjainak luxusbörtönbe dugásában és luxusfestmények jachton tárolásában jeleskedik.
- Új szövetségeseivel, Szaúd-Arábiával és Egyiptommal beszállt a jemeni polgárháborúba a jemeni elnök oldalán az Irán által támogatott húszi felkelők ellen. A jemeni lakosság számára értelmezhetetlen szenvedést okozó konfliktust Irán és az arab riválisai közötti helyettesítő háborúként szokták leírni.
- Szintén Egyiptommal és Szaúd-Arábiával karöltve (más muszlim országokkal kiegészülve) 2017-ben blokád alá vették a területileg kicsi, de befolyásos Katart. A koalíció ezt azzal magyarázta, hogy Katar terroristákat támogat, amely alatt nagyjából a Muszlim Testvériséget kell érteni.
- MBZ Szomáliába is küldött egy alakulatot, hogy a kalózok és a szélsőségesek ellen lépjen fel. Az Ádeni-öböl partvidékén pedig több helyen is katonai bázisokat hozott létre.
Az Emírségek katonai jelenléte tehát a tágan vett közel-keleti régió számos pontján tapasztalható. Az ilyen mértékű aktivitásra az a magyarázat, hogy MBZ számára az arab tavasz után lett nyilvánvaló, hogy az arab országok közül egyedül az Emírségekben stabil a kormányzás, működik a gazdaság, erős a hadsereg és vall mérsékelt nézeteket az állami vezetés. „Az Emírségek egy nagyon veszélyes régióban fekszik, ami minden nappal veszélyesebbé válik. Teljes káosz, háborúk és szélsőségesek. Ebből fakad tehát MBZ motivációja: ha mi nem megyünk a rossz fiúk után, akkor ők jönnek hozzánk” – foglalta össze a New York Times-nek egy helyi elemző, Abdulkhalleq Abdulla.
Szinte mindent elér Washingtonban
A Trump-kormányzatnak is van szerepe abban, hogy MBZ-nek ekkora befolyása lett a régióban. A herceg már a 2016-os választási kampányban is kereste a kapcsolatot Trumppal, és mára nagyobb befolyása lett az amerikai külpolitikára, mint valaha. Az Emírségek mindig is nagyon aktívan próbálta érvényesíteni az érdekeit az amerikai politikában, 2017-ben például ők költötték az egyik legtöbb pénzt washingtoni lobbistákra és tanácsadókra 21 millió dollárral.
Ugyan Obamával látszólag megőrizte a normális kapcsolatát, MBZ már a 2016-os választás előtt dolgozott azon, hogy jó kapcsolatba kerüljön Trump belső köreivel. A választás után volt egy leegyeztetett találkozója Obamával, de arra már el sem ment, hanem helyette titokban találkozott Trump vejével, Jared Kushnerrel, akinek azóta kulcsszerepe van az USA Közel-Kelet-politikájában.
Az azóta eltelt két és fél alatt MBZ lényegében mindent elért Washingtonban, amit szeretett volna. Trump felrúgta az iráni atomalkut; támogatta a katari blokádot; megvédte szaúdi protezsáltját, bin Szalmánt a szaúdi újságíró Dzsamál Hasogdzsi kivégzése miatt; és Trump legújabban azt szeretné elérni, hogy az USA terrorszervezetként tartsa nyilván a Muszlim Testvériséget. Környezete felé pedig azt terjeszti MBZ, hogy miatta rúgták ki Rex Tillerson amerikai külügyminisztert 2018-ban (bár ugyanezt gondolja magáról a szaúdi koronaherceg is).
Donald Trump kezel MBZ-vel két éve Washingtonban. Fotó: AFP
MBZ diplomáciai sikereit azért beárnyékolja, hogy a legtöbb húzása nem igazán tekinthető eredményesnek. A katari blokád nem érte el a kívánt hatást, a jemeni háborúban nem sikerült áttörést elérni, ahogy Haftár sem tudta eddig bevenni Tripolit. Imázsának megítélése szempontjából pedig különösen tragikus az elnyomó egyiptomi rezsim, a tüntetőket lemészárló szudáni vezetés, a kegyetlen jemeni háború vagy a szaúdi trónörökös egyre nehezebben vállalható – eufemisztikusan fogalmazva – reformpolitikája.
A Trump elleni nyomozás miatt ráadásul már az Egyesült Államokat is kerülnie kell. Évtizedeken át gyakori vendég volt az országban, de az elmúlt két évben nem utazott az USA-ba, mivel a Mueller-nyomozásban is előkerült a neve. Öt hozzá közel áll embert is bűncselekményekkel gyanúsítanak, és bennfentesek szerint ő is tart attól, hogy kihallgatnák, ha az USA-ba utazna.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
