Sokakat meglepetésként érhetett Magyarországon, hogy Ausztria alkancellárja milyen magától értetődő módon beszélt egy 2017-ben Ibizán titokban lefilmezett találkozón arról, hogy hogyan fog bizonyos médiapiaci manőverek és pénzek pártalapítványi számlákra történő kifizetése utáni ellentételezésként állami építőipari megbízásokat juttatni egy magát egy orosz oligarcha rokonaként bemutató nőnek.

Heinz-Christian Strache megszólalásaiban nem csak az volt a meglepő, hogy milyen természetesnek vette, hogy bizonyos osztrák nagyvállalatok és ingatlanspekulánsok azért utalnak millió eurós összeget^*A videóban Strache által említett cégek és magánszemélyek hivatalosan mind tagadták, hogy finanszírozták volna az FPÖ-t. a jobboldali populista Szabadságpárt számlájára, mert cserébe adócsökkentést várnak, vagy hogy hogyan ígért építőipari megrendeléseket a politikai segítséget nyújtó szereplőknek – hanem egyáltalán, azt is szinte természeti törvényként állapította meg a politikus, hogy az osztrák építőipari óriáscég, a Strabag eleve csak a kormány kegyéből kaphatja meg ezeket a munkákat.

Az alkancellár egyáltalán nem úgy tűnik a videókon, mint aki mellébeszél, hanem mint aki jó érzékű reálpolitikusként pontosan érti, országa hogyan működik.

Lehet, hogy a korrupció terén nem is olyan nagy a különbség Ausztria és Magyarország között, mint azt gondolnánk.

Ausztria valóban sokkal rendezettebb és gazdagabb Magyarországnál, de az igazságszolgáltatás és a politikával összefonódott lenyúlások nem is működnek annyira máshogyan. Gyűjtésünk szerint az utóbbi másfél évtizedben tíz Mészáros Lőrinc-vagyonnak megfelelő pénz, 3300 milliárd forintnyi euró szívódott fel a legnagyobb osztrák botrányokban – és ezek csak olyan ügyek, amelyek nyilvánosságra kerültek, márpedig, mint látni fogjuk, Ausztriát a közpénzek elköltése körüli transzparencia súlyos hiánya jellemzi.

A felelősségre vonás sem megy túl jól, az általunk bemutatott esetekben a fellelhető adatok szerint mindössze 15 évnyi börtönbüntetést osztottak ki. Ez harmadannyi, mint amit a Buda-Cash vezetői kaptak elsőfokon (116 milliárd elsíbolt forint, összesen 37,5 év büntetés).

A számos kelet-európai országban frontoló Heinrich Pecina vagy az ismert fegyveripari lobbista és földbirtokos, Alfons Mensdorff-Pouilly neve mind az osztrák, mind a magyar botrányokban feltűnik. A Strabag sem csak az osztrák kormány jóindulatának köszönheti üzleti sikereit, továbbra is jól áll Magyarországon, de más kétes hátterű osztrák cégek is feltűnnek nálunk, ahogy arról korábban a G7 is beszámolt.

Ausztriában számos posztszocialista országhoz képest egészen elmaradott az átláthatóság az üzleti életben és a közpénzek költése terén.^*Ennek persze részben az is oka, hogy a teljesen kapitalista rendszert csak a kilencvenes évek elején bevezető országokban nagy bizalomhiányt kellett leküzdeni az átláthatóság megteremtésével. Ausztriában ezt nem látták és látják ilyen formában problémának. Jó példa erre, hogy bár 2013 óta van törvény a lobbizásra, és a lobbistáknak regisztráltatniuk kell magukat, ez a nyilvántartás nem elérhető a közvélemény számára. Az osztrák cégek tulajdonosi struktúráját is nyomon lehet követni egy Wireg nevű rendszerben – de ehhez is csak kvázi a rendőrségnek és a hatóságoknak van hozzáférése. Ezzel pont az a probléma, hogy a politikusok és nagyvállalkozók továbbra is ugyanolyan könnyen rejtenek el vagyonokat, mint korábban.

Talán a legnagyobb probléma a pártfinanszírozás. Nem véletlen, hogy szinte minden kisebb-nagyobb botrányban olyan lobbisták tűnnek fel, akik kamu szerződések és számlák segítségével segítenek állami és/vagy nagyvállalati pénzeket a pártkasszákba csatornázni. Ez a probléma nem csak a most megbukott Strache pártját, az FPÖ-t érinti, hanem mindkét nagy pártot. Nem véletlen, hogy többen követelik a párfinanszírozási rendszer átalakítását. A számvevőszék – Magyarországhoz hasonlóan – a törvények szerint csak a pártokat tudja ellenőrizni, a hozzájuk kapcsolódó alapítványokat, cégeket már nem – és itt történik a legtöbb visszásság. Emellett a közbeszerzések rendszere is kifejezetten átláthatatlan, nehéz követni, ki és miért jut mekkora összegű állami megrendeléshez.

Ennek ellenére rengeteg botrány robbant ki, gyakran sok-sok milliárd eurós ügyek. A botrányba keveredett politikusok ilyenkor lemondanak – ez fontos különbség a 2010-es évek Magyarországához képest -, de a csúszópénzes, hűtlen kezeléses botrányoknak rendre nincsen felelőse, vagy nagyon enyhe ítéletek születnek. Az igazságszolgáltatás útvesztőjében valahogy megakadnak az ügyek, az eltűnt összegek nem kerülnek elő.

Mark Pieth, az OECD akkori korrupcióellenes szakérőjének 2012-es kijelentése szerint a korrupció az osztrák kultúra része. Az OECD továbbra is lát gondokat az országban, a legfrissebb jelentés szerint például nem segítenek a külföldi hatóságoknak felkutatni az eltitkolt pénzeket. (Ez egyszer talán fontos lehet a magyar közvéleményben is, hiszen rengeteg hazai zavaros ügynek vannak osztrák szálai, nyugati szomszédunk vagyonmenekítési célpontként is népszerű.)

Rekorder bankbotrány

A legnagyobb osztrák korrupciós és csalási botrány a szélsőjobb által évtizedek óta vezetett Karintiához köthető egykori Hypo Alpe Adria bank esete. Jelentek már meg hírek arról, hogy 12,5 milliárd euró volt a kár, amit a tartomány és a központi költségvetés elszenvedett, de a legfrissebb adatok már csak 7,7 milliárd eurós kárról szólnak. Ebből 1,2 milliárd Karintia és 6,5 milliárd a szövetségi állam költsége.

A bank estét nehéz lenne röviden összefoglalni, hiszen több törvénytelenség, szabálytalanság is keveredik. A bank a balkáni maffiával üzletelt, miközben Jörg Haider drága és nem megtérülő presztízsprojektjeit finanszírozta, és tiltott módon finanszírozta a Zöldeken kívül az összes pártot.

A Dél- és Közép-Európában kiterjedt hálózattal rendelkező bank privatizációját még Jörg Haider tartományi vezető határozta el, mert pénzügyi nehézségekkel nézett szembe.  A magánosítás le is zajlott, a Bayerische Landesbank 2007-ben 810 millió euróért vásárolta meg a bank negyedét. Annyira nem lett sikeres az üzlet, hiszen a gazdasági válság után kiderült, hogy több milliárd eurót kellene a bankba pumpálni a rossz befektetések miatt, amit a bajor tulajdonos nem bírt, ezért 3 euróért az osztrák állam vette át és tőkésítette fel sok milliárd euróval. (A BayernLB Magyarországon sem járt jól, hiszen a kezére jutott MKB a magyar történelem legnagyobb veszteségét hozta össze 2009 és 2013 között.)

A botrány azért tört ki, mert a karintiai politikusok úgy gondolták, hogy nekik is kijár egy kis jutalom a sikeres privatizáció után 2007-ben. Egy túlárazott szakértői szerződést kötöttek Dietrich Birnbacher villachi adótanácsadóval. Ő nem mellesleg az ÖVP-s Josef Martinz és a tartományi vezető Jörg Haider helyettesének jó barátja volt. Az eredetileg 100 ezer eurós szerződést Haider és Martinz egyetértésével a bank értékesítését követően módosították, és a járandóságot 1,5 százalékos sikerdíjra változtatták. A nyolc oldalas tanulmányért így már 12 millió eurót fizettek volna, de ez nagy felháborodást váltott ki. Végül ennek hatására a felére csökkentették a leszerződött összeget. Az eurómilliók nagy része a feltételezések szerint pártok kasszáiban landolt.

A perek is megindultak. A tanácsadói szerződések miatt első fokon nem csak a bank volt vezetőit ítélték el, hanem a Magyarországon is jól ismert Heinrich Pecinát is, akinek Vienna Capitals Partners (VCP) nevű cégénél kötöttek ki fiktív számlák segítségével a tanácsadói pénzek az ügyészség szerint. Pecina el is ismerte a perben a bűnösségét, de elég olcsón megúszta: 228 ezer eurót vissza kell fizetnie, és 22 havi felfüggesztett börtönt kapott (a magyar médiapiacot felforgató osztrák üzletember bűnössége nem jogerős). A cég egykori vezetői közül Tilo Berlin 3 év 10 hónapot, Wolfgang Kulterer 10 hónapot, Josef Kircherer 16 hónapot kapott. Ez azonban nem jogerős, a per folytatásában még a legfelsőbb bíróság döntésére várnak, ami feltehetően elsőfokra küldi vissza az ügyet. Egy másik perben a bank 2009-ben hivatalban lévő öt vezetőjét felmentették idén.

Karibi kapcsolat

A baloldal egyik legnagyobb botrányát az osztrák szakszervezetek (ÖGB) bankja, a BAWAG jelentette. 2005-ben derült ki, hogy a bank teljes tőkéjének 10 százalékát kölcsön adták a Refco nevű alapkezelőnek egészen kockázatos ügyletekre, cserébe részesedést kaptak a cégben. Csakhogy az alapkezelő csődbe ment. A Refco volt vezetőjét, Phillip Bennett-et le is ültették 16 évre könyvelési csalásért – de nem Ausztriában, hanem Amerikában. Ausztriában ugyan folyamatban van a per, de másfél évtized alatt sem született ítélet. A befektetőket pedig inkább peren kívül kártalanította a BAWAG, hogy az amerikai pert elkerüljék. Így összesen 1 milliárd euróba került a Refco-kaland a News hetilap információi szerint.

De más gondok is voltak a cégnél. A nemzeti bank a Refco miatt kezdett nyomozni, és mást is talált. A 2006-ban kipattant botrány lényege, hogy egyes vezetők a szabályokat semmibe véve kockázatos karib-szigeteki befektetésekbe tették a bank és a szakszervezetek pénzét. A befektetéseket az egykori bankvezető, Walter Flöttl fiára, az Egyesült Államokban dolgozó Wolfgang Flöttlre bízták. Az ügyletek veszteségesek lettek, de óriási összegek landoltak karibi postaládacégek számláin. Becslések szerint így 1,9 milliárd euró tűnt el.

Az 1998 óta gyűjtött veszteséget a könyvekben nem jelenítették meg, a szakszervezet és a bank környékén létrehozott ál-cégek tartozásaként tartották nyilván. Helmut Elsner egykori bankvezetőt 10 évre ítélték, ebből 4,5 évet ült le. Szabadulása után adott interjújában arról is beszélt, hogy közel egy milliárd eurót tarthatott meg a szerinte főkolompos Wolfgang Flöttl. Őt egyébként felmentették, és a Paradise Papers botrányban is feltűntek később cégei. Az eltűnt pénzeket az osztrák hatóságok nem keresték.

Okosba privatizáltak

A 60 ezer bécsi lakást birtokló BUWOG állami céget 2003-ban privatizáltak az FPÖ-s Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter irányításával. Akkor is éppen a most megbukott szélsőjobb-konzervatív koalíció volt hatalmon. A nyomozók véletlenül bukkantak érdekes tranzakciókra 2009-ben a Constantia Privatbank csődje idején. Az FPÖ-höz köthető PR cégek kaptak pénzeket, feltehetően az alacsonyabb értékesítési ár ellentételezésére, de kapott millió eurós összegeket Peter Hochegger lobbista is.

Egy zöldpárti politikus becslése szerint 1 milliárd eurót is veszíthetett az ügyleten az osztrák állam, később a számvevőszék azt mutatta ki, hogy a BUWOG 60 ezer lakását megvásárló Immofinanz 1,2 milliárd eurót nyert az ügyleten. Csak kenőpénzre 10 millió euró mehetett el a Grasser elleni per szerint. A per még folyamatban van, senkit nem ítéltek el.

Telekom Austria botránysorozat

2000 és 2006 között számos korrupciós eset került napvilágra. A szolgáltatásokról szóló törvény módosítását Horbach Gorbach miniszternek 264 ezer euróval hálálta meg a Telekom Austria. Hivatalosan egy titkárnő fizetését térítettek meg. De óriási, 8,7 millió eurós bónuszokat is fizettek a menedzsmentnek, amit a cégvezetők a tőzsdei árfolyam manipulálásával érték el.

Szabálytalan volt az is, hogy 2004-ben az FPÖ EU választási kampányát fél millió euróval támogatták, de 2006-ban az FPÖ-szakadár BZÖ-nek is jutott 720 ezer euró. Bár több per is folyamatban van, két volt vezetőt néhány hónapos börtönre is ítéltek. Az összességében több 10 millió eurós kár sosem térült meg. Ebben az ügyletben is feltűnik a fegyver-lobbista Alfons Mensdorff-Pouilly. Elítélték ezen kívül 2,5 évre Peter Hocheggert, aki számos más közép-európai korrupciós botrányban is feltűnik.

Motorla botrány

A mentők, tűzoltók és rendőrök kommunikációs rendszerének fejlesztésére kiírt pályázaton a telekommunikációs cégnek a burgenlandi gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly segédkezett a politikusok meggyőzésében. Az amerikai Motorola központ figyelt fel a furcsa kifizetésekre. A 3,7 milliós eurós kenőpénz egy része a gróf budapesti cégén is keresztülfolyt.

Eurofighter botrány

Az 1,8 milliárd eurós vadászgép beszerzés ügyében a svéd ügyészség kezdett nyomozásba, és ismét Mensdorff-Pouilly bukkant fel, mint aktív lobbista. A burgenlandi gróf a magyar Grippenek beszerzésekor is aktív meggyőző tevékenységet folytatott a hazai döntéshozóknál. Az osztrák nyomozás 2007 óta tart, vélhetően 100 millió euró kenőpénz kísérte az ügyletet. Felmentették az ÖVP embereként számon tartott lobbistát.

Felült a csalinak

Nem Heinz-Christian Strache az első osztrák politikus, aki csali-korrupciós beszervezés miatt bukott le. Ernst Strasser ÖVP-s politikust a brit Sunday Times újságírói buktatták le 2010-ben, akik lobbistának adták ki magukat. Az egykori EU parlamenti delegációvezető 100 ezer euró éves tanácsadói díjat kért az uniós törvényhozás befolyásolásáért.

A politikus ügyében az OLAF, az unió csalás elleni hivatala is nyomozást kezdett, a pere 2012-ben indult, és elsőfokon négy év letöltendő börtönt kapott. 2014-ben 3 évre ítélték, ebből 6 hónapot leült, majd háziőrizetbe vonult a maradék időre. Ez sem tartott sokáig: a három év felét elengedték.

Önmagát támogató konzervatív vezető

 Az Alsó-Ausztriát 1992 és 2017 között vezető konzervatív Erwin Pröll egyszerűen a tartomány pénzéből gazdagította közvetlenül, mintegy 1,3 millió euróval. Az esetről 2017-ben számolt be a Falter. Ebből 300 ezret utaltak át, a maradékot pedig belátása szerint tudta volna lehívni. A Dr. Erwin Pröll Privatstiftung  2007-ben úgy jött létre, hogy 60. születésnapjára a politikus 150 ezer eurót kapott anonim jótékonykodóktól, ami azért már önmagában is elég gyanús. Sőt, törvényileg kifejezetten tiltott, hogy köztisztviselők nagy értékű adományt elfogadjanak.

De papíron legalábbis jó célokra, a rászorulók segítésére szánta a pénzt. Az alapítványi források sorsáról a három tagú felügyelőbizottság döntött, ahova Erwin Pröll magát is jelölte. Másik társa a helyi Raiffeisen vezető, egyik legközelebbi szövetségese, Erwin Hammesder volt. A harmadik társuk, Johannes Coreth, aki a tartományi társadalombiztosítási kassza vezetőjeként dolgozott. Az eljárást a tartományi számvevőszék is élesen bírálta, de ennek ellenére nem indult jogi eljárás. Erwin Pröll lemondott és visszavonult, 2018-ban bezárták az alapítványt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ ausztria bawag buwog FPÖ Heinz-Christian Strache hypo alpe adria Johann Gudenus korrupció ÖVP telekom austria Olvasson tovább a kategóriában